3 milliárd 177 millió

Örömkönnyek, mulatás, boldogság, felszabadultság. Kertes villa, luxusautó, bankbetét, hitelvisszafizetés. Tanácstalanság, kinekmondjam el-probléma, kölcsönkérők, unalom. Kiégettség, alkoholizmus, rossz befektetés, öngyilkossági kísérlet, természetes korai halál.
Ezek lehetnek egy lottónyertes életének főbb stációi a szombati sorsolás után. Aki horrorisztikusnak vagy egyszerűen hülyeségnek tartja ezt a lehetséges életutat, az gondoljon arra: a tapasztalatok szerint a szerencsejáték milliárdosok nagy többsége szerte a világon - így Magyarországon is - néhány év alatt tönkreteszi magát és környezetét, és legtöbbször gyorsan "visszesik" oda, ahonnan elindult. Ha ugyan nem zuhan lejjebb...
Erre persze mindenki azt mondja, ha én nyertem volna, tudnék bánni a pénzzel, s nem esnék ebbe a hibába. Beosztanám, nem mondanám el senkinek, jótékonykodnék, külföldre költöznék - néhány a legtipikusabb reakciók közül. Mindezt akár el is lehetne hinni, ha nem ismernénk az embert, mint olyat. De ismerjük. Az ember általában olyan, hogy hűséget fogad, aztán megcsal, megígéri, aztán nem tartja be, állítja, de nem úgy van, szeretné, de nem meri, meri, de nem tudja. 3 milliárd 177 millió forintot nyerni nem az a lélekállapot, amit rutinból lehet kezelni.
Valaki most boldog-sokkos állapotban van Magyarországon: innen üzenjük, hogy vigyázzon magára nagyon, mert az eddigi életét örökre el kell felejtenie. Minden megváltozott, semmi nem lesz olyan, mint azelőtt, és nem tudni, személyiségéhez, inteligenciájához, eszéhez, munkájához, családjához, baráti köréhez passzol-e 3 milliárd 177 millió forintot. Könnyen lehet, hogy egyáltalán nem. Irigyelni persze lehet az újdonsült magyar milliárdost, ám az aggodalom legalább annyira jogos, mint az őszintétlen gratuláció.
Kedves nyertes! Nem tudjuk, ki vagy, de azért üzenünk neked. Őrjöngj, örülj, igyál-egyél, ám ne feledd: a pénz nem boldogít, akkor sem, ha milliárdnyi.
Tóth Csaba Zsolt


















