Az ország, amelyik készen kapta a felsőoktatást

Riasztó hírek érkeznek a romániai magyar felsőoktatás házatájáról. A kormány sehogyan sem akarja akkreditálni a Sapientia Tudományegyetemet. A végzős hallgatók így más, no, persze román egyetemnél kell államvizsgázzanak, ha azt akarják, hogy diplomájuk honos legyen. Amolyan macska-egér játék ez, ami olyan jellemző a román kormányra és a mindenkori román politikára, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Beszélhetnénk arról is, hogy mit keres a kormánykoalícióban az RMDSZ, ha ennyit sem tud tető alá hozni? Netán a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, no meg a busás fizetség az oka annak, hogy az RMDSZ-es honatyák így lapítanak a Sapientia akkreditálása ügyében. Csak nem az zavarja a bukaresti honatyák és kormányzat begyét. hogy a Sapientia jelentős magyarországi támogatással indult be, és az eltelt években ragyogó teljesítményekkel halad afelé, hogy a valóságban is önálló magyar tudományegyeteme legyen az erdélyi magyarságnak?

Érdemes kicsikét körüljárni az erdélyi magyar felsőoktatás történelmét, hátha még az RMDSZ-es büszke honlegények sem tudják, hogy Kolozsváron már 1580-ben egyetemet létesített Báthori István fejedelmünk, a későbbi lengyel király. Igaz, hogy még a kor szokása szerint latinul, de a teológiai tudományok mellett már világi tudományokat is oktattak ezen az egyetemen. Bár nem sokáig maradt fenn, de falai közt számos erdélyi magyar szerzett értelmiségi pályára feljogosító oklevelet.

Báthori egyetemének örököse lett a Bethlen Gábor fejedelem által alapított gyulafehérvári Akadémia, amely nemcsak azért volt híres, mert kora legismertebb európai tudósai voltak az előadók, hanem azért, mert ezen az Akadémián már magyar nyelven is folyt az oktatás. Mi több: ez a tudományos intézmény kezdeményezte a román lakosság soraiban a protestantizmus kálvinista tanait és már a Rákócziak korában, éppen Lórántfy Zsuzsanna fejedelemasszony adatta ki az első román nyelvű Újszövetséget. Ezt jó volna, ha tudnák a nagy román gőggel megáldott honatyák csakúgy, mint az RMDSZ berkeiben politizálók.
Erdélynek a Habsburg-birodalomba való bevonása után a jezsuita piaristák indítanak Kolozsváron főiskolai szintű oktatást. S ez a tanintézet már magyar, román és szász fiatalokat is képzett értelmiségiként bocsájtotta ki falai közül. Kolozsváron 1872-ben alakul meg a Ferenc József Tudományegyetem már számos világi karral. 1918-ig ez lett az erdélyi magyar értelmiségiek képző műhelye. Párhuzamosan Kolozsváron már a 19. század végén sorra megalakult a művészeti akadémia, a mezőgazdasági főiskola és az orvosképző egyetem is.

1918-ban a román állam készen kapott minden egyetemet és főiskolát, nem volt más dolga mint kiebrudalni a magyar oktatást a birtokba vett intézményekből. Minden egyetemi felszerelést, laboratóriumot ingyen kapott és minden kártérítés nélkül használja ma is. Az 1940 és 45 közötti magyar időszakban természetesen visszatért az egyetem ősi honába, de 45 után ismét a román állam vette birtokba. Viszont: az Erdélyben élő és tevékenykedő magyar értelmiségiek, a papok, tudósok, írók, mérnökök és más értelmiségiek tevékenysége nyilvánvalóvá tette, hogy Erdélyben szükség van önálló magyar egyetemre. És a román király, Mihály 1945 őszén királyi rendelettel alapítja meg a Bolyai Tudományegyetemet, amely aztán 13 éven át magyar diákok százainak és ezreinek lelkébe oltotta a tudományokat. 1959-ben aztán egyetlen párthatározattal, Ceausescu irányításával megszüntették az önálló magyar egyetemet Kolozsváron és egybeolvasztották a hallgatóságot és a tanári kart a Victor Babes nevét viselő román egyetemmel. Azzal a nem is titkolt céllal, hogy a magyar felsőfokú oktatást végleg elsorvasszák. Az oktatás még eleinte magyarul is folyt a közös egyetemen, amit látványosan Babes-Bolyainak neveztek el, de hamarosan legtöbb helyen elsorvadt a magyar oktatás.

E sorok írója 1965 és 1970 között végezte a kolozsvári egyetem történelem szakát, amelyen az egyetemes történelem karon egy magyar alcsoportban mindössze hárman tanultunk. De tanáraink java még a Bolyai Egyetemről érkezett és öt éven át hármunkat oktattak igaz történelmi tudományokra, Tanáraink: Jakó Zsigmond, Imreh István, Pataki József, Kovács József valamennyien nem csak egyetemi tanárok, hanem könyveket kiadó neves tudósai is voltak az erdélyi magyar értelmiségi világnak.

A rendszerváltás óta aztán változott a magyar felső oktatás, olyan értelemben, hogy új egyetemek is beindultak, például a nagyváradi Partium, főleg Tőkés László akkori református püspök kezdeményezésére, és nagy nehezen a Sapientia is. De Bolyai egyetem még ma sincs, s bár a kolozsvári egyetemnek manapság sok magyar hallgatója van, az oktatási nyelv ma is változó, ha bátor kiállás van, akkor magyaroknak magyar, románoknak román. Szászok már alig vannak , őket eladta Ceausescu kufár bandája Németországnak, kizsigerelve így Erdély palettájáról egy szorgalmas etnikai színt.

Nos, így állunk most, a román kormányzat húzza-halasztja a Sapientia végső akkreditálását, holott az egyetemnek már Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsvárott is szekciói, épületei, tudományos műhelyei vannak és eredményei európai hírűek. A román politikai manőver mindig az, hogy a magyarok ne tanuljanak külön, mert akkor olyasmiket tanulnak, amelyek megbontják a szent Románia területi egységét és darabjaira hull ez a francia segédlettel Erdéllyel tákolt balkáni országocska. Ez a Ceausescu elültette román tévhit ma is alapelve a román politizálásnak és sok víznek kell lefolynia még a Dunán, a Maroson és az Olton, hogy a román közvélemény reális képet kapjon a magyarság erdélyi létéről. Addig marad a harc és küzdelem, de a tanulás és oktatás is napi küzdelmet vív a fennmaradásért. Hej, ha ez a fránya Európai Unió egyszer már ujjal is fenyegetné a román kormányzatot!

Bereczki Károly