Milyen volt a Depeche?
A Depeche Mode még mindig nagy durranásnak számít nálunk, nem véletlenül. Ó, azok a 80-as évek, amikor még külön fajba sorolták a mode-osokat, meg a rockereket! Az ellentétek belesimultak a 90-es évekbe, és a hosszú fekete műbőrkabát is kiment a divatból a korabeli davegahan-frizurával együtt. Persze a rajongás megmaradt, ez bizonyította a teltház és a közönség sokfélesége, a családanyától, a divatos tinikig, a csórótól, az egy multinál dolgozom-csajokig – mindenféle népek összegyűltek a stadion előtt. Merthogy a koncert ott volt, és nem a Papp Lászlóban, ahogy aznap délutánig hittem. Mintha nem lett volna meg a jegy már január óta, mintha nem lett volna ráírva...
A bemelegítésről csak annyit, hogy 800 forint volt egy feles, és hogy szeretjük Zságer Balázst, meg minden, de van, hogy nem jó a hosszú előjáték, sőt felesleges. Na, ez is egy ilyen alkalom volt, érezte ezt ő is, de a közönség még jobban.
Ahogy a Depeche Mode elkezdődött, az eső is eleredt. Dave Gahan cirkuszigazgatónak öltözve jelent meg, csillogós frakkban, Martin Gore pedig asztronautának álcázta magát, és ugyanilyen anorákban tündökölt. Andrew Fletcherről pedig továbbra sem lehet semmi kirívót írni. És akkor durr bele az új album közepébe, hiszen ez egy lemezbemutató koncert volt, bár az új albummal kapcsolatban én is a fanyalgók népes táborát erősítem, na de élőben!
Martin is dalra fakadt, de Isten bocsássa meg, az ő előadásában olyan volt, mint valami rossz Elton John szám. Még zongorázott is hozzá. Az eső meg csak esett, később zuhogott. Hiányoltam a régi dalokat, bár volt belőlük is bőven, de azon igazán nem érdemes keseregnem, hogy nem én állíthattam össze a dalok listáját, a gyönyör így is tömör volt, és két órán át tartott.
A közönség is remek volt, gondolom én, mert körülöttem csak hülyék álltak. És hogy miből gondolom ezt? A koncert alatt végig mobiltelefont szorongatva fotóztak, meg felvettek a századik sorból. De jó is lesz majd 20 év múlva mutatni az onokáknak: látod, kicsim, ezeket a homályos foltokat láttam mikor fellépett a Depeche. Áhhhhh....
Álljon itt még néhány sor Dave Gahanről, akiről jómagam akár könyvet is tudnék írni, külön fejezetet szentelve csípőmozgásának... Bármelyik nő azonnal kész lett volna újraéleszteni, vagy szakszerűen ellátni (a baját) felajánlva mellé a fél veséjét, egyetlen éjszakáért. Aggódunk érte na, mert mégiscsak rák. De januárban még biztos találkozunk vele, és reméljük, még nagyon sokszor! És ki jött velem szemben tűsarkú papucsban és leopárdmintás anorákban? Maga Kelemen Anna, aki egyszer már bebizonyított Martin Gore-nak, hogy mekkora fan... Aki nem hiszi, járjon utána.
Az elhangzott dalok listáját itt olvashatja!
KKM
