A politizáló főkommandós és a középszerű politikus
Úgy játsszuk a hülyét, mintha fizetnének érte. Elvárjuk, hogy egy főrendőr – jelesül Hajdu János terrorelhárító atyaúristen és Orbán-testőr egy személyben – pártatlan legyen. Mintha nem tudnánk, hogy főzsernyákokat Magyarországon pártok – az éppen hatalmon lévők – nevezik ki, ők pedig hozzájuk lojálisak, majd kéz a kézben együtt buknak. Ez annyira természetes, mint a Loki bajnoki címei, vagy a miniszoknya legális használata. Nincs az a rendőr, aki ellensége lenne a bankszámlájának, a gazdag nyugdíjas évek reménye megéri, hogy olykor csontig benyaljanak, vagy kapásból szakszerű rendőri intézkedésnek minősítsenek szemkilövéseket, ártatlan emberek agyba-főbe verését.
Hajdu János főterrorelhárító "csak" szubjektíven elmélkedett bizonyos belpolitikai kérésekről, s ez verte ki a biztosítékot azoknál, akiket középszerűnek nevezett. Ha politikus lennék, hirtelen felindulásból ajnározásnak venném, mert – meccsre, játszótérre, edzőterembe, kocsmába és egyéb populáris helyekre járó – mezei firkászként jól tudom, hogy mi a véleménye a népnek a politikusokról. A középszerű jelzővel illetni egy parlamenti képviselőt több mint dicséret. Ilyet egy 30-szoros NB I-es magyar futballista sohasem kap, s a fél lábát odaadná azért, ha legalább egyszer skandálná neki az ezerfejű cézár, hogy "Kö-zép-sze-rű! Kö-zép-sze-rű!", miközben ő egyszerre büszke és szerelmes pillantásokat vet a lelátón ülő menyasszonyára. Többet kéne meccsre járni, dölyfös úrfiak, mindjárt leesne a tantusz! Debrecen más, a mi politikusaink szeretnek meccsre járni, s még a hosszú utazás, a reptéri hányattatás sem riasztja el őket.
Hajdu János gondolatmenete világos téziseket természetesen nem tartalmazott, de arra jó volt, hogy közéleti lavinát indítson el. A nagy kérdés az, hogy főrendőr mondhat-e véleményt akármilyen falusi fesztiválon, avagy nem mondhat. Egy biztos: ha mond, akkor azt komoly érdeklődés övezi. Látom én az olvasottságot a Cívishíren, Hajdu János „középszerűségére” többen kattintottak, mint például Schiffer „Stadionfóbiás” Andrásra szerény politikai pályafutása során összesen.
Nem az a baj, hogy Hajdu dandártábornok a Jobbikot „kezelhető problémának” nevezte – majd ha a Jobbik kormányra kerül, akkor lefokozzák őrmesterré, és kiküldik traffipaxozni az M0-ásra három műszakban –, hanem az, hogy a problémát Hajdu elmondásával szöges ellentétben nem tudják kezelni. A titkosszolgálati eszközökkel is dolgozó (?) alakulata nem jött rá, hogy miközben a magyar rendőrség megszállt egy picinyke falut, a betiltott gárdisták teljesen máshol, egy megyével odébb virágos réten avatták a tagjaikat, akik, képzelem, kis híján halálra röhögték magukat. Tény: a magyar rendőrség – a kommandósaival együtt – kormányokon átívelően képes hülyét csinálni magából, de ez nálunk még nem ok arra, hogy lemondjon a főnök, bár kivételesen igaza van a „középszerű” ellenzéki politikusnak, ha fejeket követel.
A történet legbájosabb figurája H. Tamás MSZP-s versenyző, aki sajtótájékoztatón követelt bocsánatkérést a Jobbiktól és Vona Gábortól, amiért "szándékosan nevetség tárgyává akarták tenni a rendőrséget". Na, ez nem középszerűség!
Cs. Bereczki Attila
