Conchita és a humorérzék
Egy hete az a kérdés, merre megy az öreg Európa? Neves publicistáink feszegetik a kérdést az osztrák szakállas sikere kapcsán. Aggódva tekintenek Európára, a keresztény civilizáció bölcsőjére. Szinte mindenkit elkapott az undor és a hányinger, sokan bele is brunyáltak az éterbe. No de tényleg, akkor most merre tart Európa?
Szerintem semerre. Marad a helyén. Éli a gazdag életét, mármint a nyugati fele, vastag bankszámlákkal, droggal, devianciával, kereszténységgel, hitetlenséggel, bevándorlás-undorral, 5500 forintos minimál órabérről szóló népszavazással. Nyugat-Európa sokszínű, egyszersmind nagyszerű, jól megy ott a népeknek, oda tartanánk, elvileg. Vagy nem. Csak a fizetésük kéne, meg a futballcsapataik. Conchita,más buzik, a muszlimok és más földönkívüli bevándorlók takarodjanak! – véli az egyszeri magyar.
Elképzelhető, hogy némi identitászavarral küzdök, de nekem például Conchita fele annyira sem perverz, deviáns és a gyerekeimre nézve káros egyén, mint mondjuk Győzike, akit kétmillióan néztek esténként a nagy kultúrforradalom közepette Magyarországon. Ha engem kérdeznek, inkább lett volna Conchitánk Győzike helyett, sokkal előrébb járnánk! A tárjáni tesvírünk csak tompára butít, és nem nyert Eurovíziót, Conchita meg igen. Másrészt milyen alapon vergődünk, magyarok? Mi már akkor gyereket perelő, végtelenül buta transzvesztitákat mutogattunk a köztévében, amikor Conchita még hátulgombolósban nyögdécselt az általánosban! A Terry Black néven futó művészkének egyébként jó egészséget kívánok, elvégre őt is anya szülte. Mint Conchitát.
No de tudják-e, hogy Conchiták Debrecenben is vannak? A világlátott londoni komám közölte, amikor az erzsébetvárosi lakása teraszán az újév első cigijét szívtuk, és rácsodálkozván a szomszédban zajló melegparti extrém „hölgyeményeire”, azt mondtam: Váúúú, Debrecen ilyen nincs! A vadkeleti maradiságomra utaló gúny „ült”. Ő bejárta a fél világot, 5000 forintnál is több az órabére, Liverpool-szurkoló, én meg „csak” lokista vagyok. Amikor fundamentalista muszlim országban transzvesztiták kelletik magukat a szállodákban, akkor nehogy már pont Debrecen legyen a vaserkölcs szigete! - érvelt a mate. Megtudtam, mifelénk a Conchiták (még) rejtőzködnek. Nadrágban járnak és frissen borotváltak. 2038-ban majd fellépnek az Aranybikában, a Kölcseyben, meg a Campuson.
Mindenki nyugodjon meg, a KDNP is, Európa és Magyarország ifjú nemzetségének Conchita nyálas Barbara Streisand-koppintásait eladni képtelenség. Egy kamasz és egy serdülő európai lány apjaként mondom, hogy nálunk a szakállas néni nem is téma, aki véresen komoly, az Violetta, Rihanna, Selena Gomez és Katy Perry. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy melyik jobb nő, ha nők egyáltalán, manapaság ugyebár semmiben sem lehetünk biztosak…
Conchitát nem is a gyereknek, az ifjúságnak mintázták, ő egy jelenség, a showbiznisz mesterműve. Az Eurovíziónak nevezett nagy szélhámosság vérprofin felépített, orbitális poénja. Az lett volna a mélységes csalódás, ha nem ő nyer. Ausztria nagyot húzott. Sógoréknak van humorérzékük. Mert Conchita nem más, mint vicc. Aki azon rugózik, hogy az egész műsort átjárta a gusztustalan, hányingerkeltő szexizmus, az annyira ostoba, mint egy zacskó krumpli. Van egy söröm rá, hogy iksz éve is rázta, és a mai napig rázza a fenekét a szexi RuPaulra, aki fergeteges duettet énekelt a legendás Elton Johnnal. Az is humor volt. Eredeti.
Erre mondta a homofóbiáját nyíltan vállaló barátom, hogy RuPaulnak legalább nem volt szakálla! Mert a f@sz nem számít. A szakáll az, ami durva! Adjunk már a külsőségekre!
Cs. Bereczki Attila
<object width="420" height="315"><param name="movie" value="//www.youtube.com/v/WiQb7UxfPIs?hl=hu_HU&version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="//www.youtube.com/v/WiQb7UxfPIs?hl=hu_HU&version=3" type="application/x-shockwave-flash" width="420" height="315" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true"></embed></object>
