Hisztizők és seggnyalók

Mifelénk rendkívül egyszerű verseny zajlik a kampányban – angol barátom szerint náluk is, amit egyelőre nem akarok elhinni, mert akkor felértékelődnének a mieink –, mégpedig az, hogy igazolni kell az ellenfél nemzet- és hazaáruló, antidemokrata és antiszemita mivoltát. Elvileg egy politikai alakulatnak kötelessége közölni választóival, hogy milyen jövőt szán országának, de ezzel Magyarországon fölösleges vesződni, mert a megedződött néptömeg úgysem hiszi el. A magyar demokrácia velejárója, hogy szellemileg totálisan kiürült riválist lát a jobbos, és fordítva, a jelöltek pedig eljátsszák, hogy értünk meg is feszülnek, ha kell, aztán győz a szociális demagógia, a társadalmi közöny és az apátia, miközben a fél ország anyázik, amiért adófizetők milliárdjaiból készülő nyomdatermékekkel tömik tele a postaládákat.

A magyar politikus olyan, mint Fülig Jimmy jellemzése szerint Piszkos Fred, azaz "három dolog érdekli, a pénz, más semmi, illetve a velünk szembeni kitólás". Ne adjuk meg az esélyt ezeknek a minden hájjal megkent megélhetési öltönyösöknek!

A választások éve meglehetősen szórakoztató is lehet a közélet iránt érdeklődő honpolgár számára, feltéve, ha az ember nem veszi túl komolyan saját magát. A szereplőkkel eleve kizárt ilyenkor érdemben foglalkozni, tehát kizárólag magunkon múlik, hogy felismerjük-e a kampányban rejlő lehetőséget, és kihasználjuk-e azt kellemes céljaink elérésére, ami nem más, mint a röhögés, vagy ökölrázós, dühöngős, agresszív módját választjuk a következő hónapok túlélésének. Utóbbinak beláthatatlan következményei lehetnek, egészségre is ártalmas, nem ajánlom.

Két ok, hogy a nevetést válasszuk! Semmi értelme elzárkózni a politikától a kampányban, mert az ember megfosztja magát olyan élménydús televíziós műsorszámoktól, mint a Kálmán Olga-hisztik az ATV-n, vagy a DTV-vezér orbitális seggnyalásai bő nyállal, csak hogy debreceni példa legyen a másik véglet. Ötcsillagos politikai kabaré mind a kettő. Mifelénk elsősorban nem is a politikusok nézik előre megfontoltan, önös (akarom mondani anyagi) érdekből síkhülyének a választópolgárokat, hanem egyes riporterek! Ettől mindenki beájul.

A legfőbb szabály: kampánylózungokban és a pártok által eltartott riporterek kérdéseiben ne keressünk igazságot. Mert hülyék azért nem vagyunk. Második szabály (fontosabb, mint az első): a politizálásnak nem az elvakultság az egyetlen működő formája. Találjuk meg benne a poént! A kifinomult humorú svédek megtalálták, és minden idők egyik legjobb politikai viccét szülték meg egy ötvenes évekbeli sztoriból:

A híres, nagy tiszteletnek örvendő konzervatív politikus, Jarl Hjarlmarson választási kampánya alatt helikopterrel közelítette meg a félreeső településeket. Egyszer egy ilyen távoli kis településen tartott egy hosszabb kampánybeszédet, és eljött az idő, mikor kérdéseket tehettek fel neki a polgárok. Sokáig csend volt a teremben, míg a leghátsó sorban felállt egy svéd vadász és megkérdezte:
– Onnan fentről a levegőből látott az úr valahol szarvasokat a környéken?

Ennyi a kampány lényege.

Cs. Bereczki Attila