Tiltott Gárda
A gondolat, hogy hős magyar katonaként uniformisban masírozok, hódítok és megvédek, gyerekkoromban rendszeresen álomba ringatott, annyira édes volt. Serdülővé cseperedvén azonban hallottam mesélni a keleti fronton harcoló, majd négy évig egy fehéroroszországi munkatáborban raboskodó nagyapámat vérről, halottakról, árulásról, kivégzésről, éhezésről, szétlőtt vagy lefagyott, majd amputált végtagokról, megcsonkított testekről és lelkekről. Belém hasított a felismerés: a háborúban semmi romantika nincs! Mint ahogyan békeidőben katonabakancsos menetelésben sincs.
Katonásdi verbunkossal? Az már igen! A hagyományőrzést jobban el tudnám képzelni a ládafiából előkerülő népviseletben. Jönnének a palóc fiúk rojtos aljú gatyában, a menyecskék főkötőben, a székely lányok piros pántlikában, a góbék harisnyában, a vékony derekú hajdú lányok hosszú szoknyában, pártával a fejükön, s hátha látnék végre egy híres debreceni cifraszűrt is, járnánk a karikást, a mezőségi páros, a csíki csárdást, a hortobágyi pásztortáncot. Ez lenne az én gárdám! Minket nem tiltanának be, legfeljebb mi tiltanánk ki, például azokat, akik azon a bizonyos decemberi napon, 2004-ben elfelejtették magyarnak nézni a kalotaszegit, a csángót, a bácskait és a csallóközit (is). Egyszer már végre bűnhődni kell!
A menetelős Magyar Gárdáért nem hullajtok könnyeket, de betiltani ostobaság volt. A tiltás a melegágya minden (tév)eszme fejlődésének, kibontakozásának, főleg ebben az internetes világban, ahol az információ gyorsabban és tovább terjed, mint a sertésinfluenza. Egy-egy kisebbség méltóságát úgy is lehet sérteni, hogy az ember nem öltözik fekete uniformisba és nem húz bakancsot, mint ahogyan sértik is úton útfélén, minden fórumon, papucsban és klottgatyában is. A Kurucinfó például még jobban fog zsidózni és cigányozni, és ettől egyesek lelki nyugalma a helyére billen, mások gyomra továbbra is felfordul. Tiszta szerencse, hogy nem vagyok országosan ismert, mert akkor ezekért a sorokért kapnék. (Csak jelzem, hogy fölösleges az én telefonszámom után nyomozni, mert ha e-mailt írnak, megadom.)
Az egyáltalán nem tisztelt kormányunk és a mögötte álló szegfűs formációnak esetleg politikailag is több hasznot hozott volna korrekt és erős rendőrségről papolni, majd tenni érte, mint szélsőjobboldali veszéllyel riogatni és a világhírű böszméjét öt évig futtatni. Nem tiltani és feloszlatni kell, hanem tökös rendőrséget felépíteni, mely könyörtelenül, a törvények szellemében lesújt a többségre, ha annak egyik óvatlan pillanatában eszébe jut bántani a kisebbséget. Ugyanakkor vigyáz arra, hogy a kisebbség ne lopja el a többség biciklijét, a plazmatévéjét, a barackfáját, öregasszonyai pénztárcáját a vitrinből, mert az mind súlyos bűn. S ha mégis tévútra téved az istenverte kisebbségi, akkor a biztos úr elkapja a grabancát és addig térdepelteti kukoricán, míg megtanulja az ebadta, hogy tüzelni jobb a száraz rőzse, mint a nyers gyümölcsfa, mert nem füstöl, ráadásul szintén ingyen van, csak ki kell sétálni érte az erdőbe, a betyáriskoláját neki!
Nem naivság ez, tudom, a rendhez sokkal több rendőr és sokkal több pénz kell. Nos, pénz van, csak be kéne gyűjteni, mint cigánynak a rőzsét. Mondjuk az APEH-nek meg a gazdasági rendőrségnek érdemes lenne megkérdezni sokaktól a többségből, hogy egészen biztosan amerikai örökségből van az új hibridautó? Hát a terepjáró és uszoda a kertben? És az anyós nevén lévő hetes BMW? Mert ha nem, akkor kéretik nagy tisztelettel, szigorúan a szabadsága érdekében, valamivel többet befizetni a közösbe, mint a minimálbér utáni járulékok, mert azt jobb helyeken úgy illik.
Szóval, amikor az egyik gárdista ismerősöm kérdezte, hogy belépnék-e, akkor mondtam neki a magamét, ő meg nekem a magáét. Őket betiltották, engem még nem, az országban pedig továbbra is sokan és sokat lopnak.
Cs. Bereczki Attila
bereczki.attila@civishir.hu
