Artisjus-díjas a debreceni születésű művész
Idén is kiosztották könnyű- és komolyzenei kategóriákban az Artisjus-díjakat: összesen tíz zeneszerző, szövegíró, valamint alkotói közösség munkáját ismerik el. László Attila életműdíjat kap, a többi könnyűzenei kategóriában Rúzsa Magdi, Rácz Gergő, Kökény Dániel, Gerlóczy Zsigmond, Halász Kolos (Co Lee) és Fábián Balázs (Blaize) szerzőpáros vehetett át díjat május 11-én a Magyar Zene Házában.
A komolyzene területéről Dobszay-Meskó Ilona és Virágh András Gábor részesül az elismerésben. Az év magyarnóta-szerzője ifj. Sárközy Lajos. A 2025-ös év produkciójának pedig a Hungária koncert – Vissza! Vissza! című koncertjét választották.
Az Artisjus 26. alkalommal díjazza a legkiválóbbnak ítélt kortárs zeneszerzőket és szövegírókat azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a kimagasló zenei-művészeti teljesítményekre és az ezekbe fektetett szerzői munka jelentőségére. Az elismerés presztízse többek között abban rejlik, hogy a pályatársak ítélik oda a díjakat a kitüntetett művészeknek. Ezúttal is az Artisjus szerzőkből és egy zeneműkiadóból álló vezetősége döntött a díjazottakról, a könnyűzenei alkotók kiválasztását külön szakmai bizottság – Bágyi Balázs, Both Miklós, Czutor Zoltán, Kocsák Tibor, Major Eszter, és Sebestyén Áron – készítette elő.
Az év komolyzenei műve kategóriában idén két alkotást díjaznak: Dobszay-Meskó Ilona: Egyenes labirintus, valamint Virágh András Gábor: Pange lingua című művét ismerik el.
Hat zenei kategóriában díjazzák a szerzőket, valamint átadják a tavalyi év legjobb produkciójának járó elismerést.
A debreceni díjazott
Az Év komolyzenei műve címet Dobszay-Meskó Ilona kapta Egyenes labirintus című művéért. Dobszay-Meskó Ilona zeneszerző és karmester. Munkásságának középpontjában a zenés színház és a vokális-szimfonikus műfajok állnak, kompozíciói között opera, oratóriumok, szimfonikus és kamaradarabok, valamint kórusművek szerepelnek. Alkotásaiban a közép-európai spirituális hagyományt, az operai kultúra elemeit és a modern zenei nyelvet ötvözi. Műveit rendszeresen játsszák hazai zenekarok és nemzetközi fesztiválok, Magyarországot többek között New Yorkban, Vancouverben és Rómában képviselte, de darabjai Európában, Ázsiában és Izraelben is elhangzottak. Karmesterként a Magyar Állami Operaházban és számos hazai együttessel dolgozott, 2003-as alapítása óta a Ventoscala Sinfonietta művészeti vezetője. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium tanára és zenekarának karmestere. Munkásságát Erkel Ferenc-díjjal (2022) és a KÓD Kulturális Ösztöndíjjal (2026) ismerték el. Pilinszky így ír: az út nem más, mint egy olyan forró folyosó, »melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. Dobszay-Meskó Ilona ennek a különös feszültségnek ad hangot. A kompozíciót szinte megszakítás nélküli mozgás jellemzi: a hangzás folyamatos áramlása, a sűrűsödő és ritkuló zenei energiák alakítják ki a zenei folyamat ívét. A zenekari szólamokban hol szűkül, hol tágul a tér, máskor mélységek és magasságok jelennek meg. Ebben a változó közegben a kórus szólamai a magányos embert jelképezve járják végig Pilinszky labirintusát – írta méltatásában Mózes-Szitha Tünde.
