A debreceni floridásokból még polgármester is lehet
Gonosz ez a töpörödött debreceni ellenzék, vizsgálóbizottságot akar, számlákat követel, szóval lépten-nyomon süt belőle a rosszindulat, ráadásul itt van az a kegyelmet nem ismerő, vérszomjas firkászbanda, kapásból korrupciót és szélhámosságot sejtet, és már vagy három hete rugózik Floridán. Én a fiúk helyében már csömört kaptam volna, de tudom, hogy ők még ezek után is fenntartják élénk érdeklődésüket a megújuló energia hasznosítása iránt, mert amíg mi gyerekkorunkban matchbox-szal játszottuk vagy gombfociztunk, addig ők szélmalmokat építettek gyufaszálból és a nyári szünetekben szélgenerátoros rendszerekről írtak tele egy egész dolgozatfüzetet. Naná, hogy felnőttként elmennek a világ leghíresebb energetikai kiállítására! Akár saját zsebből is, ha muszáj. Minduntalan baszogatjuk szegényeket, pedig mennyi mindenről tudnának mesélni!
Hagyjuk a zöld energiát és a szakmát, engem leginkább az érdekel, hogy ki kivel hált Orlandóban. Ezek után semmit nem tudunk meg, tehát csak a képzeletre hagyatkozhatok, a lelki szemeim előtt látom, amint a debreceni jegyző mellbimbóit harapdálja két havannai menekült, Castro-ellenes mulatt (fejenként 90-60-90), hőszolgáltató fővezérünk pedig felajzott amorózóként a hátát olajozza, miközben a Miskolcra exportált exfővagyonkezelő egy kifejlett nőstény aligátorral lassúzik a jakuzziban, alpolgármesterünk pedig a balegyenes-jobbfelütés-balhorog kombinációt gyakorolja fecskében a szálloda teraszán, készülve a Bocskai-emlékverseny szerződésének budapesti aláírására. Mindezt az aktuális holdingguru 3D-s kamerával rögzíti, hasznát lehet venni a felvételnek bármelyik bértárgyalásnál.
Durva? Ugyan már! A valóság sokszor keményebb, mint a képzelet!
Túllőttek a fiúk a célon, de gondoljanak bele, ilyen komoly munkakörökben mekkora felelősséggel kell megbirkózni nap mint nap! Ekkora nyomás alatt időnként mindenki lehet annyira egyszerű, mint egy talicska alligátorürülék. Könnyű nekünk, mezei debreceni polgároknak! Semmi felelősség a vállunkon, sosem kellett tízmilliós jutalommal szembesülni a bankszámlán, az életünk kiegyensúlyozott, a végtörlesztésre semmi esélyünk, tehát nem kell kuporgatni, a svájci frank árfolyamának mozgása pedig már nem is üt sebet rajtunk, megedzett az élet a debreceni flaszteren. Nekünk megtenné az eszem-iszom-baszom konferencia Tbilisziben is, mert a grúz pezsgő kaviárral majdnem olyan finom, mint a Floridában felszolgált Champagne, és a kaukázusi pillangók sem mutatnának rosszul éjfél után, ma már ők is borotválkoznak.
Én tényleg megértem a floridázókat, de a debreceni néplélek szemében a fiúk csúnyán leszerepeltek. Városszerte felháborodás van. Mivel azonban a bűnbocsánatot mindenki elnyerheti, felkínáljuk a vezeklés reményét, lehetőségét! Egy barátom adta a tippet a minap, a floridások úgy üdvözülhetnek, ha teljesítik az El Caminót! 800 kilométeren keresztül lehet promotálni Debrecent. Mint Orlandóban. Városimázs a javából! A Cívishír megszervezi a búcsúbulit, nyitányként a Tóth Árpád Gimnázium leánykórusa adja elő a See You Later, Alligator! című örökzöld rocksulis feldolgozását, kánonban, Dánielffy párttárs felváltva szaval és operettslágereket énekel a városháza erkélyén, lent pedig Liszter Sándor és a Vadrózsák ropja. Indulás előtt püspökeink és a főrabbi megáldják a menetet. Pluszpontot kap, aki vérhólyagos tyúkszemet posztol a pireneusi hegyi hajrák után a Facebookon, a szökevényekkel a hazatérés után interjút készítünk, de a sárga mezest, aki a csapatból először látja meg Santiago de Compostelát, közfelkiáltással polgármesterré választjuk!
Cs. Bereczki Attila
