Az olimpia és a debreceni stadion

Azt boncolgatja a magyar sportsajtó és a szakvezetés, hogy hűen tűkrözi-e az éremtáblázaton elfoglalt előkelő helyezésünk a magyar sport helyzetét, erejét, lehetőségeit. Akadnak eszementek. A legfurcsább az, hogy sok bloggert, publicistát vagy mezei Facebook-felhasználót fociellenes kirohanásokra késztetett a minden kétséget kizáróan káprázatos olimpiai szereplés („Falábú labdarúgóknak minek milliárdok?”). Ilyen következtetések levonására egyébként csak egy politikus képes, de mentségére felhozható, hogy ő általában előre megfontolva mond ostobaságokat. Szóval tobzódnak a hülyék, elnézve egy-két Facebook-bejegyzést, azon csodálkozom, hogy még nem szántottak fel futballpályát Magyarországon az éj leple alatt. Az olimpiai sikereken felbuzdulva megtalálni a magyar focit és a stadionépítéseket, neurotikus zavargásra utal, vagy legalábbis idült agyi fáradtság, frusztráció hatása, pszichiátriai kivizsgálás mindenképpen ajánlott.

Gyöngyszem a Facebookról:

A labdarúgás olimpiai sport, ugyanolyan magyar sikersport, mint a vívás, az úszás vagy a kajak-kenu. Az olimpiák történetének legsikeresebb nemzete a magyar, ha a csak a nyári játékok férfi futballtornáit nézzük. De ha a nőkét beleszámítjuk, akkor is. Három arannyal büszkélkedhetünk, a brazilok eggyel sem, a nagy spanyolok Barcelonástul, Real Madridostul is csak eggyel. Mi kell még? Éppen stadion, hogy fejlődjön a magyar foci, és megnyerjük a negyediket, az ötödiket, majd az ikszediket, és akkor majd az aranylábú ifjainkra is úgy tekintünk, mint most Szilágyi Áronra vagy Berki Krisztiánra, akik egyébként megkapják a jussukat az államtól, s nem minimálbéren tengődnek a következő olimpiáig, tehát kár a gőzért.

EU-kompatibilis sportcsarnokaink és uszodáink vannak, Szilágyi Áron itthon, akár a Debrecenben is felérhet majd a csúcsra, mint ahogy Gyurta Dani és Berki Krisztián Európa-bajnokságot, Csollány „Gyűrűkirály” Szilveszter pedig világbajnokságot nyert a cívisvárosban. Olimpia büszkeségeink előtt le a kalappal, és csak annyi a vágy, hogy a futballistáink egy fránya klub- vagy olimpiai selejtezőt tudjanak megvívni Debrecenben. Ha már az igazolt labdarúgók száma ugyanannyi, vagy inkább több, mint az összes többi sportágé együttvéve, akkor ez akár szerény elvárásnak is tekinthető. A Főnix és az uszoda szép, imádjuk, de nagypályás futballra valahogy egyik sem alkalmas.

Stadiont a magyar olimpiai sikersportágnak!

Cs. Bereczki Attila