Vér és jövő

Nagypénteken, a Bucsin lábánál lévő hétvégi háza kertjében 3 golyóval kioltották Csala Zsolt, gyergyóalfalvi alpolgármester életét. A tettest a bukaresti legfelsőbb ügyészség ügyésze által vezetett csoport keresi. Ha minden igaz, és a tettest tartóztatták le, akkor jó munkát végzett a nyomozócsoport Gyergyóalfaluban. Nemigen van példa arra, hogy elkapják felénk a gyilkost, ha az nem akarja. Gy. A, egy kamasz kislány holttestét hetek múlva találták meg egy szennyvízaknában, egy nagymamát és kislány unokáját lakásukon fojtott meg valaki, (valakik?). Titokzatos eltűnés, nyoma veszett esete többször kavarta fel a kedélyeket.

Az alfalvi Csala Zsolt lelövése nyerte el eddig a legnagyobb visszhangot, hiszen Alfalu (a Kossuth Rádió híre szerint többségében magyarlakta, a valóságban 72 roma-, 58 román-, 2 ukrán-, 1 zsidó- és 1 lengyellakta 5 ezer 586 lelkes település) alpolgármestere is volt. Nagypéntektől sok-sok kihallgatás, kemény munka jellemzi a Marius Iacob ügyész által vezetett nyomozást. Bűnbanda-leszámolás volt a legvalószínűbb feltevés. Nem elhanyagolandó, hogy immár két éve “háborúznak” egymással különböző érdekcsoportok és épp a gyilkosságot megelőzően egy évvel, saját lakásán verték agyba-főbe a faluvezetés legnagyobb ellenlábasát, a mindent – még a román titkosszolgálatot is – megmozgató Páll Imrét, akinek édesanyját sem kímélték a felbérelt, úgy tudják, idegenből érkezett verőlegények. Az alpolgármestert hétvégi házánál érte a támadás. Amatőr munkára vallott a gyilkosság, annyi nyomott hagyott a tettes maga után, hogy egy amerikai, helyszínelős sorozat rendezői ügyet sem vetettek volna az esetre. Aztán mégis teltek a napok, a hetek, a hónapok, s most, június végén, két hónap teltével pénteken letartóztattak egy 31 éves fiatalembert, aki a hírek szerint beismerte tettét, megmutatta azt is, hogy hova ásta el a gyilkos fegyvert. (Még egyet keresnek).

Elgondolkodtató mozzanata is van az ügynek: egy svájci úriember, bizonyos P. M. ugyanis volt olyan gerinces, hogy sunyítás helyett, a hír hallatán és, hogy azt régi vadászfegyverrel követték el, jelentkezett az itteni rendőrségen, feladva magát, hogy a régi fegyvereket ő hozta ajándékba annak idején. Tette mindezt annak tudatában, hogy ezért felelősségre vonhatják. A nyomozás ettől a perctől vált sikeressé. Az állítólagos tettest most 29 napig kivizsgálási fogságban tartják. Ha ő követte el a gyilkosságot, 15-25 évig terjedő fegyházbüntetést róhatnak ki rá.

Ha minden igaz – nem győzöm hangsúlyozni: ha minden igaz, jelezve, hogy mennyi bizodalom szorult belém az elmúlt 64 év alatt a felénk uralkodó viszonyokról, az eltussolt esetek, a téves és igazságtalan ítéletek, az ártatlanul meghurcoltak, a lefizetett törvénykezők, a rendőri visszaélések és egyéb „varázslatnak” köszönhetően – lezárhatnak egy ügyet, a tettes elnyerheti méltó büntetését. Azzal mindenki egyet értett, hogy bármilyen elvetemedett lehetett, bármilyen kapzsi és magának való, harácsoló, sőt esetleg gazember is a néhai, éltét kioltani nem szabadott volna.

Nem óhajtom kommentálni, hogy miért követhette el a főbűnt a tettes. A két családot bizonyára még jobban megviseli az, hogy a hírek szerint nem csak vagyoni, szexuális (férfiszerelem?) ok is volt a leszámolás kiváltója. Az azonos neműek közötti kapcsolat lehetőségét az ügyész nem erősítette meg. Milyen sikeres regényt írhat valaki a bonyolult szerelmi háromszögekről, a még bonyolultabb, jó helyen jókor lenni okán megvalósított hirtelen anyagi gyarapodásról. Egy védekezni immár nem tudó emberről, akinek sorsát nem az igazságszolgáltatás serpenyőjébe rakottak döntötték el, hanem lám, mégiscsak amatőr, de ugyancsak kegyetlen módon.

Szomorú vagyok és maradok, hiszen Gyergyóalfalu egyik kedves településem, ahol úgy terem a képzőművész, mint máshol a fű, több mint 25 képzőművészeti akadémiát végzett mellett legalább annyi rangos műkedvelő fest, rajzol, farag, mintáz színvonalasan. Ahol immár csaknem ezer éve Jézus Krisztus a király… Ahol csodálatosan szőnek, ahol citerazenekar és népes hagyományőrző had, a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület szorgoskodik, ahol a kitűnő Helikon Fúvószenei Egyesület rézbandája szórakoztat ünnepek alkalmával, illetve más rendezvényeken. Ahol csak képzőművészeti állandó kiállítás három van (a Sövér Elek Galéria, a Márton Áron tárlat, a Páll Zoltán emlékszoba). Ahol évente a Vadárvácska festőtáborban találkozhat 15-20 képzőművész, ahol szobrok, emléktáblák jelzik: igényes a település a múltjára is. Ahol ma is gyermekek tízei tanulnak Balázs József festőművésztől, aki mellesleg szülőfalujában próbál próféta lenni, ahol ma is úgy készülnek a csíksomlyói búcsúra, mint akik tudják: nélkülük talán nem is lenne.

Én ezt az Alfalut énekelném meg. A községet, melynek cintermében egy életre szóló biztatást őriznek fehér márványba vésve: „Ember vésd szívedbe hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad” (Így, központozás nélkül). Most pedig, a hatalmi törekvések, a végleges kisebbségbe szorításunk igyekezetének hevében nincs e mondatnál biztatóbb jelige. Nincs, mert a cívódó politikusok a sok szövegelés és ilyen-olyan hosszú távú tervek kiagyalása közben elfelejtették, pontosan a köznép, választóik számára is érthető módon megfogalmazni azt, amire érdemes együtt lépni, amire együtt dobbanhat a szívünk, miközben mások 8, illetve 8+2-es fejlesztési tartomány-változatok kivitelezésén törik a fejüket. Mind a két változat Damoklész kardjaként függhet csak fejünk felett, semmi jót nem ígérve. 20 év marakodása így hajtotta ismét mások malmára a vizet. A lajtra még nem jutott ugyan, de egy mozdulat és máris megkezdődhet a székelyföldi magyarság beőrlése, ahogy az Dél-Erdélyben és a Mezőségen már visszafordíthatatlanul megtörtént.

Most az alfalvi eset a szenzáció. Már akinek. Én vigyázó szemem nem arra vetném. A holnapra, az új területi felosztás kaszatömlöcére. Naiv vagyok, hát remélem: minden romániai magyar, a politikusok is arra ügyelnek. Valamennyien!

Bajna György