Ceausescut napra pontosan 30 éve kergették el
Európa utolsó véreskezű diktátora húsz évvel ezelőtt ezen a napon reggel még elment dolgozni, délre azonban „megszűnt a munkahelye”. Három nap múlva feleségével együtt kivégezték.
A december 16-án elkezdődött temesvári események december 21-re érték el Bukarestet, amikor Nicolae Ceausescu – szokása szerint – tömeggyűlést hívott össze, hogy jóléti intézkedésekről született kormánydöntéseket közölje, és elítélte a temesvári „vandálok” és „huligánok” cselekedeteit. Miközben „a rendkívül fejlett román szocialista társadalom” eredményeit ismételgette, a mintegy 100 ezres tömeg hirtelen elkezdett zúgolódni, az első sorokban ülő agitátorok azonban továbbra is tapsoltak és éljenezték. Egyszer csak petárdák robbantak, sokan azt hitték, hogy lőttek, ezért mindenki megindult arra, amerre látott. A TV ekkor megszakította az élő közvetítést, közben Ceausescu és felesége „nyugtatta” a tömeget.
A szétszéledő tömeg egy része ellepte a környező utcákat, és antikommunista és Ceauşescu-ellenes jelszavakat skandált. Ceausescuék pedig elkezdték szervezni a megtorlást a pártszékház központi bizottságának épületéből. Hajnalig tartottak az összecsapások a tüntetők és a rendfenntartók között – lőfegyvert nem, csak vízágyút használtak a rendőrök, de így is sokan meghaltak –, és Ceausescu azt hitte, hogy sikerült megtörni a tömeget, mert másnap, december 22-én reggel bement dolgozni.
December 22-e 1989-ben péntekre esett. Reggel a bukaresti lakónegyedekből, a gyárakból óriási tömegek kezdtek a belváros felé indulni, annak ellenére is, hogy a rádióban a gyülekezés megtiltását közölték. Ceausescu hadügyminisztere, Vasile Milea délelőtt öngyilkos lett. Helyére azt a Victor Atanasie Stănculescu tábornokot nevezte ki, aki előző nap este tért vissza repülőgéppel Temesvárról, amelynek 2 napig katonai parancsnoka volt, s mint később kiderült, a Béga-parti városban ő adta ki a tűzparancsot.
Stanculescuban ekkor már tudatosult, hogy a bukarestieket nem lehet megállítani, és átállt. A tábornok csak színlelte, hogy teljesíti Ceausescu parancsait, igazából a forradalmat segítette. Délben már tarthatatlanná vált a helyzet, nem érkezett erősítés a központi bizottság elé – mert Stanculescu bojkottálta a parancsot –, a tüntetők ostromolni kezdték az épületet. A Ceausescu-házaspár dél után kilenc perccel menekült el helikopterrel. A fegyveresek nem álltak ellen a több százezres tömegnek, hanem elvonultak. Nem sokkal később Stanculescu azt a parancsot adta ki, hogy a katonák vonuljanak vissza a laktanyákba, és szervezzék meg azok védelmét, nehogy a fegyverek az emberek kezébe kerüljenek.
Ezzel tulajdonképpen Ceausescu ténylegesen is megbukott. A helikopter Bukaresttől a mintegy 50 kilométerre lévő Targovistéig jutott el, ott le kellett szállnia, mert Stanculescu közben teljes felszállási tilalmat rendelt el, a pilóták pedig tartottak attól, hogy a helikoptert lelövik. Onnan két rendőr járőr némi bonyodalmak után a helyi katonai laktanyába szállította a diktátort és feleségét,akiket december 25-én egy rögtönítélő bíróság halálra ítélt. A kivégzést azonnal végrehajtották: a laktanya udvarán hatvan golyót lőtt a házaspárba három katona.