Orosz igazság: egy fél vodka, egy fél uborka
Szentpétervár – 2.rész
Az Auróra mellett természetesen még számos más, a bolsevik forradalomra emlékeztető dolog található az egykori Leningrádban. Az óriási méretű Lenin-szobrok itt továbbra is állnak, nem döntötték le őket, mint a keleti blokk más országaiban. Itt nem is várható el; még sokáig fognak emléket állítani a bolsevik vezetőnek. A mai Szentpétervár és Oroszország azonban már egyértelműen a kapitalizálódás útját járja és a kommunisták által megálmodott uniformizmus és osztálykülönbségek nélküli társadalom már elveszett. A Nyevszkij Proszpekten sétálva, ami a város leghosszabb, 10 kilométeres sugárútja, a legelegánsabb éttermektől a luxusüzleteken át mindent megtalál a mai orosz elit. Az árak viszont finoman szólva sem olcsók, bár, ahogy megtudtam, itt főleg a bérleti díjak miatt kínálják ilyen magas áron a termékeket. Csak egy példa: egy orosz divatmárka bérlője egy 100 négyzetméteres üzlethelyiségért havonta 6,5 millió forintnak megfelelő rubelt fizet ki a Néva sugárúton.
Feltűnő, hogy az orosz elit mennyire más színvonalon él, mint a lakosság 99 százaléka. A luxusautók vezetőit a közlekedési szabályok a legkevésbé sem érdeklik, bár ez úgy általánosságban az összes sofőrre jellemző. A közlekedési szabályok mintha csak keretként szolgálnak: mindenki úgy halad és előzget, ahogy akar. Számomra ez az orosz morált mutatta, mintha mindenkiben az lenne, hogy aki lemarad, az kimarad. Ha nem mész és csinálod, és nem keresed az utat, akkor valaki azonnal a helyedre lép, és megelőz.
A tömegközlekedéshez legegyszerűbb a metrót használni, ami gyors és nagyon olcsó. Az egyetlen probléma vele, hogy kevés megállója van, így aztán nagyon sok időbe telt mire egy-egy metrómegállóhoz egyáltalán elértünk. A séta az utcán, még inkább a parkokon át errefelé a legnépszerűbb időtöltés. Közterületen alkoholt fogyasztani szintén nem ritka, és ha már az árakról szót ejtettem, akkor érdemes megjegyezni, hogy a vodka tényleg nagyon olcsó és egy-egy szupermarketben legalább százféle található. Igaz, a 600 forintosat nem mertem bevállalni, de itt még a legdrágább és legjobb minőségű sem került többe 2 ezer forintnál. A vodka mellé természetesen csemegeuborkát kell enni, ez magától értetődő. Amikor első alkalommal chipset akartam venni az esti bulihoz, szóltak, hogy felejtsem el, mert itt az uborka a nyerő a vodka mellé.
E társadalmi-kulturális kitérő után még néhány különleges látványosságra érdemes figyelni. Mindenképpen az élre kívánkozik a Nyári Palota, ami Szentpétervártól nem messze található: fantasztikus kastély óriási kertekkel és lenyűgöző szökőkutakkal. Nagy Péter cár nagyon kedvelte a szökőkutakat, továbbá az egész park a francia parkok grandiózusságát juttatja az eszünkbe. A második világháborúban szinte teljesen elpusztult, de fáradságot és pénzt nem kímélve újjáépítették eredeti pompájában és bátran mondhatom, hogy egy napsütötte nyári napon a központi Nagy Kaszkádok aranyozott szökőkútjai és a vízfüggönyön játszó fények felejthetetlen élményt nyújtanak. Kihagyhatatlan.
A másik legalább ilyen különleges palota Puskinban található, ahova egy rövid vonatúttal juthatunk el. Ez Nagy Katalin cárnő csodálatos rezidenciája volt, ami szintén hatalmas parkok öveznek; a palota lenyűgöző termekből áll. Elég csak megemlíteni a hatalmas Tróntermet, aminek falait csupa tükör borítja és végig aranyozott díszítés fut körbe rajta, valamint a világhírű Borostyántermet: kincseit a németek a második világháború alatt elvitték és a mai napig számos legenda kering róla, hogy vajon hol lehet ez a terem. Az orosz és a német kormány együttes támogatásával aztán pár éve rekonstruálták és berendezték a termet, ahogy az korábban kinézhetett. Különleges élmény volt a csupa borostyánból kirakott teremben sétálni és ámulni a készítők finom munkáin.
Szentpétervár kimagasló élményt nyújt a történelem és kultúra szerelmeseinek, és mindenkinek, aki nyitottnak érzi magát az orosz kultúra iránt. Aki teheti, látogasson el ebbe a sokszínű metropoliszba!
Nightwalker
