Elütöttek egy nőt Debrecenben, levelet írt a férje a Cívishírnek

A gyalogosok kiszolgáltatottságára és általában a közlekedési nehézségekre hívja fel a figyelmet egy olvasó. Szabó Máté feleségét november elején ütötte el autó a Sámsoni út egyik gyalogátkelőn, az asszony súlyosan megsérült.

• Hogyan ne nyújtsunk elsősegélyt?
• Milyen napi problémákkal szembesülnek a Sámsoni úton közlekedők?
• Minden igénynek megfelelnek-e a debreceni okoszebrák?

Egyebek mellett ezekről a felvetésekről szólnak az alábbi sorok.

Szabó Máté levele

Tíz nappal ezelőtt, november 4-én a kora esti órákban, Sámsoni úti kijelölt gyalogátkelőhelyen egy autó elütötte a feleségemet. Rengeteg sérülést szerzett a kezein, a fején, eltört a szegycsontja. Már itthon van jó kezekben. Két jó kéz vele volt a zebrán, a Gondviselőé, mert megtartotta. Könnyedén lehetett volna másképp is. Ha nem ennyire rosszak sötétedéskor a látási útviszonyok a nedves úton, vagy nem vakítják el a szemből jövők fényszórói, talán 50-el jön az autó, és egészen más levelet kellene írnom egy háromgyermekes anyukáról. Szerencsére lassabban jött, de mégsem elég lassan ahhoz, hogy észleljen egy piros esernyős, citromsárga hátizsákos, sötét kabátos embert egy kijelölt, négysávos gyalogátkelőhelyen. Három sávon már átért, a negyedik már nem sikerült. Mivel az autó jobb eleje találta el, alig egy méterre lehetett attól, hogy biztonságban átkeljen. A padkáról már a mentők vitték tovább, akiknek hála és köszönet a hozzáállásukért! Ellenben a civil segítséget nyújtóknak még lenne mit tanulniuk. Gázolt sebesültet nem mozgatunk. Segítséget kell hívni hozzá, biztosítani a helyszínt, csillapítani a vérzéseit, be lehet takarni, meg lehet nyugtatni, meg lehet kérdezni, hogy kit értesítsenek az esetről, de nem szabad felemelni és leültetni, és neki sem szabad hagyni, hogy ezt tegye.

Hat főút vezet Debrecenbe. A 4-es két irányból, 33-as, 35-ös, 47-es, 48-as, és 471-es. Egyetlen egyen nincsen jelzőlámpás gyalogátkelőhely biztosítás, a legutóbbin, aminek a belterületi szakaszát úgy ismerjük, Sámsoni út. Majdnem 15 éve élünk a környékén. Rendre felmerülnek fejlesztési ötletek, melyek rendre el is napolódnak. Több ezer autóstársammal minden reggel és este megküzdünk a forgalommal. Van, aki megtehetné, hogy tömegközlekedésre vált, van, aki nem, mert nem városon belüli a célja. Van, akinek semmi dolga sincsen Debrecenben, de mivel keletről kikerülni nem lehet, át kell hajtania rajta. És persze ilyen időben előkerülnek a négykerekű esőkabátok. Hallottunk olyan fejlesztési tervről, hogy 2x2 sáv, 1-1 szervizúttal, és kerékpárúttal. Továbbá aluljáró a Budapest-Záhony vasúti fővonal alatt. Valóban ilyen túlzó fejlesztésre lenne szükség? A többség a Kassai útra, azaz a 4-es számú főútra igyekszik. Egyik irányban 110, másik irányba 180 méterre van egy lámpás csomópont, szinte biztosan pirossal fogad mindkettő. Mégis mi értelme nagyobb forgalmi áteresztő képességet imitálni többsávos bevezetőúttal, ha úgysem lehet arról kifordulva tovább haladni? Annyit jelent, hogy közelebb állunk csomóponthoz, vagy távolabb, ugyanúgy 5 percig? 

Három nagy forgalmú csomópont van a Sámsonin. Acsádi út, Budai Nagy Antal utca, és Mátyás Király utca. Mind ugyanazon az oldalon. A befelé közlekedőknek balra, és csak az elsőnél van kanyarodósáv. A harmadik után következik a vasúti átjáró. Ezt elhagyva rendszerint már gond nélkül lehet haladni a Kassai útig. Viszont a balra kanyarodók és onnan kihajtók komolyan feltartják az egész sort, ezért alakul ki torlódás reggelente szinte a várostábláig. Kanyarodó és gyorsítósávokkal bőven megoldható lenne a feladat, maradna zöldterület is. Az autósok meg elsajátíthatnának egy új hozzáállást: nem kell megállni, csak lassítani és jelezni a kikanyarodónak. Elég minden második vezetőnek csak egy autót kiengedni, és folyamatos maradhatna a mozgás mindkét irányból. Oly mindegy, hogy 10 méterrel előrébb, vagy hátrébb haladunk 12-vel nem? 

A szervizutak helyett meg inkább párhuzamos parkolókat lehetne kialakítani az üzletek látogatói részére. A vasúti aluljáró kialakítása úgy, hogy mindkét, egymást keresztező út forgalom alatt van – mivel kevésbé valószínű, hogy elterelhetőek – nagyon költségesnek ígérkezik. Biztos, hogy ilyen fejlesztésekre van szükség? Miért nem lehet szerényebb megoldásokban gondolkozni, és több forrást fordítani a kezelésre fenntartásra? Miért kell ilyen, érzékelőkkel ellátott „okoszebrákat” létesíteni? Több nem is működik megfelelően, folyamatosan villog. Fehéren. Mert mi a KRESZ-ben az egyetlen fehéren villogó jelzés? A vasúti átjáró szabad jelzése. Az általános, világszerte elfogadott veszélyre figyelmeztető fényjelzés a borostyánsárga. Mégis miből kellene tudnia egy ilyennel először találkozó autósnak sötétben, hogy mit jelent a gyalogátkelő előtt fehéren villogó burkolat? Mert semmiféle tábla nem figyelmezteti arra, hogy mit jelent.

Táblák… Ki tudja, hogy érnek-e bármit? A munkaterületeket rendszerint 30-assal korlátozzák le. És a többséget nem érdekli. Egy 60-as szakaszon, ívben, függőleges munkagödör mellett sem érdekli a tisztelt közlekedőtársaimat, a rezonanciától meggyengyült, rosszul kitámasztott partfallal bele is dől egy öreg épületrész a leendő mélygarázsba. Csak akkor érdekli a többséget a sebességkorlátozás, mikor valaki betartja, és lehet villogni, dudálni, motort pörgetni és öklöt rázni. Kicsit nehéz elmagyaráznom ilyenkor a hátsó ülésen ülő három gyermekünknek, hogy miért rám haragszanak a mögöttünk jövők, mikor én tartom be a szabályokat. Nem érez ebben óriási ellentmondást a kedves olvasó? 

Lehet bármiféle közlekedés-biztonsági fejlesztést eszközölni, a hatása csak akkor lesz előremutató, ha maguk a közlekedők azt be is tartják. Autóvezetőként életemben kétszer nem álltam meg stoptáblánál. Egyszer tanulóvezetőként, amikor úgy gondoltam, hogy ha az előző autó fele már úgyis áthaladt a tábla vonala mellett, akkor elég megállnom mögötte. Oktatóm gyorsan helyre rakott. 

A második néhány napja történt éjszaka a kórházból hazafelé jövet. Még a történtek hatása alatt voltam, folyton a miérten, a bizonytalan jövőn gondolkoztam. Észre sem vettem az egyetlen nyolcszögletű táblát. Senki nem volt körülöttem, de elismerem, csak majdnem álltam meg, szerencsére nem volt kinek elsőbbséget adni. A következményeket vállalom.

A gyalogátkelőhelyek előtt nincs stoptábla. Mert ha az úton közlekedők látják a gyalogos átkelési szándékát, már akkor elsőbbséget kellene adniuk! Ezt is meg kellett tanulni elvileg jogosítvány-szerzés előtt. Hét-nyolc évvel ezelőtt, ugyanezen a Sámsoni úti zebrán majdnem az egész családomat elvesztettem. A túloldalon álltam a kutyánkkal, szemben a feleségem a két gyermekünkkel. Bal karján táska, benne telefon, jobbjával fogja a kicsi kezét. A jobbra kanyarodó sávban, nekik balról megállt az autó, elindultak. A Hajdúsámson felől egyetlen befelé haladó sávban érkező sofőr is lassított a másik irányból. Mire a kifelé haladó sávban lassítás nélkül elhúzott előttük egy fehér autó, kisodorva a telefont a „jobbik felem” kezéből. Vissza sem nézett, haladt tovább. 

Akkor csak egy mobiltelefon tört, ezúttal szegycsont is. A kettő között több mint fél évtized telt el, mégsem javult semmi a Sámsoni úton. Hacsak a menekülttábor miatt kihelyezett térfigyelő kamerákat nem vesszük javulásnak. Vajon mennyi balesetet rögzítettek azóta? Az a hír járja, hogy sokat. Vajon mennyit kell még, hogy változzon valami? Hogy esetleg jelzőlámpás biztosítást kapjanak a gyalogátkelőhelyek. Romániában egyetlen olyan közlekedési tábla van, ami élénksárga keretet is kap, a kijelölt gyalogátkelőhelyé. Szlovákiában a zebrák felett középen van egy 4 méter magasan elhelyezett lefelé néző lámpa, ami kizárólag azt világítja. Sokkal egyszerűbb, hatékonyabb megoldásnak tűnik, mint mondjuk egy okoszebra. Ha esetleg így nem passzolna a Smart City koncepcióba, hát ezt is össze lehetne kötni azzal az érzékelővel a detektoroszlopokon, hogy csak akkor világítson, ha valaki éppen áthalad rajta.

Az autók egyre jobban védik a benn ülőket, cserébe egyre veszélyesebbek a kinn tartózkodókra. Az első szélvédők melletti A-oszlopaik olyan szélesek már, hogy képesek egy teljes embert kitakarni. Előre-hátra kell mozogni az ülésben, hogy mindent látni lehessen, főleg bal oldalról.

Arról az oldalról, ahonnan egy autóvezető nem látta meg a kijelölt gyalogátkelőhelyen átkelő felségemet sem 10 nappal ezelőtt.
Hála Istennek, hogy aznap épp nem volt egyik gyermekünk sem vele!
Figyeljünk egymásra, tartsuk be a szabályokat, mindenkit hazavárnak!

Szabó Máté