Ahol az egykori debreceni polgármester fia meghúzta a ravaszt

Egy Kölcsey-leszármazott megrázó öngyilkossága, Tóth Árpád költő édesapjának domborművei, Debrecen „arany emberének” története, avagy a régmúlt is ránk köszön a Piac utca 57-61. szám alatti épületek falai mögül; a történelmi magyar városok 19-20. századi utcaképét idéző Kaszanyitzky-, Steinfeld- és Fischer-ház annak a mostani, jelentős ingatlanfejlesztésnek a részét képezi, amelyikről többször beszámoltunk a Cívishíren.

A jelenlegi egyik leggazdagabb magyar, Jellinek Dániel által elindított beruházás aktualitásairól 2024. december 2-án írtunk újra. A cél az, hogy a közepes és rossz állapotú – egyedi helyi védettséget élvező – egykori bérpaloták és a mögöttük lévő terület felújításával, beépítésével 115 minőségi lakást alakítsanak ki a városközpont manapság „Apolló-tömbként” emlegetett részében.

A legnagyobb adófizető

A három épület közül a Steinfeld-ház – a Piac utca 59. szám – története a legizgalmasabb. A barna színű homlokzat állapota sajnos annyira leromlott, hogy 2020 óta ponyva takarja.

A névadó, a zsidó származású gyapjú-és gabonakereskedő, Steinfeld Mihály a mai Kelet-Németország területén található Neustadtelből érkezett Debrecenbe a családjával, miután az 1840-es „zsidótörvény” megengedte az izraeliták beköltözését a nagyvárosokba. A házat 1843-ban Draveczky János táblabírótól vásárolták meg. 

Steinfeld Mihály kisebbik fiából, Ignácból már szakképzett földbirtokos gazdálkodó lett, tanulmányai egy részét a Debreceni Református Kollégiumban végezte, s az 1870-es évekre a jelentős kiterjedésű pusztabirtokkal rendelkezett Nagymacs térségében (Józsa és Kismacs felől a Hartstein család, Balmazújváros irányából a Semsey grófok és Debrecen városa jelentették a „szomszédságot”). Az 1880-as évekre Debrecen legnagyobb adófizetőjévé vált; a Nagymacsi Kalendárium szerint 2092 katasztrális holdnyi földje volt, ami ma mintegy 1200 hektárnak megfelelő földterület. 

1888-as halálakor több jótékonysági alapítvány létesítéséről rendelkezett, az egyik például a Debreceni Református Kollégium legszorgalmasabb, de szegény hátterű római katolikus, izraelita és református diákjait volt hivatott ösztöndíjjal segíteni évről évre.

Steinfeld Ignác fiát – a mesés örökségre utalva – már Debrecen „arany embereként” is emlegették. Steinfeld Mihály országosan elismert mintagazdasággá alakította a nagymacsi birtokot, borszőlészet, sörárpa-, gabona- és takarmánytermesztés  mellett elsősorban az állattenyésztésre koncentrált. 

Tisztviselőinek és állandó dolgozóinak telepet alakított ki lakhatással, fűtéssel, világítással, létrehozva Nagymacs község alapjait. 

Egy évvel azután, hogy református vallásra tért át, gyors lefolyású betegségben – 31 évesen – meghalt. Felesége, Holitscher Lujza volt az, aki a Piac utca 49. szám alatti házat – befektetésként – bérpalotává építtette át. Ennek során Tóth András szobrászművész – a több éven át Debrecenben élő Tóth Árpád édesapja – a paraszti mindennapok, a nagymacsi gazdaság lendületes életképeinek domborműveivel díszítette az épületet.

További érdekesség, hogy ebben a házban lakott a családjával az ügyvédből lett polgármester, Kölcsey Sándor, aki 1935 és 1944 között állt Debrecen élén. Még 1934-ben a Steinfeld-házban lett öngyilkos Kölcsey szintén jogásznak tanuló Antal nevű fia, aki egy április éjszakán édesapja Mannlicher puskáját különösen roncsoló dumdum lövedékkel megtöltve, a fegyver csövét a szájába véve vetett véget életének. Búcsúlevelében a 20 éves fiatalember arról a szorongásáról vallott, hogy nem tud megfelelni az egy évszázaddal korábban élt rokon, Kölcsey Ferenc által is fémjelzett családnév támasztotta elvárásoknak. Tíz évvel később Kölcsey Sándor polgármester azután kényszerült lemondani a hivataláról, hogy 1944-ben erélyesen tiltakozott a debreceni gettó kijelölése ellen.

A földszintet az 1930-as években a Julius Meinl üzlethálózat bérelte. A háromemeletes épület olyan rossz állapotban van, hogy jelen állás szerint csak a homlokzata maradna meg.

Párját ritkító üzlet

A Piac utca 57. szám alatti Kaszanyitzky-ház egy kereskedő família nevét őrzi. Kaszanyitzky Endre fűszer- és drogériaáru vonalon töltötte a tanulóéveit, majd olyan remekül elsajátított az üvegkereskedés mesterségét, hogy a későbbiekben az üveg- és porcelánáruk központjává tette Debrecent. A Várady-Szabó családba nősülve az üzleti kapcsolatai tovább erősödtek, a vagyonuk pedig lehetővé tette a Piac utcai épület megvásárlását, amelyet aztán a város legmodernebb üzletházává tettek. Részt vett a Debreceni Zenede, a Debreceni Torna Egylet és az önkéntes tűzoltóság megalapításában is. Az idős korára gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, ezért öngyilkosságot választó nagykereskedő a nekrológja szerint egyike volt a legnépszerűbb debreceni polgároknak.

A Kaszanyitzky-ház több ütemben nyerte el mai formavilágát. A falakon belül megmaradtak a 18. századi vagy még régebbi barokk építőelemek. A 19. század elején vendégfogadóként is működött; az emeletráépítés és míves klasszicista homlokzatkialakítása 1855-ben alakult ki, még mielőtt Kaszanyitzky Endre 1874-ben megvásárolta a házat Bernáth Lajostól. A ház kupolatermében akkor már javában működött a család üveg- és porcelánüzlete.

A Fischer-ház (Piac utca 61. szám) átépítése nagyjából a Steinfeld-házéval nagyjából egy időben valósulhatott meg, a két épület harmonizál is egymással. Fischer Adolf 1904-ben bízta meg Fejér Lajos és Ritter Ignác fővárosi építészeket háromemeletes bérpalotájának megtervezésével. A szecessziós elemekkel tagolt késő eklektikus ház esetében javasolt az egykori földszinti üzletsor lemezborításának rekonstruálása.

Ratalics László

Felhasznált források

• Balogh László: A megkerült Kölcsey Sándor
• Csukás Judit: A debreceni zsidóság története
• Lovas Enikő Amália – ifj. Kaszanyitzky András: A debreceni Kaszanyitzky család története
• Nagymacsi Kalendárium
• Telepítési tanulmányterv (BCC Realinvest Kft.)