Ide Zeusz már kevés
Tisztviselők, keserű édesanyák, dokkmunkások. Az ouzón, az olíván, Sartin és a – kagylókkal, Xerxészekkel, Catullusokkal, maratoni méterekkel kirakott – ragyogó múlton kívül a temperamentum az, amiért valakikre újra azt lehet mondani: bezzeg ők. Vigyázzba állították egész Európát, veszi a kalapját előttük az euró, majd lihegve menekül; az egekben a dollár, négy halott – mi jöhet még? Megállni nem fognak. Eddig is volt válság az antik fény országában, a megszorító intézkedések azonban eddig csak a lábtörlőt koptatták, s most, hogy a bal lábuk már bent van az athéni, szaloniki, héraklioni nappalikban, a görögök úgy döntöttek, nekik ez nem tetszik. Konkrétan az, aminek eltűrésében tőlünk, magyaroktól sokat tanulhatnának ezek a hellén vadak: vagyis az államcsődtől csak úgy lehet megmenteni az országot, ha az eddigi, állami, kormányzati szintű (durva) restanciákat a fizetésből élőkre terhelik. Meg azokra, akik egykor fizetésből éltek – azaz a nyugdíjasokra. Jó, most érzelmileg és bukszailag sokkos a helyzet, de aztán majd eljön az új Olümposz, mindenki király lesz, de az is lehet, hogy isten, mert a jelenlegi éhkopp a felemelkedés, a virágos jövő ára. Ezt az eposzi túlzást a görögök azonban nem veszik be. Nem az ükunokájuknak akarnak élni, hanem egyelőre maguknak, de a teremtett helyzetben az sem megy. (Mi erre másképp reagáltunk: válság? magasabb hiteltörlesztők? ötjegyű gázszámla nyáron? Ó, na, hát azt is ki lehet bírni valahogy. Várjuk a csodát vagy a ladányi Jézust, majd lesz valami. Üljünk tovább otthon, nézzünk Poén! tévét. Mi mintapéldányok vagyunk. Mi mindent megszokunk.)
A görögök nem simán sztrájkolnak, hanem megbénították az államot. Mozdulatlanok a repterek, némák a kikötők, megszűnt a tömegközlekedés, bezártak az iskolák, csak az életveszélyeseket operálják a kórházakban. Ráadásul legelőször a szemétszállítók tették le a lant helyett a kukát – eleve káosz a 750 ezres Athénban. Nem fenntartható állapot, ha nem az összeomlás a cél. Márpedig nem az. Ezért hát a pszichikai hadviselés: a képviselők az iPod-jaiknál csak a halántékukat tapogatják sűrűbben: nem semmi ez a démosz, bemegy élő egyenes adásban a híradóba. Nálunk, ha Szellő Pista mellett megjelenne egy szájkendős tüntető, hát azt hinnénk, valami tréfás műsor felvétele zajlik. Pedig a görög „filmnek” a fele sem az. Gyújtogatnak, azzal embert ölnek, kirakatot zúznak, behatolnak. Nem kellene. De jól tudják, amíg ők nem dolgoznak, addig más se: naponta fél városokat állítanak maguk mellé. Már az sem veszi fel a munkát, aki levonná az adót a bérből, tehát értelme mégiscsak van, hogy – mentalitásukból adódóan – nem szivárognak, súgnak, zizegnek, hanem mennek előre.
Az uniós államok 80 milliárd eurót dobtak össze Görögországnak (negyedét Németország), a Nemzetközi Valutaalap 30 milliárdos segélyt nyújt. Dőzsölnek a spekulánsok: egyes értékpapírok a tegnapi ár 500-szorosát érik, viszont félnek a görögökkel kertszomszédok: hogy lesz ilyen „díszítősorral” hét balkáni államból új EU-tag? (Horvátország már jelezte, arrébb költözne). És mi lesz akkor, ha az Unióban egyszer valami értelmes ember rájön, hogy ebben a professzionális összeolvadásban nagyjából öt ország tartja el a többit, ami azért mégsem akkora biznisz?
Addig is figyelünk a görögökre. Őrizze meg őket valaki. Mert Zeusz egy ideje nem dolgozik.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
