Debreceni kocsma határozó: Lugas söröző

Gyula bácsi úgy mondja, hogy amikor a Lugas kinyitott, akkor még büféként üzemelt, és kisebb volumenű kajákat is lehetett kapni, miszerint volt még akkoriban pogácsa, meleg szendvics. Kitérő: barátom édesanyja háborodott fel, hogy fia melegszendvicset készít nyáron(!). Vissza a lugasba: persze itt ült ’92-ben Gyula bácsi, akinek e helyütt valószínűleg leltári száma is van, mert a Lugasban tölti többnyire délutánjait és csendes derűvel figyeli a helyet üzemeltető korcsmárosok erőfeszítéseit, kísérleteit; miközben a csendes derűvel rokon nyugalmas bölcsességével újságokat olvas, megfejti az összes jelenlévő keresztrejtvényt; és barátságosan elfogadva az újabb kőbambit – vitéz kőbányai, félhomályos, piros-kék és a többi – szóba elegyedik az épp betoppanóval, rohanóval és mindenről szelíd véleményt alkotva neveti ki a világot, de a nevetése is csendes, nem az a kiröhögős fajta, hanem mindezt még furfangosan is teszi, de kritikát is megfogalmaz, szóval ott ült Gyula bácsi, mint egy pátriárka a fehér hajával, ott ült már akkor is, 92-ben, amikor először nyitott ki a Lugas az István úton, a Tócóskerttel szemben, egy régi ház toldalékaként, s az a régi ház is sokat látott, minden bizonnyal jelentős múlttal bír; megőrizve valamit abból, ami valamikor volt ez a vidéke a városnak. És most séta, hogy eleve idejussunk az előző fejezettől.

A Focitól délnek indulva kijutunk egy szellős, a panel óriások és négyemeletesek által körbe vett térre, ahol akár egy kisebb erdőség is elférne, de sajna csak néhány tucatnyi fa szellőzteti a levegőt, holott a hely és adottságai olyanok, hogy akár egy helyi „Centrál-park” is vígan helyet kaphatna, de itt csak óvatosan szabad az aszfaltcsíkról lelépni, mert a lakásokban tartott ebek paradicsoma ez, és persze gazdáiké; és nem dívik errefelé, hogy a szart felszedjék zacskóba fogva, hanem hagyják azt heverni szanaszét; nem tudva, miképpen mérgezik így magukat (is). Mindegy is, mi élvezzük a zöldet, ballagunk még mindig délnek, óvoda és iskolák közt érünk egy sétányra, amelyet bazalt kockakövekből raktak ki valamikor és nekimegyünk egy szép villának, ami azt mutatja, hogy milyen lehetett ez, a Tócóskertnek már az 1500-as évektől kezdődően hívott, szőlőiről, feljegyzett pincéiről is máig emlékezetes városrész.

A villában a hírneves festőművész, Holló László hagyatékát, munkáinak egy részét lehet megtekinteni, esetleg érdemes sétálni egyet a közel egy hektárnyi parkban, jó időben csak úgy ott lenni, leülni a virágillatú kertben. Persze a villában hűsölni is szabad, ha éppen nagy a meleg odakint és talán azt is elfelejtjük, hogy az európai hírű festőművész – aki Budapesten, Münchenben, Párizsban tanult és a napfényes Itáliában, majd Ibériában pallérozta tudását – emlékének és művészetének megőrzött területen kívül a mindennapok paneljei lesnek ránk szigorúan, derékszögekben. Holló László egyébként 1918-ban telepedett itt le és haláláig, 1976-ig élt e villában. Tudta, hol érdemes lakni, az ablakon reggelente kinézni. a többi fantázia dolga. Holló László mellszobra a villát is gondozó Medgyessy Gimnáziummal szemben tekint a sétányra, amelyen kelet felé haladva az úgynevezett kispiacra érkezünk, ahol hétköznap délelőttönként a kereskedőké a főszerep, de nemcsak zöldséget, hanem ruhát, játékot, kütyüket is kapni itt, majd délután és hétvégenként jönnek a nénik, bácsik és árulják a saját termést, a doboz tojást, itt-ott házi pálinka is kerülhet, nem is akármilyen, ha vándorunk odafigyel, adja Isten kóstolhat is. Amint kiérünk a piacról keletnek, ott állunk az István út szélén, szemben, az út másik oldalán a Lugas sörözővel, és így már tulajdonképpen hátunk mögött hagytuk a Tócóskertet, kijutottunk a lakótelepről és máris a Széchényi kertben találjuk magunkat, ahol nincsenek panelek, nagy házak, bár már itt is sok a társasház, sorház; de látni még régibb villákat, sátortetős házakat, üres kerteket, gyümölcsfákat, virágokat. Széchényiről 1927 óta nevezik, annak előtte, mégpedig a XVI. század végén, Német utcai kisajtónál lévő kerteknek – mert kapuk nyíltak a városba, de ezek szerint itt csak kis ajtó volt, mondhatni kiskapu – nevezték; majd hívták Koskertnek az itteni juhlegelőkről; a XIX. században pedig az e környékben állt, zsidó kereskedők szállás és (kóser) ételadó vendégfogadójáról, a traktírházról eredeztetve, Zsidókertként emlegették.

Ideértünk, a Lugas sörözőhöz, amelynek nem utcára nyílik az ajtaja, mint a közismert nótika mondja, hanem elébb a viszonylag tágas kerthelyiségen megyünk át, hogy benyissunk a kocsmába, amely – mint azt fentebb írtuk – már 21 esztendeje várja a vendégeket. Picit időzzünk a kertben, a másik végében szőlőlugas is van, híven a névhez, és nagy faasztalok, padok, a tűző napsütés elől nemcsak a zöld, hanem több nagyobb forma napernyő is véd. A berendezésben bent is a fa a domináns, faasztalok és -székek, lambéria szelídíti a sokat sétált vendég lelkületét. Amennyiben szerencsénk van, a folyékony frissítő mellett lélekben is frissülhetünk, az aktuális képzőművészeti kiállítást megtekintve és drukkolhatunk azoknak, akik éppen főzni gyürkőznek a szabadtéri tűzhelyen. Gyula bácsival mindezt kitárgyalhatjuk és nevethetünk a világon is egyet.

Lugas Söröző

Az István úton, a Tócóskerti kispiaccal szemben, de már a Széchényi kertben található. Reggel nyolckor kinyit az egység, és egészen éjfélig várja a vendégeket. A lugasban, mármint a kertben főzési lehetőség is akad. Napközben nyugodt, beülős, sörözős a hely, este azonban nagyobb a nyüzsi, szeretik a fiatalabbak is és persze a környékbeliek. Szabad wifit talál a világhálótól elszakadni nem tudó, mellé jó erős, helyben őrölt alapanyagból főzött olasz kávét rendelhet. Csapolt söre is van, momentán Sopronit mérnek, de jó a bor – ismerik a fröccsöket! – és az átlagosnál jobb a pálinka és whiskey választéka. Három tévé is akad a falakon, népszerű a darts, és ahogy fentebb írtam, kiállításokat is rendeznek. Sőt: garázsvásárral nyitották a tavaszt, mégpedig Habzsi Dőzsi néven tartották azt. Tiszta a hely, sok a nőszemély a vendégek közt, nemenként külön vannak a mellékhelyiségek, amelyek szépen mutatják a jelenlegi üzemeltető vendéglátáshoz való tisztességes hozzáállását. Tehát a slozi is tiszta, normális állapotú, esztétikailag is rendben van.