Debreceni élőlánc, avagy megerősítés a tanároknak
Dudaszótól volt hangos a Hatvan utca október 14-én reggel, így biztosította a támogatásáról sok-sok autós azokat a középiskolás diákokat, akik a belvárosig érő élőlánccal jelezték: a pedagógusok mellett állnak a kormányzattal szembeni vitában. Aki nem egy lelakatolt ládában töltötte az elmúlt heteket az tudhatja, hogy szeptember óta hol kisebb, hol nagyobb, sokezres tüntetések is zajlanak a pedagógusbérek emelése és a tanítással kötelezően töltött munkaórák csökkentése érdekében.
A péntek reggeli élőlánc a Fazekas Mihály Gimnáziumtól ért a bélvárosig; nemcsak a „Fazék” gimisei alkották, érkeztek a Tóth Árpád Gimnáziumból és voltak mechwartosok is.
Egy tizenegyedikes lány kérdésünkre, hogy miért vesz részt a demonstrációban, így felelt. – A Fazekasban a tanárok hatalmas odaadással tanítanak, szerintem sokkal többet érdemelnének, mint amit kapnak. Látom rajtuk a belefáradást, ami arra is kiterjed, hogy bár próbálják hallatni a hangjukat, mégsem hallják meg őket. A mi osztályunkban ez a téma, az értük történő kiállás, az előző héten jött be igazán. Több osztálytársam pedagógusgyerek, így eléggé eleven a dolog. Néhány tanárunkkal is beszélgettünk erről, de ők csak nagyon diszkréten folytak bele. Szinte a teljes osztály „sztrájkol”, a tanáraink mellett állunk. Nagyon reménykedek benne, hogy a megmozdulások célt érnek, és nem feleslegesen csináljuk ezt az egészet. Persze, még így is jobb, mintha semmit sem tennénk.
Egy hasonló korú fiú mindezzel egyetértve azzal egészítette ki, hogy a „tanárok felelőssége sokkal nagyobb, mint sok más szakma, hivatás gyakorlójáé”. Nagy befolyással vannak az életünkre, a mi esetünkben – folytatta a gimnazista – odaadják a lelküket. Szerinte sincsenek eléggé megbecsülve, kijárna számukra a presztízsük visszaépítése, fogalmazott.
Egy mechwartos fiatalember azzal indokolta részvételét, hogy „ha nincsenek tanárok, nincsen jövő”. Azt mondta, korábban a vénkerti általános iskolában tanult, ahonnan az osztályfőnöke például azért kényszerült távozni, mert nem volt hajlandó beoltatni magát (holott egyébként is tanárhiány volt a suliban). – Nagyon reméljük, hogy lesz eredménye a demonstrációknak, ugyanakkor az is fontos, hogy a kiállásunkkal motivációt adjunk a tanáraink számára: tanítsanak bennünket tovább!
RaL
