Megkezdte a családalapítást a Debrecenben telelő gólya

Az ötödik telét töltötte Debrecenben az a fehér gólya, amelyik egy szárnysérülés miatt 2020-ban nem tudott elrepülni társaival Afrikába. Azaz valószínű, hogy megpróbálta a vonulást, de aztán visszafordulhatott, hogy végül 2020 karácsonyán legyengülve landoljon az Acsádi úti lakópark kertjében. Szerencséjére a közeli Bellegelő utcában lakó Holik Márton észrevette a meglehetősen rossz állapotban lévő madarat, és az első naptól kezdve gondját viselte. Noha eleinte a gólya nem fogadta el az élelmet, pár nap elteltével a kíváncsiság és persze az éhség miatt már megkóstolta az elé vetett húst, és Márton hathatós támogatásával átvészelte az első itt töltött telet, amit azóta újabb négy követett. Patrónusától hamar nevet is kapott, igaz, a névadást nem vitte túlzásba: úgy volt vele, ha már gólya, akkor legyen Gólyu a neve. – Ősszel, az első hidegebb napokon szokott megjelenni nálunk, addig a Lahner utca és az Őz utca sarkán lévő fészkében tartózkodik, és onnan jár el élelmet szerezni magának a környékre – mondta. – Amikor aztán hűvösebbre fordul, jön hozzánk. A második évben kialakult köztünk egy bizalmi viszony, így már nem kellett az Acsádi út túloldalára átjárni, ha meg akartam etetni. A házunkkal szemben lévő üres, füves területen „rendeztem be” neki az „éttermet”. Ha éhes, általában felrepül a kéményünkre, jelezve, hogy jó lenne, ha tálalnék neki. Ha fütyülök, már jön is. Persze a tíz lépés távolságot tartjuk egymástól, így csak akkor száll le a vödörben kihelyezett, langyos vízbe áztatott húshoz, ha én már visszamentem a házba. De ez így van jól, ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy megmaradjon vad madárnak, és tavasszal visszarepüljön a párjához a fészekre családot alapítani.

Bemutatta az „asszonyt”

Az idei közös telük viszonylag nyugodtan telt, hiszen sokszor volt enyhe az idő, és olyankor Gólyu nem volt rászorulva a segítségre, mindig talált magának bogarakat, békákat, gyakran hosszabb ideig nem is látta Márton. Aggódott is olyankor, de az Őz utca környékén élő ismerősei mindig megnyugtatták, hogy sok időt töltött a családi fészekben. Időjósnak sem utolsó, mert a hideg közeledtét mindig már napokkal előre jelezi: olyankor felrepül Mártonék házának kéményére, és várja a finom falatokat, hogy „feltankolhasson” a zordabb éjszakákra. Február közepén például minden reggel megjelent, hiszen kemény fagyok, például mínusz 15 fok is volt, a túléléshez rengeteg energiára volt szüksége. – Tavasz felé aztán már elkezdett készülni a párja fogadására – mesélte Márton. – A környéken gyűjtögette a vastagabb gallyakat, majd elrepült vele a fészke irányába. Jól végezte a dolgát, erről a múltkor magunk is megbizonyosodtunk, amikor elmentünk a fészkéhez, és láttuk, hogy milyen hatalmasra építette, renoválta. A tojó valószínűleg már a tojásokon ülhet, de szinte alig látszik ki a feje.

Mártont márciusban alaposan meglepte Gólyu. Egyszer csak megjelent az etetőhelyén, de nem egyedül, hanem magával hozta a párját is. – Nagyon meglepődtem, igazából meg is hatódtam – emlékezett vissza. – Tudom, hogy nem így van, csak bebeszéli magának az ember, de mégiscsak olyan érzésem volt, mintha elhozta volna hozzám bemutatni a tojót, mintha azt akarta volna, hogy lássa a párja, kinek köszönheti, hogy évről évre újra együtt alapíthatnak családot. Jó volt őket együtt látni, örültem, hogy szerencsésen megérkezett a tojó is, akin – így közelről látva – feltűnő volt, hogy mennyivel kisebb, vékonyabb csontozatú, mint Gólyu. Gyorsan készítettem nekik ételt, de aztán amikor vittem a vödörben, a tojó felszállt, és el is repült. Gólyu persze ott maradt, neki ez hazai terep, és jót lakmározott.

Újabb meglepetés volt, amikor még március végén is vissza-visszatért enni, igaz, akkor már mindig egyedül érkezett, arra meg aztán végképp nem számított Márton, hogy még áprilisban is gyakori vendég lesz náluk. – Mivel sokszor volt mostanában morcos az idő, a szabadban még kevés a táplálék, gondolom, úgy volt vele, nálam megkapja, amire szüksége van – magyarázza. – Csak tippelek, de szerintem most már a párjának is visz belőle, mert akkora mennyiséget képes elfogyasztani, amit korábban sose. A múltkor több mint fél kiló csirkehúst evett meg. Befalta a vödör teljes tartalmát, aztán kicsit még nézelődött, majd ment is vissza a fészkük irányába. De hogy mennyire fontos neki még így áprilisban is a segítség, azt jól bizonyítja, hogy Márton feleségétől is elfogadja már az élelmet, pedig korábban erre még nem volt példa. – Most őszig megint nyugodt időszak következik – mondja. – Megyünk majd leskelődni a fészekhez, hogy vajon mikor látszanak már a kis gólyák. Az ismerősök a környékről úgyis leadják majd a „drótot”, nem maradunk le semmiről. Minden évben négy fiókát szoktak felnevelni, nagyon szurkolunk nekik, hogy ez idén is sikerüljön.

Sanciék új fészket kaptak

Miközben Debrecenben Gólyuék már javában a közös életre készültek, addig Berettyóújfaluban Sanci és párja fészkének leverése borzolta a kedélyeket. A gólyák hiába érkeztek meg a szokásos időben, az évek óta általuk lakott fészeknek csak a hűlt helyét találták, azt ugyanis leverték a helyéről. A Dózsa György utcai, magas kéményen lévő fészek leverésének a tényéről már tavaly augusztusban megszülettek az első bejegyzések a közösségi médiában, ám akkor még nem kavart túl nagy port az ügy – sokan úgy gondolták, hogy a tavasszal visszatérő gólyák majd a fészektartóra új fészket építenek. Az ingatan tulajdonosa akkor úgy nyilatkozott, nem tudja, mi történt a fészekkel, de szerinte egy vihar következtében eshetett le a helyéről. Idén márciusban azonban még Sanciék megérkezése előtt eltűnt a kéményről a fészektartó is, így a gólyáknak esélyük sem volt, hogy új „lakást” építsenek. Erre a tulajdonos úgy reagált, hogy a kémény műszaki állapota miatt távolították el a fészektartót. 

Az ügyben elsőként a Kóbor Mancsok Állatvédő Egyesület tett bejelentést a kormányhivatal természetvédelmi osztályán, majd a berettyóújfalui önkormányzat is hasonlóan cselekedett. Választ még egyik fél sem kapott. (Azt tudni kell, hogy az önkormányzat ilyen esetekben nem számít hatóságnak, jogkörük csak a lakosság körében tartott állatok védelmére terjed ki, itt viszont természetvédelmi ügyről van szó, ezért a kormányhivatal az illetékes). Ettől függetlenül az önkormányzat nem tétlenkedett. Muraköz István polgármester Facebook-bejegyzéséből kiderül: a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársainak köszönhetően már április 4-én, pénteken megérkezett az a műfészek, amelyet azóta a tulajdonosok beleegyezésével fel is helyeztek a felnőtt háziorvosi rendelő melletti társasház kéményére. A polgármester egyik posztjából azt is megtudhattuk, hogy Sanciék már meg is kezdték az ismerkedést az új fészekkel, remélhetőleg még időben, a tojásrakás előtt érkezett a segítség.

Konyhás István, a Hortobágyi Madárpark-Madárkórház Alapítvány igazgató-helyettese kérdésünkre ezzel kapcsolatban elmondta: van még rá esély, hogy a berettyóújfalui gólyák elfogadják az új fészket. A kritikus pont ilyenkor az, hogy lesz-e még elég idejük megépíteni a teljes fészket addigra, mire a tojónak le kell raknia a tojásokat. Hozzátette: a teljes magyarországi állomány még nem érkezett meg, például Bulgáriában is van egy csapat, amelyik nálunk fészkel. Az ő vonulásukat ezekben a napokban az ottani rossz, esős időjárás nehezíti.

Takács Tibor