Mi lesz veled, hortobágyi kisvasút?
Alig több mint tíz évvel azután, hogy véget ért a „Daruvonulás Hortobágyon – a Hortobágy-halastavi kisvasút továbbfejlesztése és új ökoturisztikai attrakciók létrehozása” című európai uniós pályázat, vasútbiztonsági okok miatt már fel is függesztették a kisvasút közlekedését. A projekt ünnepélyes átadását 2012. május 30-án tartották, 2023 óta viszont Sziktipró, a mozdony már nem húzza maga után a turistákkal tele kocsikat. Azt egyelőre megtippelni sem lehet, hogy vajon a Hortobágy egyik fontos turisztikai vonzereje mikortól működhet újra, de erről részletesebben kicsit később.
A kisvasút az 1920-as években azzal a céllal épült, hogy a halastavakhoz a takarmányt könnyebben tudják bevinni, a lehalászott halakat pedig egyszerűbb legyen kiszállítani. A turisztikai célú fejlesztés történetének megismeréséhez egészen 2002-ig kell visszamennünk. Addigra már számos tulajdonosa, üzemeltetője volt, 1993 és 2002 között a Hortobágyi Halgazdaság Rt., majd 2002 márciusától a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) lett a vagyonkezelő. A sinekvilag.hu kétrészes, alapos cikkéből kiderül: a HNPI még abban az évben sikeresen pályázott a Széchenyi Terv keretében járműbeszerzésre és felújításra, amelyre összesen 100 millió forintot nyertek. A pálya felújítása, átalakítása 2005 nyarára fejeződött be, elkészült a kétvágányú végállomás, és novemberben forgalomba állhatott a C50 típusú mozdony, az utasokat szállító személykocsik is megérkeztek, valamint Harcsa és Kócsag néven két megállóhelyet is kialakítottak. A személyforgalomra a hatóságok 2006 novemberében adták meg az engedélyt, a többi között azzal a feltétellel, hogy a kisvasút minden évben április 15. és október 31. között szállíthat utasokat.
Döcögősen haladt a félmilliárdos fejlesztés
Az üzemeltetést 2015-ig az Zsuzsi Erdei Vasút Nonprofit Kft. végezte, azóta pedig ezt a feladatot a HNPI látja el. A következő fontos évszám 2008, amikor is a nemzeti park 500 millió forintot nyert fejlesztésekre az Észak-alföldi Operatív Program keretében. Ebből az összegből lehetőség nyílt a meglévő pálya felújítására, továbbá a nyomvonal meghosszabbítására, valamint a végállomás környezetében különböző turisztikai látványosságok megvalósítására. A bővítés egyik fontos eleme volt, hogy a nyomvonal meghosszabbításával Európa legnagyobb, darvak által használt pihenőtava, a Kondás-tó is látogathatóvá vált kisvasúttal. A projekt, azonban, jó magyar szokás szerint, alaposan elhúzódott, ahogy azt fentebb írtuk, a beruházás teljes befejezésére egészen 2012 májusáig kellett várni. de ne legyünk igazságtalanok, a csúszás egyik oka a 2009-2010-es tél volt, amikor még márciusban is fagyott, így lehetetlen volt munkát végezni a területen. Voltak azért kellemetlen meglepetések is, amelyek hátráltatták a beruházást: a gyártótól érkezett vasbeton aljak egy része például beépítésre alkalmatlannak bizonyult. Nehezítette a kivitelezést az is, hogy figyelemmel kellett lenni a madárfajok költésére, ezért a természetvédelmi hatóság hivatalosan évente csak augusztus 31-e és február 28-a között engedélyezte a munkákat. Ha kicsit lassan is, de végül csak sikerült befejezni a beruházást: a teljes pályahossz 5923 méter lett, elkészült a tanösvény, egy kilátó a Kondás-tónál, kialakítottak egy pallóutat, amely a darumegfigyelő lesekhez vezet, és felépült a Halászbárka Halastavi Fogadóközpont, ahol a többi között halászati kiállítás és büfé várta a látogatókat.
Leállt a Sziktipró
A fejlesztést követően gyorsan népszerűvé vált a kisvasút. A menetrend szerinti járatokon kívül sok különjáratot is indítottak, és gyereknapokon például mindig teljes kihasználtsággal közlekedett a szerelvény. Iskolás csoportok, hétvégi családi programok közkedvelt helyszíne lett, ahova szép számmal érkeztek profi és amatőr madarászok, de egyszerű érdeklődők is, akik kíváncsiak voltak a halastavak páratlan madárvilágára. Havonta rendeztek a madarak megfigyelését célzó madarásztúrákat, amelyek főleg a Kondás-tavi tanösvényhez, az ottani 12 méter magas kilátóhoz vezettek. A 2000-es évek elején egy esztendőben még csak 10-15 ezer utas váltott jegyet a kisvasútra, ám ez a szám folyamatosan emelkedett, idővel felszökött 30 és 38 ezer közé, sőt 2016-ban megközelítette a 41 ezret is. A koronavírus-járvány idején bevezetetett lezárások miatt jelentősen visszaesett az éves forgalom, és nem sokkal azután, hogy újra magához tért a világ, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Facebook-oldalán közölte, hogy 2023. április 5-től technikai okok miatt szüneteltetik a kisvasút közlekedését, az újraindításról pedig majd közleményben értesítik az utazóközönséget. Ez azonban azóta sem történt meg, a Sziktipró névre keresztelt mozdony és a kocsik immár több mint két és fél éve a garázsban várják, hogy történjen valami. A leállás pontos okát a helyiek sem tudják, de azt hallották, hogy megsüllyedt a pályaszerkezet, ami így balesetveszélyessé vált, ezért kellett meghozni a kényszerű döntést. Kérdéseinkkel megkerestük a nemzeti parkot. A többi között arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon belátható időn belül újra közlekedhet-e a halastavi kisvasút. Rövid válaszukban azt írták: döntésüket a működési engedélyben előírtaknak megfelelően, a vasúti üzemvezető és a pályafelügyeleti tevékenységet biztosító külső vállalkozó egybehangzó szakvéleménye alapozta meg többszöri helyszíni bejárást követően.
A közlekedés leállítását vasútbiztonsági szempontok tették indokolttá, melynek legfontosabb eleme a megelőzés, vagyis a balesetek és veszélyhelyzetek lehetőség szerinti elkerülése. A konzorciumi együttműködés révén megvalósuló, unikumnak számító Hortobágyi Madárszínház kialakítását célzó pályázati forrás esélyt adhat arra, hogy a közeljövőben a vasúti pálya egy szakaszát felújítsák a TOP Plusz program keretében. Ez az ökoturisztikai fejlesztés jelenleg előkészítési fázisban van – olvasható a nemzeti park válaszában, amelyből ugyan az nem derül ki, hogy mégis mikortól közlekedhet újra a kisvasút, de azt azért sejteni lehet, hogy ez nem mostanában lesz…
Kiírták, majd vissza is vonták a pályázatot
Mindenesetre a Közbeszerzési Értesítő 2024. március 6-i számából néhány fontos részlet kiderül azzal kapcsolatban, hogy milyen problémák miatt kellett a leállás mellett dönteni. Ekkor írt ki ugyanis a nemzeti park a halastavi kisvasút felújításának tervezésére egy pályázatot. Ebben az olvasható: a töltések tavak felőli oldalain jelentős mértékben elburjánzott a növényzet, nem ritka a 30 centiméter törzsátmérőt meghaladó fás szárú növény sem, amely akár a töltésmagot is átfúrhatta a gyökerével. A növényzeten túl nagyszámú állati üreg, járat található a vízszint fölött, amelyeken esetként át lehet látni a töltés túloldalára. Ezek vízszint alatti előfordulásáról nincs ugyan információ, de nem is zárható ki. A csatornaoldali rézsűk több helyen elcsúsztak, a helyi megtámasztások cölöpsorai sok helyen kifordultak. A nyertes ajánlattevőnek a többi között meg kell terveznie a keskeny nyomtávú, 5 kilométer hosszú pálya, valamint a mintegy 3500 méter hosszúságú tápcsatorna felújítását. Roncsolásmentes vizsgálattal fel kell tárnia a töltésszelvényben található állatüregeket, járatokat, valamint a nem szakszerűen felszámolt egykori műtárgyak maradványait. A tervezésből azonban semmi sem valósult meg. Az ajánlatokat előbb meglehetősen rövid hatéridővel, 2024. március 14-ig várták, pár nappal később ezt módosították március 21-re, majd végül március 20-án vissza is vonták a kiírást.
Orosz hadifoglyok az építkezésen
A halastavak történetéről a nemzeti park honlapján olvashatók részletek. Ebben leírják, hogy a Tisza 19. században történt szabályozása után az Alföld tekintélyes részén, így a Hortobágyon is a vizes élőhelyek a csapadékvizen kívüli természetes vízutánpótlásukat elvesztették. A folyószabályozásnak számos negatív következménye jelentkezett a mezőgazdaságban is, így egy újabb program keretében néhány évtizeddel később az Alföldön jelentős halastó-, rizstelep- és öntözött gyeprendszer kiépítését kezdték meg. Ekkor létesítettek halastavakat a Hortobágyon mintegy 6000 hektáron, melyek közül a Hortobágyi-Halastó (más néven Öreg-tavak) kialakítása már az első világháborúban megkezdődött, körülbelül 2000 hektáros területen. A tórendszer kiépítése az 1970-es évek elején fejeződött be. A hortobágyi halastavakat a puszta legszikesebb, gazdálkodási szempontból legértéktelenebb területén, az úgynevezett Csúnya-földön alakították ki körtöltéses módszerrel, azaz a mélyebb fekvésű szikes laposokat gátakkal vették körbe. A gátakat részben orosz hadifoglyokkal emeltették.
A tórendszer eredetileg 17 medencéből állt, jelenleg – gátszakadások és egyes kisebb, elnádasodott tavak művelésből való kivonása miatt – tíz tó üzemel. A halastavak kialakításával egyes szikes vízállások területe jelentősen csökkent, míg mások meg is szűntek, ilyen a Zoltán-fenék, a Nagy-fenék, a Matyó-fenék, a Ludas-rét és a Vince-fenék. Az extenzív, természetkímélő halászat kezdetét attól az időponttól számíthatjuk, amikor a halastavak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kerültek. Ezzel párhuzamosan alakították ki a Hortobágy-halastavi tanösvényt. A Hortobágyi-halastó teljes területe a Hortobágyi Nemzeti Park 1973-as megalakulása óta a nemzeti park területéhez tartozik. A tavak területe emellett szerepel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek úgynevezett Ramsari jegyzékén, fontos madárélőhely (IBA terület), a világörökség része, valamint európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű, Natura 2000-es terület.
Hol van már a gyerekzsivaj
A napokban ellátogattunk a halastavi kisvasúthoz. Egy szinte teljesen üres parkolóba érkeztünk, majd a Halászbárka Halastavi Fogadóközpontban sem találkoztunk senkivel. Később egy Komárom mellől érkezett családnak nagyobb szerencséje volt, velük egy ott dolgozó alkalmazott közölte, hogy a kisvasút nem közlekedik. Ők voltak egyébként az egyedüli turisták a környéken. Korábban többször is jártak már a halastavaknál, nagyon megkedvelték a kisvasutat, az ottani madárvilág lenyűgözte őket, végül azonban most csalódottan távoztak. A fogadóközponttól nem messze lévő, máskor gyerekzsivajtól hangos kisvasúti állomás mély álomba szenderült, és a játszótér csendjét is legfeljebb egy-egy leszálló madár füttye, rikácsolása töri meg. A síneket benőtte a gaz, a természetet láthatóan nem zavarja, hogy megszűnt az emberi tevékenység, beavatkozás: ami az övé, azt szép lassan visszaveszi. Csak sejthettük, látni nem láttuk, hogy Sziktipró, a mozdony és a kocsik a garázsépület becsukott ajtaja mögött pihennek, és arra a kérdésre, hogy vajon mikor állhatnak újra szolgálatba, jelenleg senki sem tudja a választ.
