Bojt kinevelte jövőjét – ezzel elveszítette önmagát

Bojt története különös ellentmondást hordoz. Egy viszonylag szegény bihari térségben olyan falu volt, amely jó földjeivel, dolgos paraszti világával, polgárosodó lakosságával és taníttatni akaró családjaival kiemelkedett a környezetéből. Csakhogy éppen ez a törekvés indította el a fogyását is. A szülők jobb életet akartak a gyerekeiknek, a tehetséges, ambiciózus fiatalok elmentek tanulni, majd nem tértek vissza, mert Bojt és a környék nem tudott végzettségükhöz illő munkát adni nekik. Később a szülők is utánuk költöztek. A falu így nemcsak lakosokat veszített, hanem tudást, munkaerőt, tartást és jövőt is.

Hasonló folyamat kezd látszani a cigány családok egy részénél is: aki dolgozik, taníttatja gyerekét, neki előrelépést akar, sokszor ugyanarra jut, mint a régi bojti parasztcsaládok: azt mondja a fiának vagy lányának, menjen tovább, keressen jobb lehetőséget máshol. Ami pedig az egyénnek felemelkedés, az a falunak újabb veszteség.

A dicső múlt

Bojt, Bojt, Selyembojt – így emlegették régen a ma már mindössze 500–600 lakosú bihari települést. A név egykor rangot jelentett: Bojt a környék legjobb módú, tartással bíró falva volt. A régi fény azonban évtizedek alatt megkopott. A mélypont nagyjából 20–25 éve lehetett. Az utóbbi 10–15 évben a falu képe ismét előnyére változik, de ez már nem ugyanaz a Bojt, amelyet az idős generáció még a lelkében hordoz.

Bojt egyik házában Fekete Sándorné, vagy ahogyan a faluban ismerik, Mancika néni vezetett vissza bennünket abba az időbe, amikor a települést még Selyembojtnak nevezték.

– Bojtnak nagyon régóta neve, tartása volt a környéken. Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a régiek emlékezete is így őrizte meg. Már az 1600-as évek végén számon tartották a falut, különösen a sziksó miatt. Mária Terézia idejében itt jelölték be a legnagyobb sótelepet. A határban sok túzok élt, a környéken itt van a legjobb termőtalaj, így a mezőgazdaság is erős volt. Nem azt kell elképzelni, hogy itt óriási nagybirtokosok éltek, hanem erős középparasztok. Innen nem nagyon mentek el a lányok sommásnak vagy aratónak, mint más, szegényebb településekről. A helyi középparasztoknál és a saját földeken volt munka, abból meg lehetett élni. Ez adta Bojt erejét, és szerintem ezért ragadt rá a Selyembojt név is. A lakossága polgárosodottabb, nyitottabb gondolkodású volt, mint sok környékbeli falué. Ennek jele volt az is, hogy viszonylag hamar bevezették az áramot, később pedig a vizet is. A 20. század első felében, különösen a két világháború között, ez a jobb mód már a házakon, az utcákon és az emberek gondolkodásán is látszott – idézte a múltat Mancika néni

A régi Bojt zártabb, összetartóbb közösség volt. A környékbeli falvakkal ugyan élő kapcsolatban állt, de erős saját világa volt: a bojti legényeknek gyakran Gáborjánból vagy Váncsodról hoztak feleséget, és volt olyan év, amikor Gáborjánból öt-hat fiatalasszony került Bojtra. Ez is mutatta, hogy a településnek volt vonzása, tartása, tekintélye.

Elmentek a gyerekek

– A falunk Selyembojt voltának amennyi előnye volt, ugyanannyi hátránya is lett – folytatta Mancika néni. – Akik itt összeszedték magukat, meggazdagodtak, nyitottá váltak a világra, azok közül sokan elmentek. A második világháború után sok bojti család Soroksárra, Debrecenbe vagy Biharkeresztesre költözött. A gyerekek már csak látogatóba jöttek, az idősebbek maradtak itt. A lendület még vitte egy darabig a települést, de az elöregedés egyre jobban meglátszott rajta. Bojton az az elvándorlás, ami sok magyar faluban csak a rendszerváltás után lett igazán erős, már az 1940-es, 1950-es években elkezdődött. Ráadásul éppen a műveltebb, polgárosodottabb réteg ment el.

A régi Bojt kiterjedését ma már nehéz elképzelni. Mancika néni szerint több olyan utca volt a faluban, amely mára eltűnt a térképről. Most talán nyolc-tíz élő utca van, de emlékezete szerint tizenhat-tizenhét olyan is volt, amelyik már nincs meg. A fogyást egyszerre gyorsította a kevesebb gyerek, a fiatalok elvándorlása és az elöregedés.

A rendszerváltásra Bojt meggyengült. Zsáktelepülés volt, a környékbeli munkahelyek pedig sorra megszűntek. Az is sokat ártott, hogy egy időre az igazgatást is elvitték a faluból – Bojt önállósága megszűnt.

– Ezeket az itt maradók nehezen élték meg, de beletörődtek a változásokba – mondta. – Az én korosztályomból már sokan továbbtanultak Berettyóújfaluban, Debrecenben vagy máshol. Akik hazajöttek, azok is hamar szembesültek azzal, hogy itt alig van munka. Később az idősebbek is elkezdtek a gyerekeik után költözni. Így azok is elmentek, akik egykor a falu jólétét megteremtették.

A helyükre érkezők már nem ugyanazzal a bojti kötődéssel élnek itt. Mancika néni szerint sokan úgy laknak a faluban, hogy nem biztos, hogy otthonuknak érzik azt. Aki nem ide született, nem tudja, mi volt itt, hogyan élt ez a település. Régebben, ha végigment az utcán, szinte mindenki köszönt neki. Ma már a lakosság jelentős részét nem ismeri.

Valami elindult

Az elmúlt 10-15 évben újabb változás indult el. Bojton Romániából egyre többen vásároltak ingatlant. Korábban sokan csak magyarországi lakcím miatt vettek telket vagy házat, gyakran úgy, hogy az ingatlannal nem törődtek. Ma már látszik egy kedvezőbb folyamat is: többen valóban azért vesznek házat, mert Nagyvárad közelsége miatt innen is elérhető a városi munka és élet.

– Ez adhat valamiféle új jövőképet, de ez már nem a régi Selyembojt folytatása – mondta Mancika néni. – Itt van a lakásuk, munka után ide járnak haza, de nincs bojti identitásuk. Tudom, kik ők, a közvetlen szomszédokat nagyjából ismerem, de igazából már egyik sem bojti. Ma már más világ van, és a régi bojti világot talán csak az én nemzedékem hordozza.

Mancika néni szerint Bojt nemcsak egykori módossága miatt volt fontos, hanem azért is, mert sokat adott Biharnak. A bojti családok nagy jelentőséget tulajdonítottak a tanulásnak, és a falusi, paraszti kisiskolából is kerültek ki mérnökök, orvosok, egyetemi tanárok, katonatisztek. Csakhogy a falu nem tudott munkát adni azoknak, akiket kinevelt. Ami egyéni sikertörténet lett, az közösségi veszteséggé is vált.

A jövőről óvatosan beszél. Nem mondja, hogy minden elveszett, de úgy érzi, gyűlnek a fellegek. Közben új folyamatokat is lát: a cigány családok között is megjelent egy olyan réteg, amely dolgozik, taníttatja a gyerekét, és előrelépést szeretne nekik. Csakhogy Mancika néni szerint ezzel mintha ugyanaz a történet ismétlődne meg, amely egyszer már kiürítette Bojtot.

– Ők is azt mondják a gyereküknek: menjél innen – fogalmazott. – De hát ugyanazt követik, amit mi követtünk ötven-hatvan évvel ezelőtt. A cigányok között is van olyan réteg Bojton, amely taníttatja a gyerekét, többen már érettségiztek. Csakhogy ezzel a történet ismétlődik: aki tanul, az többnyire elmegy innen. Ma még működik a bolt, az óvoda és az alsó tagozat, de ha nem lesz elég gyerek, ez utóbbiak is veszélybe kerülhetnek. A régi Selyembojt emléke még él, de már inkább az idősek elbeszéléseiben, a családtörténetekben és azokban a házakban, utcákban, amelyek megmaradtak a múltból.