Dominik Novotny elköszön Debrecentől
Hét év után elhagyja a DEAC-ot Dominik Novotny. A 32 éves légiós egyike azon játékosoknak, akik a szakosztály megalakulásakor, 2018-ban csatlakoztak az egyetemi klubhoz. Három másik cseh hokissal érkezett akkor a cívisvárosba, rögtön az első szezonjában 18 gólt szerzett és 19 passzt adott. A következő évben tovább növelte pontjai számát (23+15) és később is fontos tagja maradt a csapatnak. A DEAC színeiben összesen 301 Erste Liga-mérkőzést játszott, 228 pont gyűjtött. Részese volt két Magyar Kupa-győzelemnek, háromszoros magyar bajnoki ezüstérmes, Szuperkupa-győztes.
– Nem volt könnyű döntés – kezdte a támadó. – Közelebb akartam lenni a családomhoz, különösen a lányomhoz, aki nagyon gyorsan nő fel, és szeretnék az életének része lenni, valamint a feleségemhez, akinek nincs könnyű dolga otthon, mindent egyedül kell csinálnia. A család az első helyen áll számomra. Nehéz elhagyni Debrecent, de a hét év alatt rengeteg barátra tettem szert, és remélem, hogy kapcsolatban maradok velük. Csak a jóra fogok emlékezni ebből az időszakból, amíg Debrecenben játszhattam, különösen akkor éreztem jól magam, amíg Iza (a cseh Jakub Izacky, aki 2018 és 2021 között, valamint a 2023/2024-es szezonban volt a DEAC játékosa – szerk.) is a csapattársam volt. Jó volt együtt jégre lépni Dale-val és Bobbyval (Jan Dalecky és Vojtech Kloz), még mindig barátok vagyunk. Lett egy kisöcsém Feca (Kozma Ferenc) személyében. Az itt töltött idő alatt kötöttem házasságot csodálatos feleségemmel, aki életet adott a lányunknak, szóval csak szép emlékeim maradnak ebből az időszakból. További játékosokat is sorolhatnék, de akkor egy könyv születne belőle – tette hozzá nevetve Novotny, aki tovább folytatta a poénkodást, és elmondta,
a legszebb emlék számára, amikor Hetényi Zoli fejét eltalálta egy lövéssel, majd a kapus az edzés után 40 percig várt rá az öltözőben, hogy elmondhassa: „kösz Novasz!”.
– Persze csak viccelek – folytatta a cseh játékos. – A kétszer megnyert Magyar Kupa örök emlék számomra. Szeretném megköszönni minden csapattársamnak a hét évet. Tudom, néha nem volt könnyű velem, de azt hiszem, jól éreztük magunkat együtt. Köszönöm az összes edzőnek, mindannyian segítettek jobb játékosnak és jobb embernek lenni. Hálás vagyok továbbá az irodai dolgozóknak, Kovács Mariannak, Fucskó Tamásnak, Beregszászi Dórinak és Fanninak, valamint Dorogi Kristófnak, és minden olyan embernek, akinek a munkája nélkül a hoki nem tartana ott, ahol most. És végül, de nem utolsósorban köszönet az összes DEAC-szurkolónak a támogatásért – zárta.
