Orbán Viktor azt üzente, mindenki fizesse a saját diplomáját!

A 90-es években érettségiztem, majd – egy akkor még minden érettségizett számára kibírható – felvételi után bekerültem egy viszonylag jó egyetemre. Ha jól emlékszem, el is kezdtem fizetni a Magyar Szocialista Párt által bevezetett, félévenként tízezres tandíjat. Nehezen, de kigazdálkodtuk, bár biztosan sokan voltak olyanok, akiknek ez sajnos nem sikerült. Ez nagy fegyvertény volt a Fidesz számára, hiszen azzal kampányoltak, Magyarországon legyen mindenki számára elérhető, azaz ingyenes a diploma.

Szereztek is sok szavazót, és a tandíj valóban megszűnt a felsőoktatási intézményekben. Az azóta levitézlett, általam rendkívül értelmes embernek tartott Pokorni Zoltán kiállt, és sorolni kezdte az érveket, persze külföldi példákkal alátámasztva, miért kell boldog-boldogtalannak felsőfokú képzettséget szereznie. Mert azok a jóléti államok, ahol statisztikailag kimutathatóan nagyon magas a diplomások aránya. Mert aki felsőfokú végzettséget szerez, annak jobb munkára, magasabb fizetésre, ezáltal jobb életre nyílik lehetősége, és ezt mindenki számára lehetővé kell tenni. Mert az országnak nagy szüksége van a sok kiművelt emberfőre, végre vége azoknak a szűkös időknek, amikor az elitképzés miatt csak a kivételezett kevesek szerezhettek diplomát. Íme, a szép új világ, a demokrácia, és az ő vívmányai. Áramlott is szépen a nép fia-lánya egyetemre, főiskolára, hiszen a bejutás egyre egyszerűbb lett. Idővel bevezették ugyan a költségtérítéses képzést is, de az államilag finanszírozott helyek száma is ugrásszerűen megemelkedett, kormányzati akaratból. Sokan –pártszimpátiától függetlenül – már akkor sejtették, hogy ennek nem lesz jó vége, mivel Pokorni minden érvére lehetett annak negatív következményeit hangsúlyozó, az intézkedés által generált újabb problémával válaszolni.

Azt ugyanis kifelejtették a képletből, hogy mindenki számára legyen elérhető a képzés, akinek ehhez megvannak a megfelelő értelmi képességei. Meg is lett az eredmény: Magyarországon úgy felhígult a felsőoktatás, hogy ma egy kevésbé felkapott főiskola bármely szakán végzett „szakember” körülbelül annyi tudásnak van a birtokában, mint a 90-es években egy sima érettségivel rendelkező. És ezt nem csupán én állítom, akinek van felsőoktatásban dolgozó ismerőse, nyugodtan kérdezze meg! Ezeknek az embereknek a diplomája mit sem ér, csak a statisztikát torzítja, ezáltal azok oklevelét devalválja, akikének amúgy értéke lenne. A főiskola/egyetem parkolópálya lett, hiszen addig sem munkanélküli az illető, amíg a képző intézményekben melegszik. De még ez sem volt elég: annak érdekében, hogy az európai egyetemekkel szorosabb legyen a magyar felsőoktatási intézmények kapcsolata, igaz, nem a Fidesz érában, de az általuk elkezdett folyamatok eredményeként 2005-től fokozatosan bevezettük a bolognai modellt. Azt hiszem, ez volt a kegyelemdöfés a magyar felsőoktatás számára, hiszen sem a hallgatók, sem a munkaerőpiac, sem a képző intézmények számára nem lett valódi pozitív hozadéka.

Mire így lebutult a felsőfokú képzés, Orbán Viktor kiáll, hogy legyen ez a részrendszer önfenntartó, minden hallgató fizesse ki – az időközben értéktelenné vált – diplomáját, és  sajnos az elitképzés helyett a tömegképzés vált általánossá kis hazánkban. Nagyszerű! Persze ehhez nekik semmi, de semmi közük a világon. Ezzel egyidejűleg befogják azok száját, akik kétkezi munkából élnek, orvosolva azt a régi sérelmet, hogy a diplomások az ő adójukból tanulnak, továbbá egy adott jövedelmi réteg – és nem képességi szint - számára újra lehetetlenné teszik, hogy a felsőoktatásba járjanak, emellett pedig kivégeznek bizonyos szakokat is. Hogy a munkaerőpiaci igények diktáljanak? Rendben.  Akkor – mivel pl. tanárnak lenni nem éri meg – senki nem fog tanárszakokra jelentkezni. Valóban nincs szükség tanárokra? Gondolom, azzal senki nem vitatkozik, hogy természetesen ez nem így van. De így lesz ez még bizonyosan több más nem kifizetődő, viszont a társadalom működése szempontjából elengedhetetlen szakkal, szakmával is.

Meg kellene érteni végre, a nemzet jövője múlik azon, hogy az oktatást – alaptól felsőfokig – rendbe tegyük, és nem csak a nemzeti lózungok szintjén. Ehhez az kell, hogy jól átgondolt, a minőség irányába ható intézkedések történjenek, hiszen a magyar felsőoktatási oktatási rendszer olyan mértékben lezüllött, hogy nincs idő próbálkozni, hátha valamitől majd javulni fog a helyzet. Mint ahogy az orvosok sem úgy gyógyítanak: kísérletezzünk, vagy jobban lesz a beteg, vagy meghal.
Persze ha nem ez a cél, hanem az, hogy minél több gondolkodásra, ellentmondásra képtelen, agymosott fogyasztót termeljen ki a rendszer, akkor más a helyzet. Akkor köszönjük, a legjobb úton járunk.