Hirdetés

Debreceni kocsma határozó: Jakab söröző

civishir.hu

2013.09.17. 18:51

Debreceni kocsma határozó: Jakab söröző
Fotó: magánarchívum

A hely kifejezetten olcsó belvárosi viszonylatban, éppen ezért a vendégek zöme a kispénzűek kategóriájából kerül ki... Pogány Gábor rovata

Hirdetés

Hirdetés

Egy apró emberke áll a pult mellett, óriási, ősz hajsörénye meg-megbillen, amikor a két decinyi vodkába belehörpint. Épp, hogy átlát a pult fölött a bácsika, rajta kívül ketten ülnek bent egy asztalnál, az egyik a helyi újság első felét olvassa, a másik a keresztrejtvényen agyal, tisztára eltorzult vonásokkal, látszik, hogy éppen használja az agytekervényeit, néha besegít egy-egy korttyal a kezébe eső pohárból, amit oda sem figyelve emelít szájához, orrára letolva szemüvegét kaparja elő koponyája rejtett részeiből valaha friss és számos, mára poros és megritkult ismereteit, hogy aztán, mikor elakad, nagy sóhajjal hajtsa fel maradékát italának készletét és lassú, talán lassított mozdulatokkal szinte nesztelenül felkeljen, s tekintetét a keresztrejtvényen tartva, ezzel mutatva, hogy figyelme nem lankad, esetleg jelezze, hogy azzal ő még foglalkozik, s asztaltársa az odáig ne számítson az újságnak erre a részére, szóval feláll lassan, hangtalan, fogja üres poharát s a pulthoz ballag, fejt a keresztrejtvény felé fordítja, szeme a keresztrejtvényen, talán még teljesen körbe is tudna fordulni fejét illetőleg, mint a hóbagoly az állatkertben; megy tehát, figyelme az újság irányában nem lankad; közben nem látja meg az apró bácsit, aki boldogan emelgeti a hatalmas vodkás poharat, ami nem csak hozzá képeset nagy, hanem azzal bárki alkoholista boldog lenne akár egy fél napig is; bácsika boldogan, mosolyogva, önkívületben nézi a pult mögötti reklámokat, amik önfeledt és álombeli, sörök okozta élményeket ígérnek, meg gyomorkeserűt ( a nyomor is keserű), amitől viharos tengeren is pólózhatnékja támad az emberiségnek és bódult vigyorral arcán falatja magát a cápákkal föl, szóval bácsika mered a semmibe, a reklámok irányába, a rejtvényes pedig csak jön, összeráncolt homlokkal, szemüveg az orra hegyén és nekimegy, tolat a bácsikának, mintegy feldönti őt, maga is átesik rajta, szentségel, hogy minek kellett odaállni, a pultos is előkerül, elébb döbbenten szemléli az eseményt, majd rájön a röhögés, csakúgy, mint a másik, az olvasó vendégre, és a bácsika továbbra is elégedett, fekszik a földön, mármint a padozaton, s csendesen kérdezgeti, hogy micsinász, micsinász?

Kivágódik az ajtó, Nyűgös érkezik, széles léptekkel, fültől-fülig ér a szája, úgy vigyorog, piros bézból sapkája, amelynek mindig tarkóján a simlije, s felirata szerint Nyűgös szereti nyújorkot, szóval piros sapkája beragyogja a hajnali kocsmát, a röhögés pedig teljesen szétveri a korábbi csendes, mondhatni idilli állapotot, és Nyűgös ordítva kérdezi, hogy micsinász Micsinász? Micsinász?, tápászkodik fel a bácsika, aki Micsinász bácsi egyébként, s mikoron a bajok okozója, a rejtvényfejtő a kezébe nyom egy újabb nagy pohár vodkát, tőle is megkérdi, hogy micsinász? Aztán Nyűgös még válogat kicsit, bár ugyan azt issza, mint évtizede mindennap, de a rövidet kevésnek mondja, a sört melegnek, és különben is még adhatna egy cigit is a pultos, de legalább egy kávéra meghívhatná.

Azután eltűnik Micsinász bácsi is, Nyűgös is, rejtvényes is, hogy ma még többször felbukkanjanak, jönnek mások, napközben a nyugdíjasok, később már a melósok, este a diákok, sokan vannak külföldiek, előadás előtt színészek, zenészek, és a környéken lakók, mint Nyűgös és Micsinász. Ők is játszanak. Csak itt.

Jakab söröző

Azt mondja Jakab Attila, a tulajdonos, hogy valamikor lakás volt a söröző helyén, ő legalábbis még ’95-ben lakásként vette meg a helységet, amely egy 1820-ban épült házban van, a ház maga védett homlokzattal bír, korábban még azt sem engedte a hivatal, hogy az elöregedett nyílászárót ugyanolyanra cserélje a tulajdonos; szóval a Bem téren van a söröző, annak úgy nagyjából a közép vonala táján, majdnem a trianoni döntésnek emléket állító Magyar fájdalom szobrával szemben, amelynek párját a balfi szanatórium parkjában lehet megnézni, s az egy egész, egészséges nőt ábrázol; de rálátni innen az országzászlónak támasztékot adó építményre is. A kocsmának otthont adó épület melletti házban, avagy annak mögötte üzemelt valaha az első debreceni sörgyár, jelenleg galéria. A poharazóban gyönyörű boltívek alatt pihenhetünk, miközben Jakab sörünket kortyoljuk. A hely kifejezetten olcsó belvárosi viszonylatban, éppen ezért a vendégek zöme a kispénzűek kategóriájából kerül ki, úgyhogy aki sokat ad a megjelenésre, és esetleg csak olyan helyre jár, ahol lakás árban lévő öltönyöket hordanak, annak nem fog tetszeni.

Csocsózni tud, aki akar, és mindig megy valami a nagyképernyős tévében. A férfi slozi állapota nagyban függ a vendégek számától és állapotától, igyekeznek azonban rendben tartani. Cigizés csak kint, kerthelységet itt nem lelünk. Korán reggel nyit és este tízig tartják nyitva ajtaját, merthogy a tulaj szerint az éjszaka az más műfaj, azt az ő gyomra sem mindig bírná.

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.