Mándi László a polgármesterséggel és a közgyűlési többséggel lenne igazán elégedett

Egy ellenzéki polgármesterjelölt számára hogyan néz ki a kampány utolsó hete? Hátradőlve várja az eredményt annak tudtában, hogy megtett mindent a kampányban?
Mándi László: Semmiképpen nem dőlök hátra, hiszen ilyenkor lehet még tétre menően beszélni a választókkal. Ezen a héten körülbelül ötven órát töltök a pultoknál a különböző körzetekben a képviselőjelöltjeink társaságában. Közben pedig figyeljük a kampányunk hatásosságát.

Felmérték esetleg a támogatottságot?
Mándi László: Nincs mérésünk, a visszajelzésekre hagyatkozunk, jöjjenek azok a közössági médiából vagy az utcáról.

Halljuk a tapasztalatokat, a benyomásokat!
Mándi László: 1998 óta nem volt akkora esélye az ellenzéknek Debrecenben, mint most, de az országos trend is kulminál a kegyelmi botránytól kezdődően, és azt mutatja, hogy Fidesz is gyengült, vélhetően Debrecenben is, bár nekik erről bizonyosan vannak méréseik. Ezek még a legpesszimistábbakkal is adhatnak reményt, hogy szoros eredmény várható. Én azonban az optimisták közé tartozom, és azt mondom, hogy ha ez e heti munkát a terveinknek megfelelően tudjuk elvégezni, akkor esélyünk nyílik több körzetben nyerni és akár még a közgyűlési többség megszerzésére is.

Gondola Zsolt, a Civil Fórum polgármesterjelöltje néhány napja itt ült ugyanebben a székben, és nehezményezte, hogy nem jött létre egy szélesebb körű akkumulátorgyár-ellenes koalíció. Önöket okolta!
Mándi László: Valóban ott ültek egy darabig a tárgyalásokon, és ott tehettek volna markánsabb lépéseket a közös polgármesterjelölt kiválasztásakor. Az ő jelöltjüket azonban nem mutatták be sosem. Most, így utólag idealizált, pártok fölötti jelöltekről beszélni megmosolyogtató. Az összefogásban érdekelt szervezetek között a többség által érdemesnek találtattam a polgármesterjelölti szerepre.

A DK-s Varga Zoltán, szűkebb pátriánk egyetlen ellenzéki országgyűlési képviselője sem repesett az örömtől az ön kiválasztása kapcsán, „(ál)civil szervezetnek” nevezve az Összefogás a Cívisvárosért elnevezésű egyesületet.
Mándi László: Számos jelöltet delegált az ő pártja is országosan ebbe az összefogásba, az ő érdeke is, hogy ez a kampány sikeres legyen. A negatív gondolatai mögött az lehetett, hogy valóban voltak országos, Debrecenen túli pártmegállapodások. Ezek a mi szempontunkból elősegítették, hogy Debrecenben ilyen egység alakuljon ki.

Gondola Zsoltot mivel húzta fel annyira, hogy a nevét sem akarja kimondani?
Mándi László: A legutóbbi közgyűlésen arról tett megjegyzést, hogy miért csak Papp Lászlót hívtam ki vitára. Talán ez van a háttérben. Én ugyanis semmilyen személyes ellentétről nem tudok.

Tényleg, miért csak Papp Lászlót hívta ki?
Mándi László: Ez egyszerű matematika és pragmatizmus, ami a két szavazótábor méreteiből fakad. Gondola Zsoltnak a közgyűlésen azt válaszoltam, hogy ha Papp László egyetért, akkor természetesen szívesen látjuk ott a Civil Fórum polgármesterjelöltjét is.

Vita azonban senki között nem lesz…
Mándi László: A demokratikus vitáktól a Fidesz úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől, egyszerűen tart attól, hogy a vitán az ellenfél esetleg szimpatikusabbnak tűnik a választóknak. Papp László továbbá aggódna azoktól a kérdésektől is, amelyek fel lehet tenni neki az akkumulátorgyárak ügyében, valamint a jogállamiságról debreceni témában. Gondolok itt arra, amit a Klubrádióban mondott, nevezetesen azt, hogy az akkumulátorgyár megépül a többség akarata ellenére is. Ő ugyanis nem mindig szerepel jól, ha nem előre megszerkesztett kérdéseket kap. Úgy érzi, ezt a kockázatott neki nem kell bevállalnia. Szerintem minden debreceni választópolgár megérdemelné azt, hogy a polgármester és a polgármesterjelöltek egy nyilvános vitán ütköztessék az álláspontjukat egy informatív vitán.

Ön mennyire háborúpárti? Szembejött velünk több ilyen „mém” a közösségi portálon.
Mándi László: Annyira vagyok háborúpárti, mint minden józanul gondolkodó debreceni. Semennyire. Aki ilyennel stigmatizálja az ellenzéket, az hazug gyűlöletkampányt folytat.

Sokszor éri jogos kritika az ellenzék részéről a kormánypártot, hogy egybites kommunikációt folytat a választókkal, no de azért az ön kampánya sem emelkedett magasabb szellemi síkra. Az egyperces TikTok- és Facebook-videókból sok minden nem derül ki arra vonatkozóan, hogy mitől lenne jobb Debrecennek, ha megválasztanák.
Mándi László: Nem csak a közösségi médiás megjelenésből áll a kampányom. A honlapomon olvasható a 72 pontba szedett programom. Aki ezt elolvassa, pontos képet kap arról, hogy mi milyen Debrecent szeretnénk. Ezt a programot megbontva közzé tettem a közösségi médiában is. Egyébként jogos kritika az ellenzék számára, hogy nem szoktak alternatívát felkínálni a választóknak, csak a negatívumokat szajkózzák. Mi 72 pontban fogalmaztuk meg, hogy mit gondolunk a lakhatásról, közlekedésről, kulturális életről, környezetvédelemről, valamint iparfejlesztésről. Konkrét alternatívát mutatunk be minden témában. Ilyet a többi ellenzéki párttól, de a Fidesztől sem látok.

„Visszavesszük Debrecent!” – ez az egyik jelmondata a kampányának. Mit is jelent? 
Mándi László: Arról szól, hogy szeretnénk megőrizni Debrecent olyannak, amilyennek megismertük és megszerettük. Most ugyanis azt látjuk, hogy ez a túlzott, felgyorsított iparosítás nem ebbe az irányba viszi a várost. Sokakkal beszélgettünk az elmúlt időszakban is, akik nem olyan debreceni jövőt képzelnek el, mint a Fidesz. Szeretnék visszaadni azt a kontrollt a debrecenieknek, amit elvettek tőlük – azaz többségi akarat ellenére ne lehessen kormánydöntést végrehajtani a városban.

Iparosodás nélkül nincs anyagi jólét – európai példa.
Mándi László: Mi nem az iparosodás ellen vagyunk, hanem annak az iránya nem tetszik, ami jelenleg zajlik. Éppen veszélyes üzemeket telepítenek a városba, amire sem a környezetvédelmi hatóság, de még a katasztrófavédelem sincs felkészülve, mert ezen új, hatványozottan jelentkező kihívásokra nem is lehet felkészülni. Erről például nem esik szó, ami már önmagában óriási probléma. Ötszázezer tonna széndioxid-kibocsátás nem zöldpolitika, bármit is mondanak rá a fideszes képviselők. Sokkal inkább az egyetemmel társulva kellene magas hozzáadott értékű ipari tevékenységet hozni a városba, ami itt tudná tartani az egyetemen végzett fiatalokat. Ez most csak korlátozottan valósul meg. Az akkumulátorgyárakhoz szalagmunkások kellenek, és nem kutatásfejlesztés zajlik majd, a munkaerőigényt pedig zömében vendégmunkásokkal töltik fel, amit a gyárak nem is titkolnak, de a városvezetés ezt is próbálja elhazudni.

Polgármesterként mit tenne a CATL-gyárral szemben? Mit tudna tenni egyáltalán? Magyarország legnagyobb zöldmezős beruházásaként emlegetik.
Mándi László: A zöldmezős beruházás pozitív kicsengésű, ami ez esetben abszurd, hiszen ezt a gyárat mezőgazdasági területre építik. Még az úgynevezett barnamezős beruházás is sokkal jobb ennél, hiszen az egy korábbi iparterület rekonstrukcióját jelenti. Az elmúlt években többször tettünk javaslatot a rozsdaövezetek fejlesztésére, akár az ipar számára, akár lakóövezetté alakítására. A zöldmezős beruházásokat egyáltalán nem szorgalmaznám a termőföldjeink kárára. Mi arra fogunk törekedni, hogy megvédjük a mezőgazdasági területeket, és növeljük a zöldterületeket a városban és a külsőségekben. Az önkormányzatnak több eszköze lett volna megakadályozni a CATL-gyár építését. Az egyik: övé volt a terület. Annyit tudunk, hogy eladták, mégpedig furcsa módon, a nyilvánosság kizárásával. Az önkormányzat tulajdona a Vízmű, amely erőforráskorlátot jelenthet az ipari területek számára, amennyiben az adott ipari szereplő nem partner. Érdekes, hogy mai napi nem tudjuk, mekkora a vízigénye a CATL-nek, amit szintén botrányosnak tartok. Mindig csak „egyre kevesebb” vízfelhasználásról beszélnek, de pontos számmal nem szolgálnak. Nem tudjuk tehát, hogy milyen terhelést jelentek például egy nyári napon Debrecen vízkészlete számára, ahogy a többi gyárét sem tudjuk. Nagy felelőtlenség a városvezetéstől így iparosítani.

A CATL két éve már termel Németországban, a türingiai Arnstadtban. A gyárat a környezetvédelmi miniszter adta át. Ami jó a zöldpolitikában utcahosszal előttünk járó németeknek, miért nem jó nekünk?
Mándi László: Elképzelhető, hogy a technológia hasonló, de mire a debreceni gyár elkészül, a németeké hetede akkora lesz. Ráadásul az egy barnamezős beruházás volt, egy korábban lezárt ipari terület felújítása történt, Debrecenhez képest pedig vízzel is jobban állnak, hiszen vagy egy bővizű folyójuk. Ami a legfontosabb, a helyiek minden bizonnyal bíznak annyira a környezetvédelmi hatóságukban, hogy tudják, az tartani fogja a gyeplőt a CATL-en. Látjuk Iváncsán, Gödön, Sárbogárdon, hogy ezek a multik addig nyújtózkodnak, amíg hagyják nekik, vagyis ha nem kapnak megfelelő büntetést, akkor át fogják hágni a szabályokat.

Az önkormányzat és a Debreceni Egyetem által létrehozott Környezeti Ellenőrző Rendszerben sem bízik?
Mándi László: Kiindulási pontnak nem rossz, de bőven akadnak hiányosságai. Már a beruházás előtt kellett volna mintaadatokkal – talajmintával, vízmintával – szolgálni, ezzel kapcsolatban a közmeghallgatáson is felszólaltam. Ezek az adatok ugyanis jó kiindulási alapot szolgáltattak volna a későbbi mérésekhez. Nagy kérdés, ha az egyetem szakemberei mondjuk a biodiverzitás vizsgálatakor észrevesznek valamit – például azt, hogy a gyár környezetében eltűnt egy növény – akkor mi a következő lépés. Ezt ugyanis a Környezeti Ellenőrző Rendszer egyelőre nem tartalmazza. Sajnos az a tapasztalat, hogy egy ilyen észrevétel ha el is jut a hatóságokhoz, azok elkezdenek egymásra mutogatni. Nem látom, hogy milyen jogi következménye lenne a monitoring rendszer észrevételeinek. Ha ezt szépen közölnék, valószínűleg a debreceniek bizalma is nagyobb lenne a rendszer iránt. Ide valódi kontroll szükséges, mert a CATL-t nem fogja érdekelni, ha egy debreceni professzor feltár valamit.

Abban sem bízhatunk, hogy ha ez a gyár valóban környezetszennyező lesz, akkor elsöpri a népharag?
Mándi László: Az emberek erejében bízhatunk a leginkább. Előfordul a nagyvilágban, hogy elkészült egy gyár, de meg sem kezdhette a termelést. Ausztriában egy atomerőmű járt így, ami nettó pénzkidobás volt, hiszen azt semmi másra nem lehet használni, de azt mondta a politika, hogy ha a helyiek ennyire tiltakoznak ellene, akkor lefújják. Úgy akarnak minket akkunagyhatalommá tenni, hogy azt ígérték a cégeknek, itt minimális ellenállás várható, laza munkajogi szabályok és alacsony bérek vannak. Egy nagy felzúdulás, komoly kockázat a cégnek, hiszen akkor erről szól a sajtó, ami rontja a reputációját a világpiacon.

A BMW-gyár mellett épülő Eve Powerrel megbékéltek, vagy azzal is gondjuk van?
Mándi László: Ott is az a gond, hogy nem látunk tisztán a számokat illetően. Nem tudjuk, mekkora lesz a gyár kapacitása, széndioxid-kibocsátása. Egy biztos, ha a debreceniek többsége ránk adják a voksukat, a jövőben ilyen nagy beruházások csak helyi népszavazás után épülhetnek. Szent meggyőződésünk ugyanis, hogy ezekről meg kell kérdezni a debrecenieket. Ha új városvezetés lesz, mi minden egyes esetben csak akkor hagyjuk jóvá az ilyen beruházásokat, ha megkérdeztük róla a debrecenieket. Ugyanakkor nem vitatjuk el, hogy az elmúlt években nagyon sok jó cég telepedett le Debrecenben, csak az a baj, hogy a jelenlegi városvezetés egyenlőségjelet tesz a környezetbarát és a kevésbé zöld beruházások közé, azaz jöhet ide mindenki, kivétel nélkül. A vegyi üzemek letelepedését igenis át kell beszélni, mert azok veszélyforrást hordoznak magukban.

A Teva – leánykori nevén Biogal – is dolgozik veszélyes anyagokkal, de ma már vélhetően a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően, azok szigorú betartásával, és nem úgy, mint a rendszerváltás előtt, ahogy arra Gondola Zsolt emlékeztetett.
Mándi László: Ez az! Valóban ott le vannak zárva Debrecen víznyerő kútjai. Édesapám katasztrófavédelmis volt, jól emlékszem, hogy annak idején két évtizedet jósoltak a környezet rekultivációjának, de ezt – látjuk – nem sikerült tartani, mert akkora dózist kapott a Nagyerdő a szennyező anyagokból. Ez egy jó példa arra, hogy a Teva – vagy korábban Biogal – a legnagyobb gondosság mellett is szennyezte a területet. Két vegyiüzem kétszer akkora kockázatot jelent. Ilyen egyszerű!

Noha ez nagyon fontos ügy, azért még akadnak égető problémák Debrecenben, csakhogy egyet említsek: a Böszörményi út az elejétől a végéig rossz. Az akkumulátorgyár azonban mindenről elterelte a figyelmet.
Mándi László: A helyi Fidesz 2022-es kampánya volt a közlekedésfejlesztés. Közöltek – szerintük – egy nagy számot, ami a debreceni utak egy százalékát érintette. Ezen adatok alapján kiszámolható, hogy egy évszázad kellene minden út rendbetételéhez. Mostanában nagy csinnadrattával bejelentették 26 utca aszfaltozását, ráadásul nem teljes utakat, utcákat, hanem csak részleges felújításokat. Ahhoz képest, hogy mintegy 1900 utcája van Debrecennek, ez édeskevés. Ha jól számoltam, egészen pontosan 73 év alatt újulna meg ebben a tempóban minden debreceni utca. Az új városvezetésnek új tervei vannak az útfelújításokkal, lehet, hogy kevés lenne hozzá a költségvetési keret, de akkor meg kell nézni, hogy milyen plusz forrás áll rendelkezésre, legyen az EU-s vagy kormányzati támogatás. Akár a Debrecenbe települő új cégek is újíthatnának fel utcákat, hiszen közös érdekünk, hogy jó utak legyenek a városban.

Nem tetszik önnek a közösségi közlekedés sem, ahogy nézem a Facebook-oldalát…
Mándi László: Természetesen nem, mert ezer sebből vérzik. Azzal is foglalkozik a programunk, hogy miként tudnánk ezen javítani, mert jó tömegközlekedés sok terhet le tudna venni a város Infrastrukturális terheltségéről. A másik nagyon fontos téma Debrecenben a lakhatás ügye, ami jelenleg kizárólag a piaci viszonyoknak felel meg, annak van kiszolgáltatva. A Fidesz frakcióvezetőjével volt egy vitám erről. Ő azt mondta, hogy a gyárakba bejövő munkások albérletigénye, vagyis lakhatása az önkormányzattól kívülálló ok, pusztán a piacé. Nos, ezt én nem így látom. Úgy gondlom, hogy ha idehozok az iparosodás címén több ezer embert, akkor a város felelős az ő lakhatásukért, de úgy, hogy az ne rombolja a debreceni fiatal párok esélyeit. Alapjaiban egy szemléletbeli különbség van közöttünk.

Azt írta nemrég a közösségi portálon, hogy minden debreceninek járjon egy lakás.
Mándi László: Igen ez egy vízió, a jövőre nézve.

Az is kapjon, aki eljátszotta a sajátját kaszinóban?
Mándi László: Úgy értem ezt, hogy mindenkinek meglegyen a lakhatáshoz való joga, ami szerintem alapjog. Teremtődjék olyan helyzet, hogy aki dolgozik, az juthasson lakáshoz. Megvalósulhat ez egy hosszabb távú bérleti szerződés formájában, de bántóan keveset beszélünk a családi erőszakot elszenvedők védettlakás-programjáról is, ami az egyetlen út lenne számukra a kimeneküléshez, de Debrecenben ilyen jelenleg nincs. Az is megoldás lehet, hogy amikor az önkormányzat adja a telket lakóparképítéshez, tartson igényt néhány lakásra, és a jó gazda gondosságával ezeket adja bérbe, a bevételt pedig lehet a szociális bérlakásokra fordítani. Ezek a lehetőségek eddig is megvoltak, csak nem használták ki.

A Magyar Péter-jelenséghez mit szól?
Mándi László: Meglepő számomra. Jól látszik, hogy egy űrt tölt be a magyar politikai térben. Az is érezhető, hogy erodálta az összes jelenlegi magyar pártot, az ellenzéket és a Fideszt is beleértve. Egy nagy ígéret, de hogy valóra válik-e, igazából 2026-ra derül ki, bár június 9-én már kapunk egy látleletet. Nagy eséllyel a budapesti közgyűlésbe bekerül a Tisza párt, kérdés, hogy a tettek mezején is megállják-e a helyüket. Egyelőre meglehetősen egyszerű a programjuk.

Öt éve a Momentum újoncként szépen szerepelt az EP-választáson, két képviselőt is küldhetett Brüsszelbe, most azonban mind a kormányközeli, mind a kormánykritikus intézetek szerint rezeg a léc. Ebben van szerepe a Tisza pártnak?
Mándi László: Minden bizonnyal van, de leginkább a 2022-es parlamenti választások eredményének a következménye ez. Az akkori eredmény akkora arculcsapást jelentett az ellenzéki szavazóknak, hogy abból nehezen ocsúdtak. Sokan elfordultak a politikától, sokan külföldön keresik a boldogulásukat. Én abban bízom, hogy ha országosan nem ismételjük meg az öt évvel ezelőtti eredmény, itt, Debrecenben a momentumos képviselők munkája olyan bizonyosság, amire nyugodtan lehet szavazni.

A fideszes kampány egyik eleme önnel szemben az, hogy „milliókkal tömik Budapestről”. Mi is ebben az igazság?
Mándi László: Az alapja az, hogy van két pozícióm, aminek a székhelye nem Debrecen. Az egyik az, hogy én vagyok az országgyűlési Momentum-frakció gazdasági vezetője. Ez egy felelős szakmai állás, a szakmámból ered és a bizalom jele a pártom részéről, hogy elláttak ezzel a feladattal. Az Országgyűlés Hivatalától kapom a fizetést, mint sok fideszes hasonló pozícióban. A másik beosztásom – ami egyébként a pártom által minden évben nyilvánosságra hozott vagyonnyilatkozatomban is szerepel, tehát eddig sem volt titok – az, hogy a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt-nél vagyok igazgatósági tag. Nagyon szeretném azt, ha Debrecenben is kapnának helyet az ellenzéki képviselők ilyen szakmai testületekben, hogy itt szerezhessenek ilyenféle releváns tapasztalatot, de ez itt nem adatik meg. Még egyszer: nekem nyilvános a vagyonnyilatkozatom, a hitelfelvételeim ugyanúgy szerepelnek benne, mint a jövedelmeim, azaz semmi takargatnivalóm nincs! Egyébként ez sem példanélküli, mert a fideszes képviselő, Szilágyi Edina is egy másik város vagyonkezelőjében is dolgozik, a Nyíradonyi Vagyonkezelő Kft. kommunikációs vezetője a Debrecen város honlapján található információk szerint. Mindezek miatt mondom, hogy ez lejárató kampány a személyem ellen, mert példátlannak próbálnak bemutatni olyan dolgot, ami a fidesz padsorában ugyanúgy fellelhető.

Az önkormányzati választás eddig nem igazán hozta lázba a választókat Debrecenben, legutóbb sem értük el a 40 százalékos részvételt. Most felfokozott a helyzet, mire számít?
Mándi László: A 2019-es EP-választáson tíz százalékkal többen szavaztak Debrecenben, mint a helyhatósági választáson, tehát az is magasabb részvételt eredményezhet, hogy most a kettőt egyszerre tartják. Ugyanakkor az is jelentőséggel bírhat, hogy végre egységes ellenzéki kihívó áll szemben a fideszes jelölttel, öt éve nem sikerült egységbe kovácsolódni, az is sokakat eltántoríthatott a szavazástól. Most tehát felhajtó erő lehet az EP-választás, valamint az akkumulátorgyárak ügye és sok más, a debrecenieket minden nap érintő probléma.

Feltételezem, ha minden így maradna, azaz ugyanúgy két helyet szerezne a Momentum a debreceni közgyűlésben, mint 2019-ben, az mélységes csalódással érne fel. Mivel lenne elégedett június 9-én este?
Mándi László: Ha minden körzetet megint a Fidesz visz el, mint 1998 óta – egy körzet kivételével – mindig, akkor az valóban nagy csalódást jelentene számunkra, de szerintem az Debrecennek sem mutatna jól. Arra számítok, és az a minimum elvárás, hogy körzeteket nyerjenek az Összefogás a Cívisvárosért jelöltjei. Teljesen elégedett akkor lennék, ha a következő polgármestert úgy hívnák, hogy Mándi László, emellett pedig a közgyűlési többséget is megszereznénk.

Cs. Bereczki Attila