Traffiboxok Debrecenben: egyszerű kérdések, hosszú hallgatás

Tavaly 2716 gyorshajtót mértek be a Debrecen közigazgatási területén lévő traffiboxokban elhelyezett sebességmérők; a szabályszegők emiatt 88 millió forint bírságot kaptak. Ezen információkat sajnos nem közvetlenül a rendőrségtől tudjuk, pedig több megkeresést küldtünk.

Összesen 154 nap, azaz több mint 5 hónap – ennyi idő is kevésnek bizonyult, hogy a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság válaszoljon a Cívishír néhány, a debrecenieket érintő kérdésére. Érthetetlen, miért kell a sajtónak hónapokat várnia pár statisztikai adatra, arra, hogy olyan információkhoz jusson, amit korábban gond nélkül kiadtak.

2716 gyorshajtó

A Debreceni Rendőrkapitányság illetékességi területén található traffiboxokban üzemelő sebességmérő készülékek 2024-ben 2716 alkalommal rögzítettek sebességtúllépést, az ezekhez kapcsolódó közigazgatási bírságok összege 88 millió 88 ezer forint. A Szabó Kálmán utcán 30 helyett 92-vel száguldott egy autós, 169 ezer forinttal büntették. A Budai Nagy Antal utcában a legkirívóbb sebességtúllépést (50 helyett 95) 78 ezer forinttal „díjazták”. A Mák utcán 30 helyett 84-gyel ment egy sofőr, ezért 117 ezer forintos csekket kapott. A Töhötöm utcában 30 helyett 59-cel autóztak, emiatt 70 ezer forintos bírság járt. A Sillye Gábor utcai (Debrecen-Józsa) box előtt 73-mal haladt el valaki (50 a megengedett legnagyobb sebesség), ezért 50 ezer forintot kellett fizetnie. A Vezér utcában 84-gyel mértek be egy autóst (50-es korlátozás), amiért 70 ezer forintra büntették. A Tócópart utcában pedig 70-nél villant a vaku, holott csak 30-cal lehet közlekedni az adott szakaszon. Ezért 100 ezer forintos bírság járt.

Széles Diána alpolgármester 2024 végén azt mondta a Cívishírnek, a szükséges közmű kialakításával és a telepítéssel együtt mintegy 10 millió forintba kerül egy-egy traffidoboz. Az első traffiboxot 2022 áprilisában helyezték el a Szabó Kálmán utcán, melyet öt hónappal később a Budai Nagy Antal utcai box követett. Az adatokból kitűnik, leginkább a Budai Nagy Antal és a Mák utcákba helyezik el a traffipaxokat:

Január óta húzódó ügy

A rendőrségnél 2025. január 2-án érdeklődtünk először a Debrecenbe telepített traffiboxokról. Szerettük volna megtudni, 2024-ben hány gyorshajtót mértek be, mennyi a büntetések összértéke; az egyes traffiboxokban hány napot működtek a sebességmérő készülékek; továbbá melyek voltak a legkirívóbb sebességtúllépések, ezekért mekkora büntetéseket szabtak ki.

A Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya a statisztikai adatok összeírása miatt türelmet kért. Februárban szintén feltettük a kérdéseinket – ekkor az éves rendőrségi beszámolóra hivatkozva halogatták a válaszadást, jelezve, hamarosan tájékoztatják a Cívishírt és annak olvasóit. Márciusban ismét írásban fordultunk a rendőrséghez, és mivel 30 napon belül megint nem érkezett válasz, telefonon érdeklődtünk, hol akadt el az információ. Közölték, az Országos Rendőr-főkapitánysághoz került az ügy – ám erről nem tájékoztatták a Cívishírt. Ennek okán levelet írtunk az ORFK-nak, ismét feltettük a kérdéseinket, de még egy válaszüzenetet sem küldtek. Ennek negyvenegy napja, annak ellenére, hogy tiszta és világos utasítások kötelezik a rendőrséget válaszadásra.

A ma is hatályos ORFK-utasítás szerint a sajtómegkeresésekre 4 órán belül kötelesek reagálni, tudatva, a válaszadás előkészítése megkezdődött. A tájékoztatásnak – a rendőrségre vonatkozó szakmai szabályok betartása mellett – a lehető legrövidebb idő alatt meg kell történnie.

Tudtuk, kérdéseinkkel semmilyen szakmai érdeket nem sértünk, és azt is láttuk, értelmetlen az ORFK-val egyoldalú levelezést folytatnunk, így a Civil Fórum Debrecen Egyesület képviselőjétől, Illés-Rácz Marianntól kértünk segítséget, aki eljuttatta kérdéseinket Gyurosovics Józsefhez, Hajdú-Bihar vármegye főkapitányához. Az április 30-án elküldött levélre 15 nap elteltével egy, az eljárás meghosszabbításáról szóló értesítés érkezett Uzonyi Attilától, a Debreceni Rendőrkapitányság vezetőjétől, majd május utolsó napjaiban megjött a tényleges válasz, amit eddig annyira titkoltak a sajtó elől – természetesen indokolatlanul.

A rendőrség egyik legfontosabb „tőkéje” nem a radar vagy a jogi eszköztár – hanem a társadalom bizalma. A mostani ügy világosan mutatja, milyen könnyen veszélybe kerülhet ez a bizalom, ha a nyilvánosságot akadályként, nem pedig partnerként kezelik. Reméljük, a rendőrség vezetői is meghallják a debreceni képviselők és a kormányhivatal oly' gyakran ismételt kérését: ne inogjon meg a hatóságokba vetett közbizalom.

Felvetődik a kérdés: ha ezeket a statisztikai adatokat 154 nap alatt sem adták ki a sajtónak, vajon a nagyobb horderejű ügyekben nyilatkoznak-e? Netán zavarja a rendőrséget, hogy a sajtó kérdéseket tesz fel?

Fogarasi Renáta