Az ellopott rakéta nyomában

Szent Péter lejön a földre az igazságos lámpájával, s a lámpa egyből Washingtonba küldi. Ott látja az elnököt a Fehér Ház lépcsőjén sírni. – No, hát miért sírsz, édes fiam? – kérdi tőle Péter. – Hiába igyekszünk, szipogja az elnök, az oroszok a fegyverkezésben mindig vezetnek. – Sose búsulj! – nyugtatja Péter –, az oroszok sose érnek utol a jólétben, amit elértetek. – Igaz! – nyugszik meg az elnök. Péter továbbmegy Moszkvába, s ott látja, hogy a főtitkár a Kreml lépcsőjén sír. – Hát te miért sírsz, fiam? – Nézd atyám, soha nem fogjuk utolérni az amerikaiakat az életszínvonalban! – Rá se ránts! – nyugtatta Péter, ti fegyverrel úgy is mindent megszereztek. – Igaz! És az orosz elnök is megnyugodott. A lámpás ekkor Bukarestbe vezérli Szent Pétert. Egy járókelő észreveszi, hogy a királyi palota lépcsőjén sír az öregúr. – Hát maga, bácsikám, miért sírdogál? – Hogyne, mikor ellopták a lámpámat.

Most aztán beigazolódott, hogy a viccnek valós talaja is van. Ellopták a rakéta alkatrészes ládákat. Hogy miért ragadhatott nemzeti karakteres vonássá a lopás, az a hosszas török hódoltságnak tudható be. Bármennyire is hősiesen harcoltak a középkorban a román vajdaságok a törökök ellen (többnyire magyar segítséggel!), a vajadaságok mégis évszázadokig nyögték a török elnyomást. Különösen erős és kegyetlen volt ez az úgynevezett Fanarióta korszakban, amikor a vajdai trónt az isztambuli gazdag görög kereskedők Fanar nevű negyedéből vásárolták meg. Nos, a trónért fizetett pénzt a román nép kegyetlen kiszipolyozásával keresték ki. Ráadásul a népet zsákmányolta a gazdag bojárság is, így a nélkülözés gyakran lopásra késztette a lakosságot. Volt, akitől tanulják, hiszen a török is lopott, rabolt, amit ért, a bojárok is, még a földbérlők is. Így aztán segíts magadon, az Isten is megsegít alapon a nép is elszedett egyet s mást. A török hódoltság 1877-ig tartott, ekkor nyerte el az 1878-as berlini kongresszuson függetlenségét a román királyság. Tehát alig 150 esztendeje.

A független nemzetté válás után alig néhány évtizeddel az európai szerencse ölébe juttatta Erdélyt, Biharral és a Bánsággal együtt, ezt a területet aztán békésen lehetett lepusztítani, így nem véletlen, hogy a tolvajsággal való párosítás kézenfekvő a románság esetében. Másik ilyen karakterük az utánzás, az első világháború után még az építkezésekben is szolgai módon utánozták a franciákat, Bukarest nem véletlenül lett a Balkán Párizsa. A Diadalív, a Palace Athéné, még a királyi palota is francia mintákat követ, sajátosan ötvözték ezt a Brincovenesti stílussal, s ezzel alkottak egyedit Bukarest városképében. A kommunizmus éveiben aztán olyan hűen utánozták a sztálini orosz stílust, hogy ebben csak Rákosi tett túl rajtuk a szovjet iga alatt nyögő Magyarországon.

Azt is kevesen tudják, hogy a román trikolór sem igazi nemzeti szín, hanem Erdély címerének középkori színvilágát használták fel. Bárki ránéz Erdély címerére, nyomban megfejti a büszke román trikolór titkát. A Dacia vásárlásában is a franciákhoz fordultak, megvették a Renault 12 típust, de a Ceau-rendszer lopásokat ösztönző világában úgy tönkretették ezt a típust, hogy a rendszerváltás után a franciák visszavásárolták, s ma már ők gyártják a román Daciákat, szép sikerrel, annyi szent.

Nos, talán érzékeltetni tudtam a kedves olvasóval, hogy a román nép tragikus sorsa milyen fordulatokkal vált sikeressé és nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy történetfelfogásukban van valami hamis, valami olyan téves pátosz, ami nemhogy javítaná a nemzet karakter nimbuszát, hanem még rontja is.

Beszéltem a tragikus emlékű fanarióta korszakról. Nos, visszatérek rá, csak azért, hogy említsem, ebben a korszakban erősödött fel a románság Erdélybe telepedése, s a korszak végén, a 19. század elején Erdély lakóinak már többségét jelentették a románok. Így fordult visszájára a román tragédia és vált győzelmi forrássá. Ez, természetesen, semmit nem von le abból, hogy Erdélyt úgy rabolták el az első világháború után, hogy a magyarokat és szászokat még csak meg sem kérdezték. pedig 1918-ban e két nemzet még Erdély lakosságának több, mint 40 százalékát tette ki. Talán ennyi is elég ahhoz, hogy a rakétalopás titkát megfejtsük.

Bereczki Károly