Fogcsikorgató küzdelem, debreceni vereség
Végig szoros küzdelemben 31-30-ra alulmaradt a DVSC Schaeffler a Kastamonu Belediyesi együttese ellen az EHF Európa Liga 3. selejtezőkörének november 21-i játéknapján. A csoportkörbe jutás egyetlen mérkőzésen, Törökországban dőlt el, azaz nincs lehetőség fordítani. A Loki előtt megvolt a győzelem lehetősége, de amíg a januári mérkőzés finise nagyszerűen sikerült, most kimaradtak a sorsdöntő lehetőségek.
A meccshiány lehetett a döntő faktor
Ahhoz képest, hogy a DVSC utoljára szeptember végén játszott tétmérkőzést és a csapattagoknak kétszer is tíznapos karanténba kellett vonulniuk a koronavírus-fertőzések miatt, pattogó ritmusban indult a játék, nem nagyon volt idő gondolkodni. A Vantara-Kelemen, Hornyák, Vámos, Bordás, Kovács, Bánfai hatos (Csapóval a kapuban) a 9. percre kétgólos előnyhöz jutott. Vámosék erőszakosan, 8 méteren letámadták az ellenfelet, de az idén az orosz válogatott beálló Vetkovát és a balátlövő Ikhnevát is leigazoló török bajnokot sem kellett félteni: a támadásaik lassabban futottak végig, ám az utolsó pillanatokban csak-csak becsúsztak Iskenderogluék lövései.
A tizedik percben a hazaiaknak sikerült egyenlíteni, innentől pedig a szünetig lényegében egyik csapat sem tudott egy-egy gólnál nagyobb előnyhöz jutni. A piros-fehéreknél Kovács, Vámos és Bordás tette hozzá a legtöbbet a csapatteljesítményhez.
A fordulás után a szurkolói biztatást is élvező törökök pontosabb játékkal fokozatosan fölénybe kerültek, 23-20-nál (43. perc) úgy tűnt, a szoros végjáték is veszélybe került. Nálunk főleg a helyzetek értékesítése okozott gondot, pontosabban a 184 centis, megtermett török hálóőr, Durdu, aki egymás után „ölte meg” a magyar ziccereket. Ekkor azonban ők is bele-belehibáztak a játékba, a debrecenieket pedig dicséri, hogy gyors gólokkal voltak képesek büntetni az ellenfél labdavesztéseit (23-23, 45. perc). Sajnos, ha jött is egy-egy remek megoldás (átlövés, betörés) Hornyáktól vagy Karstentől, a következő akciónál becsúszott a hiba. Többször megléphetett volna a Loki két gólra, de négy perccel a vége előtt is 28-28-at mutatott a tábla.
Egygólós előnynél (28-29, 57. perc) Arany lövését védte Durdu, és a kipattanót Bordásnak nem sikerült a kapuba juttatni. Az ellentámadás góllal végződött, hogy aztán egy Hornyák-bomba védésével a török hálóőr – mivel a Kastamonu még kétszer betalált – mennybe menjen. A vége előtt 17 másodperccel még támadhattunk az egyenlítésért, az is kimaradt, igaz, Arany javára büntetőt kellett volna ítélni. Ha a szabálytalanságért nem (de!), akkor belül védekezés miatt.
Egyenlő erők küzdelmét láthattuk, és egyáltalán nem mentegetés, hogy egy játékban lévő DVSC jó eséllyel 2-3 góllal többre lett volna képes támadásban. Mostantól azonban a hazai bajnoksággal és a Magyar Kupával kell beérni – ha éppen le lehet játszani egy-egy meccset.
MESTERMÉRLEG
Köstner Vilmos: – Ritkán gratulálok a csapatomnak vereség után, de most megtettem, hiszen nagyon hosszú kihagyás után csodálatosan játszottak és küzdöttek a lányok, lényegesen az elvárható szint felett teljesítettek. Ezt mindennél jobban jelzi a támadójátékunk hatékonysága és a kevés technikai hiba. Ne felejtsük el, hogy egy jól, európai kézilabdát játszó együttessel találkoztunk. A hétméteresek megítélése miatt van egy kis hiányérzetem, főként azért, mert a végén az Arany Rebeka ellen elkövetett szabálytalanságért nem kaptunk büntetőt. De magunkat is okolhatjuk, hiszen a hajrában egygólos vezetésünknél Jelena Deszpotovic nem passzolt a ziccerben levő szélsőnek, ez is döntő momentum volt. Ennek ellenére büszke vagyok a lányokra, nagyon odatették magukat, ez teljesítményben sok erőt adhat a folytatásra. Ilyen hozzáállással és ilyen kézilabdával a magyar bajnokságban szép tavasz állhat előttünk!
