„Az elégedetlenség mindenütt megérik a robbanásra”

Nem egyszerűen a fizetésemelésről van szó ebben a tiltakozásokkal teli küzdelemben, hanem arról, hogy az állam biztosítsa az elvárt minőségű közoktatást: ez az üzenet az, aminek a társadalomhoz való eljutását rafináltan akadályozza a kormányzat – mondta a Cívishírnek a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke. Totyik Tamás hajdúszoboszlói, éveken át tanított Nagyhegyesen is. Szerinte az időről időre fellobbanó álvitáknak is szerepe van abban, hogy nem a közoktatást feszítő valódi problémák kerültek a középpontba éveken át. Ő maga attól tart, hogy a pedagógusoknak drasztikus árat kell majd fizetniük az esetleges komolyabb béremelésért. De előtte még odáig is fajulhat a helyzet, hogy sokan vállalják a polgári elégedetlenséget, különösen az elbocsátásokat kilátásba helyező fenyegetések után.

Mennyi ma egy kezdő és egy már hosszabb ideje pályán lévő pedagógus fizetése pótlékokkal együtt?
Totyik Tamás: A kezdőé nettó 203 ezer forint, de a tizenöt éve dolgozó kollégája sem kap sokkal többet a befagyasztott bértábla miatt. Az a súlyos probléma, hogy a pályakezdő diplomások átlagkeresete más területeken bruttó 450 ezer forint, miközben a közoktatásban csak 312 ezer forint (az ágazati szakmai bérpótlékkal együtt), ez a több mint százezres különbség sokakat eleve elszív a pályáról. De van rosszabb hír is: ma a hazai diplomás átlagkereset bruttó 800 ezer forint. Ám a felsőfokú képzettségű pedagógusok ennek az összegnek csak az 55-60 százalékát, bruttó 440-480 ezer forintot keresnek (az ő és a kezdők alacsonyabb fizetése adja ki a bruttó 411 ezer forintos tanári átlagkeresetet). Mindezzel európai uniós viszonylatban sereghajtók vagyunk. Egy, a közoktatásban dolgozó, nyugdíj előtt álló, egyetemi diplomával rendelkező tanár fizetése bruttó 500 ezer forint körüli. Az általános és a középiskolai pedagógusok bérében 15-20 ezer forint az eltérés, hiszen utóbbi intézmények megkövetelik a mesterszakos diplomát.

Tehát ezekre a számokra alapozza a PSZ a 45 százalékos, 2022 januárig visszamenő béremelési igényt.
Totyik Tamás: Igen. Egy friss uniós országjelentés szerint Magyarország gazdasági célkitűzései és a közoktatás állapota nincsenek szinkronban. Ha nem rendeződik a helyzet, nem lesz megfelelő munkaerő-utánpótlás. Ma diákjaink hatvan százaléka (legalábbis ezt mutatják a nemzetközi mérések, a PISA-teszt), nem éri el azt a 4-es szintet, amely a kutatók szerint szükséges ahhoz, hogy valaki 15 év múlva is megéljen a munkaerőpiacon. Miközben a 2021. áprilisi adatok szerint a 77 ezer általános iskolai pedagógusból 1700-an úgy hagyták el a pályát, hogy „vissza se köszöntek”. További mintegy 9 ezer tanár felerészben nyugdíjba vonult vagy a szakképzésbe ment át jobb fizetésért. A pályaelhagyók száma valójában magasabb lehet, mert az intézmények tizede le sem adott jelentést. Az alacsony bérek mellett a fő bajok másik oka a leterheltség. Európában itt a legmagasabb a csak tanítással lekötött munkaidő. A Klebelsberg Központ bevallása szerint is bőven heti 25 óra felett vagyunk, és ez még csak a tanteremben töltött munkaidő.

A 2021/22-es tanévben az általános iskolákban 9998 új tanár kezdte meg a munkáját. Ebből 5990 munkahelyet váltott valamilyen ok miatt, gyes-ről, gyed-ről 2603 kolléga tért vissza. Ez alapján az általános iskolákban 1405 pályakezdő tanár volt. 2021-ben 1381 olyan általános iskolai tanár volt, aki nem nyugdíjaztatás miatt, hanem más okból végleg elhagyta a pályát. 3467 fő vonult nyugdíjba az általános iskolákból.

Mennyi volna az ideális?
Totyik Tamás: Romániában 18 óra, de már azzal is elégedettek volnánk, ha sikerülne visszaállítani a 2012 előtti állapotot, azaz a heti 22 órát. Ma egy felső tagozatos tanár heti 28-31 órát csak tanítással tölt, miközben az órákra illene készülni, dolgozatokat javítani, versenyekre vinni a diákokat, értekezleteken részt venni, megbeszéléseket tartani, ebédeltetni, ügyelni, szülőkkel kapcsolatban lenni stb. Három évvel ezelőtt végeztünk egy összesített munkatehermérést. Heti 55 órás eredményt hozott, vagyis azt, hogy a közoktatásban egy pedagógus átlagosan napi „bruttó” 11 órát tölt munkával.

Milyen béremeléssel egyeznének ki?
Totyik Tamás: Az Európai Bizottságnak tett kormányzati javaslat elfogadható. Ez az, amely szerint a diplomás átlagkeresetek 80 százalékára kellene felzárkóztatni a pedagógusbéreket. Fontos, hogy ez inflációkövető módon, indexáltan (vagyis értékkövetéssel) történjen meg. Azt nevetségesnek tartom, amikor Gulyás Gergely miniszter 10 százalékos béremelésről beszél, holott az infláció ennek a duplája. Ha a kormány az említett bérfelzárkóztatást 2024 végére végrehajtja, akkor a magánvéleményem az, hogy el kell fogadni. 

Az igényekhez milyen érdekérvényesítő erő társul? A 146 ezer főállású pedagógusból mennyien PSZ-tagok?
Totyik Tamás: 16 ezer tagunk van.

És összességében mennyien rezonálnak a PSZ felhívásaira?
Totyik Tamás: A tavaszi sztrájkokban 44 ezren vettek részt.

Ön szerint ez mire elég?
Totyik Tamás: A mostani sztrájkhullám még mindig az „elitek lázadása”, vagyis elsősorban azoknak az iskoláknak a tanárait, a diákjait és a szülőket látjuk, amelyek 2014-ig a „szabadság kis szigeteiként” működtek, ezek veszítették a legtöbbet az államosítással. A törvényi szabályozás miatt a pedagógusokra kényszerített újabb elvárásokkal, végeredményben az oktatás megnyomorításával ők érzik legjobban az oktatás színvonalának drasztikus romlását. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy minél kisebb településre mentünk, annál alacsonyabb volt a sztrájkhajlandóság. Be kell látni, ahol a lakosság jelentős része kiskeresetű vagy nincs is munkája, ott a bruttó 312 ezer forint sem rossz fizetés… 
Másrészt a kormány a saját érdeke szerint kommunikál, ha a társadalmat szembe kell állítani a pedagógusokkal. Az embereknek egyszer és mindenkorra azt kellene megérteni, hogy színvonalas oktatáshoz megfelelő számú tanár szükséges. Az a gyerek, akinek a matematikaóráját az énektanár tartja meg, az színvonalas oktatáshoz jut? Nem egyszerűen a fizetésemelésről van szó ebben a küzdelemben, hanem arról, hogy az állam biztosítsa az elvárt minőségű közoktatást. Ez az üzenet az, aminek a társadalomhoz való eljutását rafináltan akadályozza a kormányzat. Ha a társadalom nem veszi észre ezt a csapdát és nem lesz szolidáris az elesettekkel, akkor „újratermeljük” a szegénységet! Mi a fenéért hozunk vendégmunkásokat távoli országokból ahelyett, hogy a bihari térség szegényeinek oktatási szintjét tornáznánk fel elfogadható szintre? Számomra ez
hazaárulás!

Miként látja a média szerepét ebben a folyamatban?
Totyik Tamás: Vegyesen. A médiának elsősorban nem a fizetésünkről kellene szólnia, az a mi harcunk. Sokkal inkább látnám a cikkek középpontjában a közoktatásunk elmaradottságát. Magyarországon a gyerekek 80 százalékának azért dől el a sorsa a születése pillanatában, mert a közoktatás nemhogy csökkenteni nem képes a különbségeket, hanem még növeli is. Erről azonban mélyen hallgatnak a hírek. Hogy miért? A médiaszociológusokat kellene megkérdezni. Bár maguk a pedagógusok is tehetnek róla, amikor belemennek az olyan álvitákba, hogy Wass Albert vagy Esterházy Péter legyen-e kötelező olvasmány. Holott célravezetőbb volna arról vitatkozni, hogy miért funkcionális analfabéta a tanulók 28 százaléka, és mit tegyünk ellene. A nemzeti sorskérdés ez.

Mit szól ahhoz, hogy a Fidesz és a KDNP lényegében egy, az ellenzék által irányított társaságnak tartja a PSZ-t?
Totyik Tamás: Több alkalommal meghívtuk a fideszes és a kereszténydemokrata kormányzati szereplőket, de egyszer sem jöttek el, míg az ellenzékiek kíváncsiak a véleményünkre. Ezt nem kell külön kommentálni. Egy szakszervezetnek jellemzően és szükségszerűen inkább követelései vannak a regnáló kormánnyal szemben. Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása idején több tüntetést, sztrájkot tartottunk, mint az elmúlt 12 évben. Mi ennek az oka? A 2010 utáni első Orbán-kormány, valamikor 2012-ben ügyesen becsapott bennünket a minimálbérhez kötött pedagógusbérrel. Ha az akkori ígéreteket betartották volna, ma kétszer ennyi lenne a fizetésünk. Négy-öt évre volt szükség a felocsúdáshoz, leszűrni, hogy átvágtak bennünket.
Azt is szeretném megjegyezni, hogy az úgynevezett baloldali kormányzás idején ténylegesen komolyabb társadalmi párbeszéd, szakmai egyeztetés zajlott. Az utóbbi tíz évben ilyesmi nem történik, előfordul, hogy egyes köznevelési kérdésekben még a parlamenti Fidesz-frakció tagjai sem tudnak arról, hogy mi fog történni. A kormány tartja a formális kereteket érdemi párbeszéd nélkül. Én nagyon szívesen beszélgetnék nyilvános fórumon bármelyik hajdú-bihari parlamenti képviselővel az oktatás helyzetéről.

Kommunikált velük az utóbbi időben?
Totyik Tamás: Számomra elérhetetlenek voltak.

Próbálta?
Totyik Tamás: Megyei szinten nem, de alelnökként az országos szintre kell koncentrálnom. És hiába hívtuk meg az összes politikai párt képviselőjét például 2022 elején, a parlamenti választások előtt az oktatási elképzeléseik ismertetésére, se a KDNP, se a Fidesz, de még a Mi Hazánk sem küldött senkit.  

Ön szerint milyen megfontolásból nem tekintik partnernek a kormánypártok a PSZ-t?
Totyik Tamás: Úgy látom, hogy a kormány pénzkivételi forrásként kezeli a közoktatást. Ha megnézzük a KSH adatait, a GDP-arányos költés az állami fenntartású közoktatásra 5,8 százalékról 3,8 százalékra esett vissza az egyházi és az alapítványi pénzek nélkül. Ez akkor is hatalmas forráskivonás, ha az egyházi intézmények száma amúgy növekedett. Ma az egyháziakat is beleszámítva az ország kevesebbet költ az általános iskolákra, mint tömegsportra és élsportra a tao-pénzek nélkül. Szerintem nagyon tudatos törekvése a kormánynak felül zárt társadalmat létrehozni. Ennek jellemzője a tömegek számára
lerohasztott állami közoktatás, míg a felső középosztály és az elitek az egyházi iskolákon keresztül részesülnének minőségi oktatásban. Ennek a kialakítása zajlik. A sztrájktárgyalások a süketek párbeszédéhez hasonlók, ami engem külön elkeserít, hogy a kormány képviselője ilyenkor meghallgatja, amit mondunk, de csak hallgat. Még csak azzal sem vágnak vissza, hogy nincs igazunk. Úgy tűnik, ők is tisztában vannak ezzel, csak nincs meg a politikai akarat. Talán azért, mert akkor be kellene ismerni, hogy valamit elrontottak az uniós fejlesztési pénzekkel. Esetleg nem stadionokra, lówellnessre, hanem oktatási fejlesztésekre kellett volna nagyobb számban költeni. Évente száz iskola energetikai fejlesztése történt meg, miközben tízezer feladatellátási hely van. Ha ilyen tempóban halad az oktatási intézmények fejlesztése, akkor ez száz év alatt fejeződne be.

De miért lenne Fidesz-érdek a közoktatás általános „lerohasztása”? A gazdaságfejlesztés, a számos ipari beruházás szakképzettséggel rendelkező munkavállalókat kíván, az előmenetel pedig egyre több helyen idegennyelv-tudást igényel.
Totyik Tamás: Igazán nagy hozzáadott érték a kutatás-fejlesztésben van, de hány ilyen beruházásról tudunk Magyarországon? Ide kétkezi munkások kellenek összeszerelő üzemsorokhoz. A tőke, amellyel a jelenlegi magyar politikai elit szövetséget kötött, az olcsó munkaerőben érdekelt, azt pedig lebutított közoktatással lehet „előállítani”. 

Önnek mit üzen a közoktatási intézmények Belügyminisztérium alá kerülése?
Totyik Tamás: Remélem, hogy tévedek, de azt hiszem, az EU-s pénzek nem lesznek „ingyen” a pedagógusok számára. Nagyon komoly átalakítástól tartok, a 2013-asnál lényegesen drasztikusabb változásokra. Vezényelhetőséggel, még inkább hierarchizált viszonyokkal, talán a közalkalmazotti törvényből is kiemelik a pedagógusokat, bár nem szeretnék ötleteket adni a kormánynak. Szerintem sok vidéki kis iskola a bezárás sorsára jut.  Hajdú-Biharban például az általános iskolák 6 százaléka 80 fő, 11 százaléka 100 fő alatti. Ilyen intézkedésekhez erőskezű, nagy szervezési gyakorlattal rendelkező emberre van szükség, ezért kerülhetett a közoktatás Pintér Sándorhoz.

Szeptemberben mennyi településen csatlakoztak a pedagógusok a béremelési és a munkateher-csökkentő követelésekhez?
Totyik Tamás: Mi 600-700 intézményről tudunk Budapesten és a nagyobb városokban. A szülőkkel és a diákokkal együtt tízezres nagyságrendű volt a résztvevők száma. 

Hogyan tovább?
Totyik Tamás: Mivel a polgári engedetlenséget a kormány keményen megtorolja, a PSZ a PDSZ-szel közösen szeptemberben gördülő sztrájkot hirdetett. Ezen az előre bejelentett módon legalább van jogszerű mód a tiltakozás kifejezésére. Legközelebb október 14-én lesz kiemelt sztrájknap. Szerintünk, az október-novemberi rezsiszámlák annyira ki fogják verni a biztosítékot az embereknél, hogy az elégedetlenség mindenütt megérik a robbanásra. Tömegek szembesülnek majd azzal, hogy nem marad vesztenivalójuk.

Vagyis arra számítanak, hogy a télen akár a polgári engedetlenséget is sokkal többen „bevállalják”, mint most?
Totyik Tamás: Így van.

Ratalics László