Papp Róbert: Mi, magyarok jobb olimpiát rendeztünk volna
Míg az ezt megelőző, tokiói olimpiára mindössze egy magyar ökölvívó – Gálos Roland – jutott ki, addig Párizsban már hárman állhattak a kötelek közé, Kovács Richárd, Akilov Pylyp és Hámori Luca. Ebben minden bizonnyal szerepe volt Papp Róbertnek is, akit éppen Debrecenből, a pallagi futballakadémiáról csábított el a Magyar Ökölvívó Szövetség, hogy legyen az olimpiára készülő magyar bokszcsapat erőnléti edzője.
Szó sem volt éles váltásról: Papp Róbert a küzdősportok világából származik, kickbokszos versenyzői múltja feljogosította arra, hogy később szövetségi kapitány is legyen, majd a futballban elsőként a Puskás Akadémia tartott igényt a szakértelmébe erőnléti edzőként. Öt év alatt komoly nevet szerzett magának a magyar futballéletben, Herczeg Andrásék pedig 2020-ban már a DVSC Labdarúgó Akadémián mutatták be mint vezető erőnléti edzőt.
„Debrecenben rendkívül szép két esztendőt töltöttem el, pedig tartottam tőle, miként fogadnak, hiszen országosan is ismert, hogy a debreceni nem egy egyszerű közeg, nem mindenkit fogadnak be feltétel nélkül. Szerencsére nekem sikerült megtalálnom a hangot mindenkivel, nagyon jó csapatban dolgozhattam”
– idézi fel a debreceni éveket Papp Róbert, aki azért is hálás a Herczeg András vezette szakmai stábnak, mert zokszó nélkül elengedte, amikor azt az ajánlatot kapta a bokszolóktól, hogy készítse fel a három kvótát szerző öklözőt a párizsi olimpiára.
Adódik a naiv kérdés: ugyanazt az erőnléti munkát kell végezni egy bokszolónak, mint egy labdarúgónak?
„Az anatómia, az élettan, a biokémia mindenkinek adott, de a természetesen specifikusan kell edzeni a különböző sportágbelieket. Az ökölvívóknál például az ütésszám, a pulzusszámhoz kell igazítani a felkészülést, a futómennyiséget, azaz teljesen más alapokon níyugszik az erőnléti képzés, mint a focistáknál”
– kapjuk a választ Papp Róberttől, aki hozzátette: a legnagyobb kihívással akkor szembesült a bunyósoknál, amikor a sportág egyéni jellegét kellett beépítenie az edzésmunkába, és úgy véli, sikerült új dimenziókat nyitnia a magyar ökölvívásban.
„A csapatsportágakban az öltöző hangulat jelentősen befolyásolja az egyén teljesítményét, a küzdősportokban azonban mindenki magányos farkas. A bokszolók is magukba zárkóznak, edzés után elvonulnak, és csak a következő gyakorláson találkozunk ismét. Ezért nemcsak fizikailag, hanem mentálisan teljesen másképp kell edzeni őket, mint a labdarúgókat”
– avatott be szakmája rejtelmeibe Papp Róbert, aki az öklözők olimpiai teljesítményére rendkívül büszke. Akiktől a magyarok kikaptak a négy közé jutásért, mindenki döntőt vív – jegyezte meg. Szerinte szerencsésebb sorsolással akár érmeket is szerezhettek volna, és rögtön szóba kerül Hámori Luca, aki a vitatott nemű Iman Heliftől szenvedett vereséget a negyeddöntőben.
Amint arról beszámoltunk, az algériai öklöző annak ellenére kapott szabadkártyát a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól, hogy a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség eltiltotta a tavalyi világbajnokságtól, mert elbukott a nemi teszten.
„Számomra érthetetlen a NOB döntése. Ez nem az elfogadásról szól, hanem arról, hogy egyesek – mint például Hámori Luca legyőzője – jogosulatlan előnyt kapnak. Gondoljunk csak bele, ha valaki megiszik egy Neocitránt, ami kereskedelmi forgalomban kapható, és mintát vesznek tőle, eltiltják két évre doppingolás, vagyis jogosulatlan előnyszerzés miatt. Ha a nők között el lehet indulni férfi genetikával, az nagyon rossz jövőt sejtet a női sport számára”
– fogalmazta meg aggályait Papp Róbert, aki a szorító sarkában hallotta, amit Hámori Luca kétségbeesésében mondott a harmadik menet előtt az edzőjének: „Férfi…, nem tudok nyerni”.
Papp Róbert szerint ekkor tört ki a versenyzőből a feszültség, a meccs körüli nagy felhajtás, ami rányomta a bélyegét a teljesítményére. Bár ez a mérkőzés balul sült el a magyarok számára, hiszen egyhangú pontozással nyert az algériai, Papp Róbert ebben is talál pozitívumot: „soha annyit nem beszéltek a nagyvilágban a magyar női ökölvívásról, mint ez ügy kapcsán.”
Papp Róbert immár itthon piheni ki az elmúlt hetek-hónapok fáradalmait. Azt mondja, az olimpiát megelőző száz nap alatt mindössze négyszer aludt a saját ágyában. Most már tudja értékelni, mit jelentett számára az első olimpia.
„Az olimpiára a sportolók közül sem jut ki mindenki, az erőnléti edzők közül pedig csak nagyon kevesen – éppen ezért nagyon büszke vagyok magamra. Mondhatni, visszaadott valamit az élet abból a sok önfeláldozásból és fáradozásból, amit ez a munka a legmagasabb szinten megkövetel”
– értékeli saját maga teljesítményét a szakember, akit a párizsi, sportszakmán kívüli élményeiről is kérdeztünk.
„Tapasztalatból és meggyőződéssel mondom, hogy mi, magyarok sokkal jobb olimpiát tudunk volna rendezni. A hangulatra nem lehet panasz Párizsban, hiszen mindenhol zsúfolt lelátók előtt küzdenek a versenyzők, sokkal inkább a háttérkiszolgálással akadnak gondok, vagy úgy is fogalmaznék, hogy nem minden ideális a sportolók számára. Nem az a baj, hogy kartonból van az ágy az olimpiai faluban, hanem az, hogy egy rendkívül kényelmetlen matracot tettek rá. Rendszeresen sorba kellett állni az ételért, de még egy kávéért is, a versenyhelyszínekre utaztatás pedig olykor káoszba fulladt. Megesett, hogy önhibánkon kívül késtünk néhány percet, erre a számunkra kirendelt busz elment üresen. Az azonban a franciák mellett szól, hogy mindent megtettek a biztonságunk érdekében. Óriási rendőri és katonai jelenlétet tapasztaltunk mindenhol, a háztetőkről mesterlövészek pásztázták a területet. Összességében sok szép élménnyel gazdagodtunk, és utólag végül minden megszépül.”
Mit hoz a jövő? – kérdeztük végül Papp Róberttől, aki elmondta: augusztus 30-án lejár a szerződése az ökölvívó-szövetségnél, de úgy érzi, mindkét fél részéről erős szándék mutatkozik a folytatásra.
Cs. Bereczki Attila
