Orbán Viktor esete a Bánk bánnal
Kezdjük az elején! A hülye is tudja, hogy Magyarországon a komolyzene társasági kiadásban nem a kisemberek sportja, hírérték is annyi van benne, hogy valamelyik koraesti ínyenc salátaműsor bemutatja, Gáspárné született Balla Beáta tarjáni népviseletben vonul-e be az operabálra – nem abban szokott. Operába (néhány őszinte fanatikuson és sznobon túl) a kutya se jár, a köztudat szerint a dalművek cselekményét pedig Vágó Istvánon kívül egy teremtett lélek se ismeri. Nagy magyar zeneszerzőink a kórusversenyeken kívül akkor jöhetnek a képbe, ha legalább két nullára végződik valamelyik évfordulójuk. Az a belépő.
Így lehet, hogy a naivitás és a jóhiszeműség vézna partvonalán állva sem hihetjük, hogy nem műsorpolitikai döntés volt a napokban a Plácido Domingoval készült hosszú, egyébként élvezhetetlen tévéinterjút éjfél utánra tenni. (Hogyisne! Domingo nem egy Megasztár!) Hogy négyet ásítottunk közben, az azonban nem a témának, nem a késői időpontnak, nem is a riporternek szólt. Utóbbinak főként nem. A debreceni születésű Andor Éva jól, viselhető angolsággal kérdezett, ha pedig néha belenézett a papírjába, azt a maestro és a közönség számára is ellensúlyozta csinos pofija, ízléssel választott kosztümje, rúzsa. (Andor Éva egyébként műsorvezetőnek is tisztes; nem lett belőle elektromos sokkoló: úgy mond híreket, hogy nem lényegül át halottkémmé, rendőrré, ombudsmanná – állítólag 8 éve dolgozik a TV2-nél, de nekünk csak most tűnt fel. Hol volt eddig?) Igazából Domingo hozta az unalmast, de ő is csak azért, mert miután kifejtette, hogy a jövőre 25 éves, általa igazgatott Los Angeles-i Opera bemutatja a Bánk bánt, nem felejtette el minden második mondatban megemlíteni, hogy a miniszterelnökkel egyeztetnek és hogy a miniszterelnökkel sokat beszélgetnek és hogy a miniszterelnökkel tárgyalásokat folytatnak nemzeti operánk ideiglenes exportjáról.
Ha országimázs, rendben van, ha Erkel200-marketing, akkor is rendben van – ráfér a hazai magaskultúrára a reklám most és mindörökké. De pont Los Angelesben? Hát mit ért meg egy közép-európai politikai cselszövésből egy amerikai? Miért nem a Ludas Matyit viszik inkább? Mert ugye tudják, miről szól a dráma!? A 13. századi Magyarországról, amikor ugye Amerika egyelőre csak a térképen volt, papíron nem létezett. A poros történetben a király politikai road show-ra megy, távollétében Bánk bánra bízza az országot, aki szembesül vele, éhezik a nép. S hogy egy napra elég megrökönyödés jusson a soknál, asszonyát éppen lenyúlni készül a királyné unokaöccse, aki természetét illetően amolyan ValóVilág4 szintű karrierista. A szépasszonyok véres véget érnek, a magyarság gyomra tovább korog… Reméljük, dalban előadva izgalmasabb.
Domingo ígéri, a híres művet maga fogja vezényelni. A (vonzáskörzettel) 17 millió Los Angeles-iből biztosan kijön egy magyar kormány által szponzorált telt ház. Csakhogy! Nem vendégjátékról van ám szó! Ugyan magyarul éneklik majd a két előadást, de hogy kik, arról csak annyit lehet tudni, hogy vélhetően nem magyarok. A casting a tervek szerint Madridban és Bécsben lesz.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Plácido Domingoval miről beszélgettek? Ön egyébként operarajongó? Vagy csak reprezentálni jár néha? Ha igen, az is érthető, de azt ugye tudja, hogy milyen torkú-hangú operaénekeseket tett le magyar földre az Isten? Esetleg, ha egy-két szólna az érdekükben, azzal sokat tenne a Hazám, hazámért. Aminek a pénzügyi támogatásával énekik majd valakik a Bánk bánt. Los Angelesben. Amerikaiaknak.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
