Alföldi Róbert a Modemben járt…

Alföldi Róbert az Alkony című tematikus kiállításon tartott tárlatvezetést a debrecenieknek vasárnap. Isaac Asimov 1941-es regényének címe itt az ember belső szorongásaira, fenyegetettség-érzésére utal. E köré a tematika köré épül a kiállítás anyaga. Ezzel persze lehet vitatkozni, a válogatás mindig szubjektív: van olyan kép, amiről valóban nem érti az ember, miért került ebbe a válogatásba, máskor meg nagyon is egyértelmű. Nem ez a lényeg.

Azt Alföldi mondta ki, amikor bevezetőjében ecsetelte, hogy a zenében és a képzőművészetben nem kell feltétlenül értelmet keresnünk. A hatás a lényeg, az érzelmek, melyeket előhívnak belőlünk. Nem véletlen, hogy ezek a nonverbális műfajok a legösszetettebb élmények kifejezésére is képesek, „zsigerileg hatnak”, s ha verbálisan próbálunk közelíteni, épp a lényeg vész el: az élmény tönkretehető.

De a Nemzeti jelenlegi igazgatóját nem olyan fából faragták, hogy elriadjon: ezek után mégis fogta magát, és elkezdte szavakkal megfejteni a kiállítás anyagát. Mondott jót, rosszat, állított, majd fél perc múlva megcáfolta saját magát. Időnként hiányolta azt a kiagyaltságot, megcsináltságot, melyről kijelentette, hogy nem kedveli. S épp ezért mindenki számára szimpatikus öniróniával meg is jegyezte, hogy lám, ilyen ő is: semmi sem jó neki. Helyenként mélyen egyet lehetett érteni vele, máshol ellenkezőleg. Mégis érződött, hogy egy rendkívül intelligens, a képzőművészet iránt nyitott, arra fogékony, csak félig-kívülálló beszél itt a képekről.

Nem tett mást, mint saját benyomásait, kifogásait, tetszéseit vagy hiányérzeteit közölte, előrebocsátva, hogy ezek nem kizárólagosak. Üdvözölte a visszatérést a figurális festészethez, annak a képi nyelvnek a visszaköszönését, amelyben élünk, ami ismerős nekünk, hiszen ehhez sokkal könnyebben tudunk viszonyulni. Számon kérte viszont a művészek túlzott szemérmességét, elrejtőzését témáik mögé. Az Alkony képanyagával kapcsolatban pedig elmondta, hogy a Modem olyan színvonalú kiállításoknak adott helyet az elmúlt években, amilyeneknek Budapest sem; melyek a világ bármely múzeumában megállnák a helyüket.

Természetesen Alföldi tárlatvezetése teltházas volt, de ennél jobb hír az, hogy nem kell ekkora névnek jönnie Debrecenbe ahhoz, hogy ez megtörténjen: a Modem hasonló megmozdulásai egyre népszerűbbek. Ha lassan is, de végre megtalálták az utat a „nyakas cívisekhez” a kortárs képzőművészet értékeinek hirdetői.

- patrikov -