Olyan Fidesz-kritikus standupot „nyomott”, hogy a debreceni közgyűlés csak nézett

Színes képzelőerővel, bátorsággal, jó szónoki képességekkel megáldott szereplők híján kevés emlékezetes mozzanatot jegyezhettünk az ősszel kifutó önkormányzati ciklus közgyűléseiből. Gondola Zsolt Zoárd hozzászólásai nyomokban felvillantottak ezekből valamennyit (főként humort), míg Papp László tapasztalt rétor, de polgármesteri szerepfelfogásából adódóan mindenkinek szeretne – legalább egy kicsit – megfelelni. Varga Zoltán egy időben előszeretettel nyomasztotta politikai zsurnalizmusba oltott populizmussal a közgyűlés tagjait, amelyet a cinizmus majd összes regiszterén képes volt mély átéléssel előadni. De aztán ráunt, alig hallatja baritonját. Közgyűlési tudósítóként tehát megtanulta az ember értékelni a múltat: Kósa Lajos ellenzéket ekéző, maratoni, a valóságot valótlanságokkal keverő, kabaréelemekkel tűzdelt szónoklatait, amely arra a hétre kiváltotta a Fábry-show-t. Vagy Ágoston Tibort, aki általánosságban nagyon nem kedvelte a cigányságot és a zsidóságot, de ezt úgy adta elő, hogy a magyar úri szalonokban is megnyalták utána a tíz ujjukat…

Az asztrofizikától Szijjártóig

Azonban augusztus 29-én üstökös húzott át a szellemi szürkületen: nagydarab volt, bemelegítős, hátul kopaszodó – és debreceni. Dr. Lukács Zsolt az akkumulátorgyárak miatti aggodalmak jegyében zajlott közmeghallgatás keretében kért szót, majd a mikrofonnal a kezében a városvezetés asztala felé indult. Volt, aki ijedten markolt a székkarfába – vannak itt teremőrök?!

Doktor Lukács ekkor jelezte, kíváncsi emberként sok minden érdekli az „asztrofizikától az élet biológiai alapjaiig”, most viszont két „politikai természetű kérdést szeretne feltenni a polgármester úrnak”. – Két kérdés, amelyeken el szoktam gondolkodni, s Ön a Fidesz egyik prominens politikusaként, úgy gondolom, tud ezekre válaszolni – hangzott el, miközben le és fel járt az asztal előtt, néha feltekintett, a városvezetés pedig pislogás nélkül visszatekintett őreá.

„Az Önök 2010 előtti politikai magatartása finoman szólva sem korrelál a 2010 utáni politikai magatartásához a multinacionális nagytőke magyarországi beruházásainak ügyében. Emlékezzünk vissza, hogy 2008-ban Gyöngyösön az indiai Apollo Tyres szeretett volna gumigyárat építeni. Akkor Szijjártó Péter szót emelt a beruházás ellen, a helyi Fidesz pedig népszavazást kezdeményezett, mondván, a gumigyár környezetszennyező. Szijjártó Péter még egy papot is odavitt, aki szenteltvízzel megáldotta a területet. Ennek hatására az Apollo Tyres visszavonult. A slusszpoén, hogy 2014-ben az Önök kormánya 7 milliárd forintos támogatást* adott ugyanennek a cégnek a gyöngyöshalászi beruházására. Tehát amit Gyurcsány Ferencék akartak megcsinálni, azt nemzetárulásnak minősítették, amit már Önök tettek meg, azt bölcs politikai döntésnek, amire az országnak szüksége van.” 

Dr. Lukács eredetileg sem tűnt megilletődöttnek. Még inkább lendületbe jött

„Vagy említhetném Ven Csia-pa kínai miniszterelnök 2008-as magyarországi látogatását Gyurcsány Ferenc meghívására, a gazdasági kapcsolatok bővítése érdekében. A Fidesznél erre azt mondták, hogy hazaárulás, kommunistákkal nem tárgyalunk, Balog Zoltán későbbi emberierőforrás-miniszter úr tibeti zászlókat lengetve tüntetett a Kossuth téren Szijjártó Péterrel közösen. Vagy amikor Gyurcsány Ferenc aláírta a gázszerződés meghosszabbítását az oroszokkal, és Orbán Viktor a Magyar Demokrata 2007. január 3-i számában úgy nyilatkozott, »Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!«. Adódik a logikus kérdés, hogy amit Önök akkor hazaárulásnak minősítettek az MSZP-SZDSZ kormány részéről, akkor 2010 után az miért lett bölcs, nemzetépítő döntés? Én ezt nem értem, a formális logika szabályai szerint Önök valamikor nem mondtak igazat: vagy 2010 előtt, vagy 2010 után, de valamikor semmiképpen sem mondtak igazat. Felvetődik a kérdés: most miért higgyünk Önöknek? Ez az egyik kérdésem.”

Majd dr. Lukács – a papírformának megfelelően – a második számú kérdéssel folytatta

„Polgármester Úr művelt ember, 2014 óta vezeti a várost, ismeri a magyar közigazgatást, jogász, ráadásul gyakorló jogász is volt, tehát ismeri a hazai jogrendszert. És művelt emberként látja azt, hogy az államigazgatás 1989 óta rohad, de az utóbbi két-három évben egyre inkább esik darabokra. Látjuk a MÁV-ot, Lázár János miniszterként két év alatt nagyobb káoszt okozott, mint az elmúlt 200 év, amióta vasút létezik Magyarországon. Az egészségügy szintén haldoklik. Most nem akarok Magyar Péter kórházi dzsemboriaira hivatkozni. Inkább azt mondanám, Jászberényben tavaly óta nem lehet este és hétvégén szülni, Egerben megszűnt a szemészeti ügyeleti szakellátás, Békéscsabán, ha jól tudom, leállt a gyermektraumatológiai ellátás**, a szolnoki kórházban megszüntették az urológia osztályt. A szociális szféra, a közösségi közlekedés, a rendészet… Tavaly két hónapra leállt a nyomkövető rendszer, nem tudták, hogy a házi őrizetesek éppen hol vannak. Egy pedofil futballedző emiatt megszökött. Idén márciusban a határrendészeti rendszerek omlottak össze többször. A minap jártam a Budai Ézsaiás utcai Debreceni Rendőrkapitányságon, ahol áldatlan állapotok vannak, az épületet a szentlélek tartja össze. A takarítószert a rendőrök veszik, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy nincs internetelérés a számítógépeken – az Úr 2024. esztendejében. Érdekes.”

– Az államigazgatás minden egyes aspektusának pusztulását látva, mint jogászt, polgármestert, szakembert kérdezem, biztosak benne, hogy a magyar államigazgatás középszintű területi egységei képesek megbirkózni ekkora feladattal, amit öt-hat veszélyes üzem működése jelent? – ért a kérdés és a járkálás végére dr. Lukács, aki debreceni Eminemként „beefelve” Szijjártó külügyminisztert, megérdemelt taps kíséretében a kijárat felé húzódott.

A polgármester nem diabolizál

Aki azt hitte, hogy a megszólított fideszes polgármester csatakiáltásszerű sorosügynöközésbe kezd, szerencsére tévedett. – Hasonló színes előadást ritkán hallunk a debreceni közgyűlésen, szeretettel várjuk máskor is! – reagált Papp László. Kiengedtek a székkarfát markoló kezek. 

– Az ember alapvetően a saját nyilatkozataiért, tevékenységéért vállalhat felelősséget. Magam viszonylag régi bútordarab vagyok a városházán. 1998-ban kezdtem a politikai pályafutásomat, s ahogy említette, 2014 óta vagyok polgármester. Akkor azzal a programmal kaptam bizalmat a debreceniektől, hogy mivel szükséges, ezért helyezzük új alapokra a város gazdaságát. Tíz évvel ezelőtt egy, az akkori viszonyokhoz képest viszonylag jól fejlesztett települést vehettem át az elődömtől, Kósa Lajostól. Egyetlen területet éreztem gyenge láncszemnek, a gazdaságot. Ezt a programot hajtom végre, s úgy gondolom, 2026-2027-re a folyamat lezárulhat – vezette fel a válaszadást a polgármester, majd utána arról beszélt, hogy az ő nyilatkozatai „abszolút kiszámíthatók és visszaellenőrizhetők”.

„Az aktuálpolitikai kérdések alakulásáról – folytatta – sokat vitatkozhatnánk, szerintem nem volt helyes 2010 előtt a külföldi tőkét diabolizálni, ahogy most sem tartom ördögtől valónak a külföldi tőkebeáramlást” – mondta.

A magát korábban városmenedzserként meghatározó politikus megjegyezte: az ő politikai krédója Debrecen gazdasági megerősítése, márpedig ebben vannak sikereik, utalt a 2014-hez képest több mint megháromszorozódó iparűzési-adóbevételre vagy arra a 90 milliárd forintra, amit a debreceni kkv-szektor nyert el a 2014-2020-as uniós ciklusban. – A jelenlegi kereteknél nagyobb iparfejlesztést én nem tervezek. Másra koncentrálnék a következő öt évben. A gazdaság területén megtermelt eredményeket szeretnénk minél jobban visszaforgatni a debreceni polgárok javára. Szerintem ebben hiteles vagyok, mert nem mondtam mást tíz, de tizennégy évvel ezelőtt sem. Ha a debreceniek egyszer úgy döntenek, hogy köszönjük szépen, ezt nem kérjük tovább, akkor azt is tudomással fogom venni. Most június 9-én nem így döntöttek – korteskedett.

Evolúció és szürkevíz

A második kérdésre sem válaszolt rövidebben. – Jogászként és gyakorló politikusként úgy látom, hogy soha nem lehet megelégedni a tudásunkkal. A fejlődés, a jogi, a gazdasági környezet alakulása mindig új kihívásokat hoz a felszínre. Az „akkumulátor-ügyekben” nagyon sok negatív, az emberek álláspontját befolyásoló példát láthattunk. Számunkra ezek egyben tanulságok, következtetések levonására, problémák kiküszöbölésére alkalmas esetek voltak egy-egy gyár beindítása, működés-építésének engedélyezése során. Látom a hatóságoknál az „evolúciós folyamatot”, aminek az eredménye, hogy a debreceni kormányhivatal sokkal-sokkal szigorúbb feltételek mentén engedélyezi az ilyen típusú tevékenységeket. Ha felhozhatok ilyen önző szempontot, én is itt élek és nem akarok rosszat a gyerekeimnek. A város jövőjét jobbítandó szerződtem erre a feladatra, építeni akarom Debrecent, nem rombolni – hallhattuk. 

Azt mondta, a 2023 januári botrányos közmeghallgatás élete egyik legemlékezetesebb eseménye, amely során kiderült, a hatóságoknak és az önkormányzatnak akadnak megoldandó feladatai… Egyebek mellett ezért kezdték el a szürkevíz-felhasználás beépítését a technológiai folyamatokba. Ezek a nagy vízigényű vállalatok – jelentette ki – túlnyomó részben tisztított szennyvizet fognak használni – a technológia és a tudás megvan.

– Arra szerződtem, hogy a hatóságokkal együtt mindent megtegyünk a debreceniek biztonságáért. Ebben nincs pardon. Nem a vállalatok érdekeit képviseljük, hanem a helyi polgárok érdekeit. Az én megítélésem szerint képesek vagyunk megbirkózni ezzel a feladattal, ezen fogunk dolgozni – szólt a válasz Lukács Zsoltnak. 

Ratalics László 

*Az Átlátszó cikke szerint nem 7, hanem mintegy 30 milliárd forint állami támogatást nyújtott a magyar kormány az Apollo Tyres számára a gyárépítéshez.
** Szegeden állt le idén áprilisban a gyermeksebészeti és traumatológiai ellátás, nem Békéscsabán.