Ilyen a karácsony Joulupukki hazájában

Janne Jokila immár harmadik éve dolgozik edzőként a debreceni jégkorong utánpótlásában. A jégen, az öltözőben, a kispadon az északiak elszántságával, határozottságával és ambíciójával végzi a munkát, de a szakértelemért sem megy a szomszédba, hiszen meglehetősen magas szinten űzte a jégkorongot: U18-as világbajnokként a világ legerősebb bajnokságában szereplő Columbus Blue Jackets draftolta, ami  akkor is tekintélyt parancsoló, ha végül nem mutatkozott be az NHL-ben, hanem alacsonyabb amerikai ligákban játszotta le pályafutása zömét.

Tősgyökeres turkui, oda húz a szíve, de e jelenlegi munkája miatt csak nyáron és ilyenkor, a karácsonyi ünnepek alatt utazhat haza. A szentestét már szerettei körében töltötte, ami számára azért fontos, mert Finnországban december 24. a legnagyobb ünnep, és nem karácsony napja, mint Magyarországon.

Kihirdetik a joulurauhát

Turkuban különösen ősi hagyományai vannak Jézus születése megünneplésének, hiszen Finnország legrégebbi városaként – a 13. században – alapították, a mai napig helyt ad a karácsonyi béke (joulurauha) kihirdetésének, ami azt jelenti, hogy ilyenkor tilos veszekedni és vadászni, az emberek szívébe béke költözik. Még a középkorban alakult ki a szokás, hogy karácsonytól január 13-ig beszüntettek minden harci tevékenységet. Több száz éve mindig délben hirdetik ki Turku főterén, nemcsak finnül, hanem svédül is, mert Finnországban az is hivatalos nyelv, és akkora a tömeg, hogy ilyenkor elzárják az autós forgalom elől a teljes belvárost, aki pedig nem fér be a térre, otthon, a televízióban követi az eseményt, és az egész ünnep alatt országszerte ez a legnézettebb tévéműsor – mondja Janne.

A Jokila család számára is kedves ez a régi hagyomány, éppen ezért a karácsonyfa állításával nem december 24-én bajlódnak, hanem már napokkal korábban felállítják és feldíszítik, hogy a szentestét a békehirdetésnek, később a temetőbe és a templomba járásnak, végül pedig a nagy családi összejövetelnek szenteljék. Ilyenkor egy asztalhoz ül a teljes rokonság, majd eljön a gyerekekhez – Jézuska helyett – Joulupukki, aki Finnországban nem december 6-án, hanem szenteste csenget be az ajtón. Miklós napon azért nincs szerepe, mert ekkor ünneplik az ország függetlenné válását, ami egy össznépi, emelkedett esemény, nemzeti ünnep, munkaszüneti nap, tekintettel arra, hogy 1917-ben ezen a napon vált függetlenné a finn állam Oroszországtól.

Karácsony a temetőben is

Amikor Joulupukki elment, a családtagok az éj leple alatt is helyeznek el kisebb ajándékokat a karácsonyfánál, hogy reggel, ébredés után is érje meglepetés a kicsiket.

Érdekesség, hogy december 24-én még a temetőbe is ellátogatnak a finnek, hogy megemlékezzenek a halottaikról, akiknek gyertyát gyújtanak ekkor is, nem csak mindenszentekkor.

Janne abba is beavatott minket, hogy mi kerül a karácsonyi asztalra (amire külön szavuk van: joulupöytä) a nálunk kőbe vésett halászlé és a töltött káposzta helyett. A hagyományok mindenek felett – ezt vallják a finnek is. Ennek szellemében elmaradhatatlan az asztalról a tradicionális rizspuding (riisipuuroa), a sóval és friss kaporral hidegen pácolt lazac (graavilohta), a finn céklasaláta (rosolia), a finn gombás saláta (sienisalaatti), az egészben sült krumpli (perunalaatikko), valamint a karácsonyi menü királya, a sült sertéssonka (kinkku), amelyet többféle körettel kínálnak. A sonka lassú sütése a finn karácsonyi rituálé egyike. Általában bőséggel készítenek belőle, hogy maradjon az ünnep utánra is, mert akkor valamilyen leves alapanyagaként szolgál.

A desszertek is fokozzák a kulináris élvezetet – ahány ház, annyi szokás, de általában mézeskalács jellegű sütemények kerülnek az asztalra, továbbá a finnek zserbója a gyömbéres keksz és az áfonyás pite.

A karácsonyi alkoholfogyasztásra nincsenek külön hagyományaik, vagyis megisznak mindent, ami az asztalra kerül, de azért az ünnep hangulatát jó minőségű borokkal próbálják feldobni – ki fehéret, ki vöröset fogyaszt. Vodka ilyenkor, szent családi kötelékben kevesebb fogy, arra éppen elegendő az esztendő többi napja…

Minden nyitva!

Az egyik nagy kulturális különbség a magyarok és a finnek között az, hogy – bár Jokiláék otthon vacsoráznak – sokan valamelyik vendéglátóhelyen töltik a szentestét családostul, barátostul. Az ezer tó országában ugyanis nem áll meg az élet karácsonykor sem, nyitva tartanak az éttermek, a bárok, de még a bevásárlóközpontok is, így nem kell szembenéznie a nyomasztó ünnepi magánnyal annak sem, aki egyedülálló.

Ami az ajándékozást illeti, Jokiláék törekednek arra, hogy egy nagyobb és néhány kisebb, jelképes ajándékkal lepjék meg a gyerekeket, és ne halmozzák el őket mindenféle fölösleges „ketyerével”. A felnőttek egymásnak pedig valami jelképes ajándékot vesznek. Lám, ahogy a mindennapi életben, úgy az ünnepek alatt is megmutatkozik az egyszerűség és az ésszerűség iránti vágy az északiakban.

Irány a mökki!

Bár a vendéglátás nem áll le, a termelésben a két ünnep között takarékra kapcsolnak. A finnek ugyanis élnek az év végi szabadságolások lehetőségével. Ilyenkor elutaznak valamelyik hegyvidékre síelni, vagy a saját erdőszéli, tóparti házikójukban pihenik ki a fáradalmakat. Ott – miközben élvezik a természet csendjét – a jacuzziban és a szaunában tisztulnak. A finn hétvégi házakban (mökki) minden adott a romantikához is – lenyűgöző tájakon húzzák fel ezeket, télen pedig a hólepte környezet fokozza az élményt.

Janne Jokila most azért is élvezi a karácsonyt családi körben, mert nagyon sok ünnepet távol töltött aktív játékos korában. A jégkorongban ugyanis hagyományosak a karácsonyi játéknapok, ami egyébként már Debrecenben is meghonosodott, hiszen december 26-án itt is Boxing Dayt tartanak, azaz pályára lép az Erste Ligában szereplő DEAC.

Alanyunk a 42 év alatt több idő töltött külföldön, mint otthon, ezért debreceni beilleszkedése is problémamentes volt. Immár két és féle éve húzza nálunk az igát, jégkorongos berkekben már debreceninek tekintik, egyetlen gondja az, hogy sokakkal nem tud kommunikálni. A jégpályán mindenki beszél angolul, legyen az edzőkolléga vagy játékos – a hokis közegben ez annyira természetes, mint fonákkal passzolni –, de azon kívül minden nap nehézségekbe ütközik a boltokban, éttermekben, taxikban. Hozzászokott ehhez, sőt, néha élvezi is, mert sokszor komikus szituációkat eredményez a mutogatás, a kéz- és jelbeszéd.

Bár egy finn sincs a környezetében, azért nem felejti el az anyanyelvét, hiszen telefonon mindennap értekezik otthoniakkal, például a fiával, Jasperrel. Vele tölti idén a szilvesztert is, együtt mennek ki Turkuban az esti tűzijátékra. Elmondása szerint most minden idejét neki szenteli, mert január 3-án már visszaszólítja a kötelesség Debrecenbe, és nem ölelheti – előreláthatóan – áprilisig, a hokiszezon végéig egyetlen gyermekét.

Cs. Bereczki Attila