Villogó Arany, debreceni győzelem Törökországban!
Végig kiélezett csatában 31-30-ra győzött a DVSC Schaeffler a Kastamonu Belediyesi együttese ellen az EHF Kupa csoportkörének első, törökországi mérkőzésén január 4-én. A Loki az első perceket leszámítva csak a végjátékban vezetett a kiváló törökök ellen, de végül nem engedte ki a kezéből a sikert.
Feszült első huszonöt perc
Úgy ment fel a pályára a Loki, mintha nem is nagyon akarná a kilencesen belülre engedni ellenfelét, ami szemmel láthatóan nem ízlett a vendéglátóknak. A nyomás azonban gyorsan alábbhagyott, s miközben a DVSC támadássszövéseibe több hiba keveredett, hazaiak 6-3-ra elmentek az első 10 perc végére. A balátlövő Iskit és a törökök élő legendája, a már 40. életévét taposó Özel vitték a prímet, a piros-fehérek védekezésben nem érezték sem a távolságot, sem azt, hogy a rendkvül erőszakos Özel éppen melyik irányban akarja magát lőtávolon belülre makacsolni (Köstner Vilmos a végén, egy televíziós nyilatkozatában szóvá tette, hogy bár Özel ilyenkor többször ellépte, a bírók nem fújták le).
Tegyük hozzá, a törökök piszok pontosan lőttek, Triffa és Oguntoye pedig nem dicsekedhetett a kapuban. Szabó Dórának valamivel jobban sikerült a beugrás.
A debreceniek a Varsányi, Kovács, Tóvizi, Bulath, Despotovic, Vantara-Kelemen hatossal kezdtek Triffával a kapuban, de Köstner Vilmos a gyenge ellenállás miatt nagyon hamar elkezdte variálni a csapatát. Ebben az időszakban elsősorban Despotovic és Vámos vitte a hátán a gárdát, két célt tévesztett lövéstől eltekintve Karnik is hatékonyan dolgozott. A montenegrói esetében úgy tűnt, különösen jót tett az önbizalmának a Japánban rendezett világbajnokság, mert cseppnyi megilletődöttség sem látszott rajta a török bajnok otthonban, míg a társai érezhetően lámpalázasabbak voltak a szokásosnál.
Ezzel együtt a félidő finisére a hölgyek kezdték megtalálni a tempót védekezésben, ami több szerzett labdában, „könnyű gólban” manifesztálódott. Az orosz, lengyel és szlován légiósokkal kiegészülő török gárda ugyan kétszer is elszakadt négy gólra, de ez a Loki – ahogy megszokhattuk tőle a bajnokságban – ilyenkor sem hagyja magát.
Ismerős recept: felőrölte az ellenfelét a DVSC
Kétgólos előnnyel fordultak a hazaiak, s a 31. perc után már legfeljebb kétgólos különbségek voltak a csapatok között. A debreceniek részéről továbbra is hiányolhattuk a megállító faultokat, több kipattanót elcsentek a törökök, miként párszor a befutó szélsők is megtréfálták a mieinket.
Bulathék javára szóljon viszont, hogy miközben a beállók, Tóvizi és Bordás kitartóan puhították az ellenfelet, a jobbszárny valósággal sokkolta a hazaiakat: az első félidőben inkább tartalékolt Kovács Anna sebességét képtelenek voltak felvenni a védők, a válogatott játékos szórta a gólokat. Mellette a Loki junior Eb-győztes jobbszélsője, Arany Rebeka élete eddigi legjobb meccsét produkálta a DVSC-ben. A tinédzser már az első félidőben elkezdte a gólgyártást, amivel képtelen volt leállni. Nyolc kísérletből nyolcszor talált be, szerencsére ezúttal csak egy ejtéssel próbálkozott, s a végén is Arany volt az, aki 30-30-nál nem hibázott.
Köstner Vilmos a második félidőben is szemrebbenés nélkül variált, nem kis kurázsi kell ahhoz, hogy a még bajnoki rutinnal sem rendelkező Petrus Mirtillnek kifejezetten sok játékpercet adjon vagy az utolsó tíz percben, hazai vezetésnél pályára küldje a támadásban amúgy kiváló képességű, de sérülése miatt komoly meccshiánnyal küzdő Borgyos Pannát. De, ugye, megint az idős mesternek lett igaza.
A Loki kapusteljesítménye (Triffa) javult, a védekezés a végjátékra egészen fojtogatóvá vált: a Kastamonuból elfogyott a szufla, oda lett a kezdeményező, kreatív erő. Öt perccel a vége előtt a törökök már egyértelműen bekkeltek, miközben a vérszagot érző debreceniek a győzelemért rohantak.
Aranynak végül sikerült feltennie a koronát a közös erőfeszítésekre. Könnyű hazautat, Loki! Azért, Özelék ellen a Hódosban sem lesz sétagalopp.
Ratalics László
