Boldog új évet, emberek!
Aki képes lejátszani fejben egy félperces, kizárólag kellemes kockákból álló nosztalgia videót 2013-ból, az már nem élt hiába. Annyi mindennek lehet örülni! Mégse a fölött lelkendezzenek, ami elkerült (végrehajtó, baleset, nátha, szén-monoxid), hanem annak, amit sikerült megélni: gyógyulást, jó ételt, filmet, zenét, vágyat és okos várakozást, beteljesülést, érkezést, barátságot, vendéget, de ezektől sokkal csupaszabb pillanatokban is lakhat öröm. Látni valami szépet, elrendezni egy rég összegyűrt ügyet, segíteni, arrébb tenni, jó helyet találni, semmivel sem kevesebb, mint kézzel fogható értéket teremteni vagy nagy csomagokat hordani haza.
Néhány hete történt. Gyerekekkel vágtunk át a már ünnepi kedvben fürdő debreceni Kossuth téren. Csípte a kezünket a hideg. Szótlanok voltunk, mert nagyon aggódtunk valakiért. Az egyik pavilonnál eközben középiskolai osztály vidámkodott – közülük lépett hozzánk a tőlük alig idősebb tanárnő. – Elnézést, semmi trükk, csak elfogadnának egy forró csokit? Eggyel többet kértünk. És kaptunk egy forró csokit. A pohárban nemcsak lágy krém és tejszínhab volt, sokkal több annál. Egy kis kóstoló az emberből. Innen is köszönjük!
Itt van 2014, le lehet rázni a majd jövőre! könnyelműségét és elkezdeni komolyan venni, amit komolyan kell. Közben pedig elengedni, amit el lehet: érdemtelenül rég hurcolt pakkokat, beosztott időt. Kívánunk több felesleges percet, kellemes semmibe bámulást, magunkban beszélést, igazi találkozásokat. És hitet, hogy az idei nem csak jobb, de nagyon jó lesz!
Boldog új évet kívánok a Cívishír szerkesztősége nevében:
Bereczki-Csák Helga
