Győzött a Monostorpályi; előny az osztályozón

Ha valamikor, akkor június 4-én délutánra minden erejét, eddigi tapasztalatát, tudását és fifikásságát, no meg fegyelmét össze kellett szedni a Monostorpályinak, hiszen az NB II-es tapasztalattal is rendelkező Cigándot fogadta az NB III-ba jutásért vívott osztályozón a Vágó András Sporttelepen, Monostorpályiban. A sorsolásnak köszönhetően a Hajdú-Bihar vármegyei bajnok a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye első helyezettjét fogadta az odavágón. A hazaiak kapusa és csapatkapitánya, Bakonyi két évet védett Cigándon, tehát első kézből ismeri a csapatot.

Mint ahogy minden labdarúgó mérkőzés, az osztályozó is szinte falunapi hangulattal kezdődött. Csakhogy most jóval többen jöttek ki a meccsre – 700-800 drukker állta körbe a pályát övező vaskorlátot. A hazai „kemény mag”, a dobokkal és kereplőkkel felszerelt öt nyugdíjas, ezúttal is ütemesen verte a „Monostor” ritmust. Csakhogy a másik oldalon most konkurencia is akadt, igaz, két kis dobbal, de a vendég cigándiak is hallatták hangjukat. A meccs közben főtt a babgulyás, a szokásos 300 adag bő duplája most, mert a vendégszurkolókat is várták egy tál ételre.

Az első percek után az látszott, itt nagyon kell kapaszkodnia a fekete mezben játszó Monostorpályinak, a fehérben játszó vendégek szervezettebb, technikásabb focival vetették magukat a játékba. A 12. percben érett góllá a fölényük; Katona szabadrúgását Fabú közelről fejelte a monostoriak kapujába (0–1). A gól után nagyobb sebességre kapcsolt a hazai csapat, és a 18. percben máris a vendégek hálójában táncolt a labda. Egy bal oldali szögletből Ménes fejelt 5 méterről a kapu közepébe (1–1). A gól visszahozta a hazai drukkerek hangját, és persze jöttek a kommentek a pálya széléről. „Végre, hogy felébredtünk, mondtam én, hogy verhető lesz a Cigánd” – így egy fiatalember. Néhány perccel később már azt kiabálta társasága, hogy „Nyomjátok, mert padlón vannak!”. És ebben tökéletesen igaza is volt a drukkernek, mert az egyenlítő gól után a térfelére szorította a Monostorpályi a Cigándot. Főleg szögletekből veszélyeztettek, az egyik alkalommal a kapus bravúrral tudta csak a léc fölé tolni a hazai löketet. Tényleg ki kellett volna használni a fölényt, mert a félidő végéhez közeledve kijött a szorításból a vendégcsapat, és az első kontrájuk után percekig állt a játék. Ütközött a hazaiak kapusa, ápolni kellett, de visszaállt a kapuba. Utána még egy sérülés: a gólszerző Ménest kellett ápolni, szintén egy ütközés után a csuklóját fájlalta. A félidő utolsó perceire semmit sem változott a játék képe. Támadott a Monostor, a Cigánd szívósan és eredményesen védekezett. Kontrákból próbált indítani, de az előrevágott labdára a fekete mezesek rendre lecsaptak, és kezdték a támadásuk építését. A hosszabbítás harmadik percében a Monostorpályi átadta a pálya jelentős részét a vendégeknek, akik a feltolt védelem miatt a tizenhatosig tudtak csak előre jönni.

A szünetben sportismerősökkel futottunk össze. A megyei bajnokságban szereplő csapatok edzői, játékosai jöttek drukkolni a Monostorpályinak. Úgy látták, kár volt ellébecolni a meccs első tíz percét, és fizikálisan hiába erősebbek a cigándiak, a monostoriak technikásabbak, szervezettebbek és taktikusabbak. A visszavágó azonban „meleg” lesz a hajdú-bihari bajnoknak, főleg, ha itthon nem tudnak legalább kétgólos előnyre szert tenni.

„Hajrá, Monostorpályi!” – kezdődött a második félidő, amelyre az öltözőkből két gólratörő csapat jött ki. A jó iramú, lüktető játékban nagyon élesen kitűnt a két csapat közötti stílusbeli különbség. A cigándiak előreívelős erőfocijukat erőltették, míg a monostárpályiak az egyéni jétéktudásra alapozó, szervezett focival feszültek az ellenfélnek. Szögletek, szabadrúgások itt is, ott is, helyzetek azonban csak a hazaiaknak. Ám hiába a helyzet, a cigándiak kapusából hőst csináltak Bereczky Bence tanítványai. „Szurkoljon mindenki!” – igyekeztek erőt adni a nagy csapat tagjainak az ugyancsak megyebajnok ifisták. „Darazsak” – jött a dobpergés mellé a cigándiak biztatása. (Ultras Darazsak a cigándi drukkerek neve, lévén a klub színe sárga-fekete – a szerk.) Fogy az idő, a monostorpályiaknak sürgősebb a gólszerzés. Ha lehet, még nagyobb sebességre kapcsoltak a támadásban, ami magában hordozta a védelmi hibák nagyobb esélyét. De nem, abszolút kézben tartotta a meccset a hazai csapat, és ha kidolgozott helyzetekből nem is – mert a kapu elé lőtt labdákra nem volt érkező –, sarokrúgásokból veszélyeztetett. Szögletből pedig volt bőven lehetőség. „Akárki akár mit mond, sokkal jobban játszik a Monostor!” – jött a pálya mellől a szurkolói komment, és ezzel azt hisszük, a vendégdrukkerek is egyetértettek volna, ha megkérdezték volna őket. Aztán a 80. percben a meccs hőse, a Cigánd kapusa kapitulált. Kolompár bal oldali beadására Bíró jó ütemben érkezett, és 15 méterről a bal alsóba bombázta a labdát. (2–1) „Ez a kettes már nem esik le innen” – kommentálta az eredménytábla kezelője a gólt. Néhány percre a Cigánd vette át a játék irányítását, majd Kolompár bal oldali megiramodása és egy kiharcolt szöglete hozta vissza a játékba a hazai csapatot. A pálya széléről pedig dob kísérettel szólt a „Szép volt, fiúk!”. A visszavágón a Cigánd csapatában Králik már biztosan nem játszik, hiszen a hosszabbítás három percében a labdával most középen megiramodott Kolompárt utolsó védőként már csak lerántani tudta, és a spori azonnal pirosat mutatott. A szabadrúgást, 20 méterről, Rostás erőből, laposan lőtte, a kapus védte.

Egygólos előnnyel utazhat a visszavágóra a Monostorpályi. Az, hogy megérdemelt a hazai siker, nem kérdés, a második félidei játéka alapján akár több góllal is győzhetett volna a hajdú-bihari bajnok.