Debreceni diákok, ki a térre! Hívjátok aput és anyut is!

Sűrű hét van mögöttünk! Megjött a hó, ami már önmagában okot ad a lázadásra Debrecenben, továbbá az egyetemisták, főiskolások felkelése szolgáltatta a beszédtémát. A diákok ügyében a népszerű kolléganőm rendesen megmondta a magáét, kommentálni abból a szempontból érdekes továbbá, hogy csütörtök este végre a középiskolások is méltóztattak megmozdulni. No persze nem Debrecenben álltak a sarkukra néhányan, hanem egyelőre csak Budapesten és Pécsen.

A mienktől is elvárjuk, legalábbis a hangadóktól, hogy az okostelefon, a vagina és az olcsó Kőbányain túl a szülők pénztárcája iránti aggodalom is késztessen egy Piac utcai összeröffenésre. Tudniillik, ha az átlagmagyar szülőnek tandíjat kell fizetni, akkor kevesebb jut mindenre, de főleg nőre, és egyetemistaként, főiskolásként el kell menni a McDonald’s-ba vécét pucolni és mosogatni, ami Magyarországon ugyebár (még) nem divat. Az amerikaiak meg tudják mondani, hogy nem éppen egy élvezetes és főleg nem jól jövedelmező időtöltés, de ott ha valaki nem Rothschild- vagy Hilton-leszármazott, esetleg istenadta tehetség a kosárpalánk, a bázis, a kék vonal vagy a vörös zóna környékén, akkor muszáj időnkét szart és hányást takarítania a továbbtanulás érdekében.

Rossz belegondolni, hogy a két – nem elég stréber, de nem is elég kocka, ergo a bűvös 10 480-as keretre eleve esélytelen – lányom még csak általános iskolás, de már most késő elkezdenem a gyűjtést, ha Orbán Viktor kitart amellett, hogy mindenki fizesse a saját diplomáját. Máskülönben nem erről volt szó, amikor 2008-ban népszavazni invitált. Azon túl, hogy az MSZP-t és Gyurcsány Ferencet elküldtük a picsába (copyright by Horn „Szabadmadár” Gábor), arra is szavaztunk, hogy ne legyen képzési hozzájárulás, azaz tandíj az első diplomásoknak. Most akkor menjünk ismét népszavazni, és küldjük el Orbánt is?

A népszavazás sokba kerül, és lám, semmire sem garancia a politikában. Aki tandíjat akart bevezetni, az most tandíjellenes, és fordítva. Egyszerűbb tüntetéssel, össznépi megmozdulással nyomást gyakorolni. No nem úgy, ahogy a megélhetési anarchista szoci, Török Zsolt kifundálta. A Facebook-oldalán arra buzdította a tandíj ellen tiltakozókat, hogy szerveződjenek, s az Orbán-rendszer megbénításához foglalják el a fontosabb hivatalokat. Elképzelem, amint két Kossuth gimis a 3/B-ől útját állja a debreceni Újvárosházán céges ügyeket intéző nehézsúlyú negyvenes vállalkozónak, aki már eleve fő a feje, mert előtte húsz percig keresett parkolóhelyet. Egy bunyós azt mondaná, ebben a Törökben „benne maradt” régről egy nagy pofon, és azóta nincs az eszénél. Reménytelen figura, de magyar politikusnak elmegy...

Az időjósok szerint jön az enyhülés, még az égiek is amondók, hogy sok ezer középiskolás és egyetemista menjen ki a térre, mégpedig a szülőkkel együtt, elvégre az ő pénztárcájukra megy ki a piszkos játék.

Cs. Bereczki Attila