Elhunyt dolgozóira, hallgatóira emlékezett a Debreceni Egyetem
A hagyományokhoz híven idén is közös gyertyagyújtással emlékezett ebben az évben elhunyt oktatóira, dolgozóira és hallgatóira halottak napja alkalmából a Debreceni Egyetem és az egyetemi lelkészségek. Az Egyetemi templomban november 3-án, hétfő este tartott megemlékezésen rokonok, barátok, kollégák és hallgatótársak gyújtottak mécsest szeretteik emlékére.
Mindenszentek ünnepe és az azt követő halottak napja idején Európában és a keresztény világban évről évre emberek milliói emlékeznek elhunyt szeretteikre. A Debreceni Egyetemen hosszú ideje élő hagyomány, hogy halottak napja alkalmából rokonok, munkatársak, barátok közös megemlékezésen gyújtanak mécsest az Egyetemi templomban.
A Debreceni Egyetem nevében Bartha Elek oktatási rektorhelyettes tartott megemlékezést.
- Illő és természetes, hogy az egyetem, az összetartozó közösség, a nagy család is kivegye a részét a megemlékezésből. Ahogyan más jeles napjainkon, évfordulóinkon fontosnak tartjuk a közösségként való ünneplést, halottaink emlékét is közösen őrizzük, és közösségként osztozunk a veszteség fájdalmában. Olvassuk a meghívón az idén eltávozottak neveit: kollégáink, diákjaink arca jelenik meg előttünk és családtagjainké is. Nekik is szerepük volt abban, hogy mi azok vagyunk, akik. Részesei voltak mindennapjainknak, eredményeinknek, az ő munkájuk is benne van kutatásainkban, oktatói munkánkban. Részesei voltak annak is, amikor ünnepeltünk, amikor büszkék voltunk arra, hogy ehhez a közösséghez tartozunk
– fogalmazott Bartha Elek.
Az oktatási rektorhelyettes kiemelte: különösen fájdalmas megélni évről évre, hogy fiatalok, egyetemünk hallgatói is vannak az eltávozottak között. Magyarok, külföldiek, akik különböző nyelveken végezték tanulmányaikat, de ugyanahhoz a közösséghez tartoztak, akik már nem tudják átvenni diplomájukat, nem érhették meg tanulmányaik befejezését. Tanárok, kutatók, szakemberek, diákok, valamennyien egyetemünk polgárai, munkájukkal, életükkel, más-más munkakörben, beosztásban, de egyetemünket szolgálták. Őket gyászoljuk az emlékükre meggyújtott mécsesekkel, emlékező szavainkkal és a szívünkben hordott fájdalommal. A mindennapok zajában, az élet és a halál méltóságáról szóló ünnepünk jegyében ez a csendes óra, a mécsesek lángja, a kegyelet szavai idézik fel halottaink emlékezetét.
- Gondoljunk most rájuk, abban a reményben, hogy sorsuk, amely már általunk beláthatatlan dimenzióban folytatódik, hitük és meggyőződésük szerint béke és megnyugvás legyen. A mi számunkra pedig hozzon kiengesztelődést azzal, ami minden ember számára elkerülhetetlen – zárta beszédét Bartha Elek.
A megemlékezés mécsesgyújtással és közös imádkozással zárult az Egyetemi templomban.
