Debreceni kocsma határozó: Varázs Italbolt, avagy Jakab, avagy Nájlon, avagy Késes
Ott, ahol a Nagy Sándor telepnek fordul az út, kezdődik a Pósa utca, a saroktól kissé beljebb, de még az iskola magasságában, szemben egy bolttal, másképpen bóttal, szóval majdnem a sarkon, egy háznyival arrébb áll, terül el a címben jelzett kocsma. És sörfőzde, ami lényeges a mi szempontunkból. Hogy miért emlegetik olyan sok néven? A homlokzatra kiírtat senki nem jegyzi, leggyakoribb a környékben a nájlon elnevezés, de sokan ismerik Jakabnak is, a jelenlegi tulajdonos neve után, akinek egyébként tulajdona a serfőzde is. Késesnek már csak az idősebbek emlékezete szerint nevezik, de gyakorta előfordulhat ez a név Debrecenben. A leggyakoribb előforduló megnevezés manapság a nájlon – amit főképpen a telepen és környékén használnak, s mint azt fentebb megjegyeztük -; valamint a Jakab, ami viszont városszerte ismert.
A késes elnevezés egyértelmű: a közel fél évszázada szolgáló intézményben még alig évtizede is gyakoriak voltak a bicskával nyomatékosított viták. Egyesek szerint akkoriban még nem akadt olyan hétvége, hogy meg ne késeltek volna valakit. Eleve készültek a rendőrök és a mentők a Pósai utcai riadóra, különösen fizetések és nagyobb névnapok alkalmával. Akkoriban persze még szövetkezet tulajdonolta és üzemeltette a vendéglátó-ipari egységet. A közelben a téglagyár adott munkát sokaknak, oly mértékben – ahogyan mesélik a Nájlonban – hogy aki el akart pályázni máshová dolgozni, annak vinnie kellett maga helyett másik munkaerőt. Az azóta szinte teljesen eltűnt téglagyár – a kéménye maradt meg – nem csak a közvetlenül benne dolgozóknak adott munkát, hanem példának okáért fuvarosok tucatjait tartotta el, azok rakodóival és az összes pereputtyal. Mindegyikük kemény, nehéz fizikai munkából élt, náluk a szociális megértés és ráhatás annyit jelentett, hogy az nevet, aki először üt. Nem kicsit… Nem kell azonban félnie az idelátogatónak, ez már a múlt, azóta többszörösen megszépült darabkája, s ha a látogató veszi a fáradtságot, esetleg a bátorságot J, akkor még talál olyan embert, aki téglagyári rakodóként, vagy két fogatos fuvarosként részese volt a szövetkezeti italbolt – emlékezet szerint kenyeret, tejet, felvágottat, konzervet, pékárut is tartottak - késes életének. Még csak annyit: az udvar is azért nagy, hogy a lovas kocsik gond nélkül megforduljanak benne. Persze már a parkoló a nagyobb, nem pedig a kocsiforduló. Mondjuk az is ritka, hogy kapun belül legyen a parkoló, ha már a lovas kocsik nem itt fordulnak, de legalább az autóval serért érkezők nem az utcán állnak. Az udvarra pedig, ahol korábban a kugli is lehetett, serfőzdét telepített az öreg Jakab, ott főzik a sört, amit elöl csapolnak. A sörre még visszatérünk, egyelőre maradunk a névadás viszontagságainál.
A nájlon nevet kétféleképpen is magyarázza a közösségi emlékezet. Az egyik verzió szerint vihar tépázta meg a kocsma tetejét egy ízben, s az akkori szövetkezeti boltvezető, vagy alkalmazottak, vagy csaposok, szóval mindazok, akik ott dolgoztak, no meg a szövetkezet nem fedték be tisztességgel a tetőt, csak holmi ponyvát terítettek rá, s az óvta hosszú hónapokig a vendéglátó ipari egységet az időjárás viszontagságaitól. Időnként a szél feltépte a ponyvát, akkor komoly mentő akció indult a tetőre, hogy be ne zárják a kricsmit. Mivel pedig a műanyag lepedő ily módon sokáig volt látható a tetőn, s az a jellemzőjévé vált a kocsmának, így ez elegendőnek bizonyult évekre történő névadási hatásnak. A nájlonnak másik magyarázata is akad, mint azt fentebb említettem. Ennek alapján – már nem a szövetkezeti időkben, hanem a rendszerváltást követő kezdeti (mindenre) vállalkozó időszakban – olyan sokszor törtek be a kricsmibe egy ablakán, és mindig csak azon ablakon keresztül, hogy az akkori üzemeltető már meg sem csináltatta az ablakot, hanem csak beragasztotta fóliával. Idővel pedig addig jutott, hogy némi italt, cigarettát is tett a kapu elé, megelőzve a nagyobb kár okozását. Bár utóbbi megjegyzés alighanem némi túlzással bír.
A Varázs elnevezés hátteréről nincs mögöttes információnk, Jakabnak meg a tulajdonos és a serfőzde tulajdonos-alapítója után hívják, bár jelenleg a kocsmát a serfőző mester és a felesége viszik. A mester igen kiváló nedűt állít elő, többször is kapott aranyérmet a kisüzemi serfőzdék nemzetközi versenyében az itt készített szűrt, aranyszínű, kissé kesernyés, fajtáját tekintve inkább pilsenire hajazó ital. Ha szerencsés az utazó, akkor a barnasert is kifogja, érdemes megízlelni.
A vendégkör alapvetően a helyi alkoholistákból, idősebb és kevésbé idős napközisekből áll össze. Bár az egység (nem kétség) korán hajnalban – hivatalosan hatkor – nyit, talán picit korábban is főzik a kávét, s a törzsökös vendégek egy része már ott sétál a kapu előtt, kiszáradt szájpadlását fájlalva, kissé reszketegen, várva hogy Szilvike elhúzza a nagykaput, s csörögjön a kommerszes üvegekkel a pultban, vagy a boros flakont bontsa, s közben ők két kézzel kapaszkodjanak a pultba, nagyokat nyelve izguljanak, mikor kerülnek már sorra. Jönnek persze a korán kezdők, akik mennek a földre, állatot etettek, vagy várják őket valami építkezésen, ahol nem olyan fontos a szonda mutatta és más tisztaság. Miután helyrehozták a máj méregszintjét, hazaszaladnak, hogy azután még a reggel ismét megjelenjenek, s ezúttal már el tudják olvasni az újságot is, talán nem remeg annyira a kéz, megnézik a tévében a reggeli műsorokat, esetleg egy-egy biliárd játszmába is belekezdenek. Vigyázat! Némelyik, bár este már szinte állni sem tud, s nem lát ki a fejéből, simán elruház egy pool partiban, főként ha körre játszik! Időnként kevesen üldögélnek, nézik a nótás tévét, vagy Loki meccset, utóbbit főként akkor, ha böhöm csattog be trágyás gumicsizmájában, nagy kerek feje tetején billegő bézból sapkában. Böhöm böhöm méretű ember, centi vastag szemüvegben, s mindig meccset nézne. Családi pótlék, nyugdíj idején tele a kocsma, hatalmas szíve van mindenkinek, repkednek a felesek: Józsi bácsinak lesz egy…, Pistának öntsél már…, viszkid van? Forgalmas napok még a nyári betakarítási időszakok, amikor a termett és ingyen került terméseket elhordják a felvásárlóknak az ezekben illetékesek. Nagyobb ünnepeknek minősülnek még a szabadulási ivászatok, mikor is a család teljes egészében megszállja a kocsmát, s a csicskákat küldözgetik pulthoz, boltba. Gyakorta előfordulnak még a szomszédos országból érkező házalók, akik mintegy bázisul használják az egységet, s nem mellékesen értékesítési pontként felhasználva a nyilvánosság adta lehetőséget, igyekszenek meggyőzni a betérőket arról, hogy feltétlen szükségük van momentán zoknira, fém edényekre, ágyneműre, borotvára, ami többnyire makk három.
Varázs söröző (Nájlon, Jakab)
Pósa utca elején, reggel hattól este kilencig nyitva. Alapvetően tiszta hely, a mellékhelységekre külön kényesek az üzemeltetők. Önálló parkolóval bír, az udvaron fedett sörpadok állnak, cigizni is ott lehet. Jó nagy pult van benn, sokan elférnek mellette. Az italkínálata teljes mértékben megfelel a vidéki átlagnak, csapolt söre helyben főzött, szűrt, de nem pasztőrözött. Palack-töltőjük is van, sokan viszik innen a sert otthonra, műanyag palackokban.
Csocsó, biliárd asztal, darts szolgáltat szórakozást, a helyi lap olvasható. Nagy képernyős tévéből szól a nóta, vagy a meccs közvetítés.Az árai az átlagnál kedvezőbbek, a helyben készült sör kifejezetten olcsó: azt hiszem erre mondják, hogy kiváló az ár-érték arány. Összességében komolyabban a korai zárás kifogásolható – ez is inkább nyáron.
