Utolsó utca, utolsó ház – a Méliuszban
Kísértet nélküli kísértetregény, szociohorror, anyakönyv, feje tetejére állított falusi tabló – ezekkel a kifejezésekkel is jellemezték az Utolsó utca, utolsó házat, ami 2024-ben elnyerte a Nők Lapja irodalmi különdíját elsőkönyves női szerző kategóriában.
Ha olvasták, és maradtak kérdéseik, most feltehetik a Méliuszban, az április 25-i író-olvasó találkozón. Ha nem olvasták, ugyanitt megtudhatják, miért érdemes.
A vérszilvafákkal szegélyezett Szentjakabon nem bármi esik meg, hanem minden. Az is, amiről talán jobb lenne nem tudni. Burokban születik egy gyerek, gyomorbajt kap a plébános, kalapot hord a kecske, idegen gatya lapul az ágy alatt, egy anya elvész, egy apa visszatér, világít az eperfa, repül a csirkeláb, egy férjet elkér kölcsönbe a könyvtáros. A tizenkét éves Ében Laura szülei szikrázó kapcsolatán keresztül egy egész falu meséjét meséli el – benne a sajátját, mert azt még nem mesélte el senki. És amiről talán jobb lenne nem tudni…
