Ítélet előtt

Mindenesetre hadd ajánljak néhány tényt az olvasók figyelmébe: valóban született 2007-ben egy ítélet, amelyben Geréb Ágnest eltiltották a szülész-nőgyógyász szakorvosi tevékenységtől három évre. (Konkrétan azért, mert nem tartotta be a kórházi protokollt egy otthonszülésnél). A tárgyaláson hangsúlyozták, hogy a büntetés csak erre terjed ki – más orvosi tevékenységre, a szülésznőségre, a pszichológusságra, a homeopátia gyakorlására és egyebekre nem vonatkozik.

Most -ez már egy újabb per tárgya-négy eset miatt folyik ellene eljárás, amelyben péntekre várható a jogerős ítélet. (Ennek része az is, hogy hogy eltiltás hatálya alatt ténykedett. Miközben 2007-ben csak a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától tiltották el). Az a bírónő, aki 2007-ben eltiltotta, és az, aki ebben az újabb perben másodfokon ítélkezik, egy és ugyanaz a személy. Akármit ítél, precedens lesz belőle. Külföldön elismert szaktekintélyek szakvéleményét nem fogadta el másodfokon a bíróság. Csak olyanokét, akik kórházi szülésekben szakértők, miközben merőben más egy intézeten kívüli és egy kórházi szülés. Alma és körte esete.

Állást foglalt a Geréb Ágnes-ügyben Ranscburg Jenő is. Ő írja: Gyermekkora óta ismerem, pontosan tudom, hogy Geréb Ágnesnél felelősségtudóbb ember kevés él a földön...Több mint húsz olyan ország van Európában, ahol a születés óráiban kevesebb baba és kevesebb anya veszti életét, mint Magyarországon, és ezeknek az országoknak a legtöbbjében – például Angliában, Hollandiában, Németországban – az otthonszülés legális és egyre elterjedtebb módja a gyermek világra hozatalának. Nem áll jogomban választ adni arra a kérdésre: terheli-e felelősség Geréb Ágnest a három éve halva született csecsemő tragédiájáért. Abban azonban biztos vagyok: a nőknek joguk van megválasztani azokat a körülményeket, melyek között alanyává válnak az identitásukat meghatározó misztériumnak.

Az alternatív Nobel-díjas Ina May Gaskin is igen keményen bírálta hazánkat az ügy miatt.

Lehet, hogy letöltendőt kap, lehet, hogy valami mást. De ez az ügy már rég nem (csak) erről szól. Igen, született egy intézeten kívüli szülést szabályozó törvény. Betarthatatlan. Többen próbálkoztak a törvénnyel élni, nem sikerült. Így maradt újra a sunnyogás, hazudozás. Ez mire jó? Legfeljebb arra, hogy azok, akik ebben az országban tudják, hogyan kell KÍSÉRNI egy intézeten kívüli szülést, rettegnek, bujkálnak, és előbb-utóbb nem lesz, aki vállalja a kockázatot. Tartok tőle, hogy babák fognak úgy megszületni, hogy sehol egy szakember, senki, aki tudná, mikor mit kell csinálni. Ez a nagyobb baj.
Jó lenne, ha végre világossá válna, mit jelent a háborítatlanság. Nem feltétlenül az otthont, hanem azt, hogy az anya és gyermeke részese lehet egy természetes folyamatnak, aminek nem része a hasba könyöklés, a szülészorvos síeléséhez igazított szülésindítás. A kétperces gyerek mérlegre dobása (miért, 3 óra múlva már le fog fogyni?),miközben kétségbeesetten üvölt az elveszett anyaillat után, az inkubátorba helyezése az anyja testmelege helyett (anyuka, csak a biztonság kedvéért). Mindenkinek jár a lehetőség (amivel vagy él, vagy nem), hogy ott szülhessen, ahol biztonságban érzi magát és a gyerekét. Ha 10 szülészorvostól körülvéve, akkor ott. Ha születésházban, akkor ott.

Továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a vágóhídon egy legyek a futószalagon futó húsáru közül, aki utasításra vesz levegőt, és udvariasan szül. Utána meg fegyelmezetten béleli a borítékot. Mert hiszi, hogy egészség pénzen megvehető. 

Czibere Anikó
czibere.aniko@civishir.hu