„A hajdúnánási vállalkozások többsége a túlélésért küzd”
A hajdúnánási vállalkozások helyzetét az országos és nemzetközi gazdasági folyamatok erősen befolyásolják, a koronavírus óta pedig megszűnt a korábbi kiszámíthatóság – mondta a Cívishírnek Nagy Attila, a Hajdú-Bihar Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Hajdúnánási Szervezetének elnöke, akit városa gazdaságáról kérdezett a Cívishír.
Cívishír: Önnek rálátása van a város gazdasági életére. Hogyan látja jelenleg a hajdúnánási vállalkozók helyzetét?
Nagy Attila: A helyi vállalkozások helyzetét nagyban meghatározza az ország gazdasági állapota és a világban zajló folyamatok, és jelenleg nem mondhatnám, hogy könnyű helyzetben vannak. A koronavírus óta megváltozott a vállalkozások mindennapi működése: eltűnt a korábbi kiszámíthatóság. Régebben tudtuk, mennyiért szerezzük be az alapanyagot, az árak csak minimálisan változtak, és a szállítás is időben megtörtént. Egy árajánlat akár 60-90 napig is tartható volt. Ma már sokszor csak három-tíz napra mernek árat adni, mert az euró árfolyamának ingadozása, a külföldről behozott termékek árának drasztikus emelkedése teljesen felborította a rendszert. Ehhez jönnek a magas rezsi- és energiaárak, miközben termékeik, szolgáltatásaik tarifáját a vállalkozások nem tudják jelentősen emelni, mert a költségekkel együtt nem nőtt a vásárlóerő. A saját szakmámból – a faiparból – hozott példa jól mutatja a helyzetet: sokan tíz évvel ezelőtti munkadíjakon dolgoznak, miközben az alapanyagárak megduplázódtak, esetenként triplázódtak. Ha árajánlatot adunk, sok megrendelő meglepődik a végösszegen, pedig magát a munka értékét nem fizettetjük meg jobban, csupán az alapanyag került sokkal többe. Komoly gond a szakképzett, hozzáértő munkaerő hiánya is. Sokan még mindig külföldön dolgoznak, vagy most újra kimenni készülnek, részben a hazai piac kiszámíthatatlansága miatt. A megrendelések nagyon hektikusak. Ha kevés van, a vállalkozó gyakran kénytelen minden feladatot elvállalni, akár nyomott áron is, hogy az embereit meg tudja tartani – még ha ezzel csak nullszaldós eredményt ér is el. A többség inkább küzd a fennmaradásért, mintsem hogy fejlődni tudna. Van egy nagyon szűk réteg, amelynek sikerül boldogulnia, de a legtöbben kivárnak, tartalékolnak, és a lakosság is óvatosan költekezik: sokszor átgondolnak egy nagyobb kiadást, legyen az bútor vagy autó. Ez a bizonytalanság átszövi a helyi gazdasági élet egészét.
Cívishír: Van sajátossága a város gazdaságának, figyelembe véve, hogy ez alapvetően mezőgazdasági vidék?
Nagy Attila: Bár Hajdúnánás alapvetően mezőgazdasági környezetben fekszik, az iparban is jelen van számos kisebb vállalkozás. Ugyanakkor kevés cég foglalkoztat nagyobb létszámot. A nagyobb, több évtizedes múlttal rendelkező vállalatok kivételt jelentenek, de ezekből nincs sok. Az építőiparban is akad néhány cég, bár ők is küzdenek az alapanyagárak emelkedésével és a munkaerőhiánnyal, továbbá a kevesebb megrendeléssel. A helyi gazdaság gerincét inkább az egyéni vállalkozók és a kis családi cégek adják. Ezek a vállalkozások elsősorban a lakossági igényeket szolgálják ki: autószerelők, kisebb szolgáltatók, mesteremberek. Olyan tevékenységeket folytatnak, amelyek minden városban szükségesek és folyamatos kereslet mutatkozik rájuk.
Cívishír: Akadályozza valami, hogy a helyi termelő cégek beszállítóként, bedolgozóként vagy alvállalkozóként kapcsolódjanak nagyobb vállalatokhoz? Ez hosszú távon perspektívát jelenthetne a gazdaságnak.
Nagy Attila: Úgy látom, hogy Hajdúnánás és környéke még mindig erősen érzi a Debrecen-központúság hatását. A nagyvállalatok döntő többsége Debrecenbe települ, és ez meghatározza Hajdú-Bihar gazdasági szerkezetét. Például Borsodban vagy Szabolcsban a nagyobb beruházások nem csak a megyeszékhelyre koncentrálódnak. Ezzel szemben a mi vármegyénkben szinte minden jelentős beruházás Debrecenben összpontosul. Ez különösen hátrányosan érinti Hajdúnánást, amely földrajzilag az egyik legtávolabbi város a megyeszékhelytől. Bár az 50 kilométer nem tűnik soknak, a gyakorlatban mégis érezhető, hogy csökkenti a lehetőségeinket. A probléma azonban nemcsak a távolság, hanem az is, hogy a megye gazdasága szinte teljesen Debrecenre korlátozódik. A Hajdú-Bihar Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara vezetése dolgozik azon, hogy enyhítse ezt, és a beruházások jobban szétterüljenek a megyében. Hogy ez mennyire lesz sikeres, azt majd az idő mutatja meg.
Cívishír: Hajdúnánás gazdasága milyen irányba indulhat el, és abban milyen szerepet kaphat az innováció?
Nagy Attila: Sok hajdúnánási vállalkozás nyitott lenne a fejlesztésekre és az innovációra, de ehhez először megfelelő munkaerőt kell találni. Bár a város jó hírű szakképzővel, gimnáziummal és szakközépiskolával rendelkezik, több szakma – például kőműves, festő, asztalos, női ruhakészítő – gyakorlatilag eltűnt a képzésből.
Egyes szakmákban, főként a fémiparban, még van utánpótlás, de a jó hegesztők és lakatosok külföldön sokszorosát keresik az itthoninak, így gyakran elvándorolnak. A munkaerőhiány egyik oka, hogy a szülők többsége felsőoktatásba irányítja a gyerekét, miközben 15–20 év múlva egy jól kitanult szakma értéke felérhet több diplomáéval.
Ma azonban egyre nehezebb találni megbízható mesterembereket. Érdemes lenne nyílt napokkal, pályaorientációs programokkal és a kamara bevonásával újra vonzóvá tenni a kétkezi szakmákat, mert hosszú távon tisztességes megélhetést biztosítanak.
A lehetőségek megteremtését azonban nehezíti a jelenlegi gazdasági helyzet: nincs elegendő munkaerő, a finanszírozás is problémás, a forgótőke hiányzik. Bár a városban van ipari park és alapvetően lehetőség a fejlődésre, a több évtizede működő cégek közül többen most leépítenek, mert csökkennek a megrendeléseik. Jelenleg inkább a túlélés a fő cél, nem a terjeszkedés.
Cívishír: Érdemes lenne szakítani a megszokott módszerekkel, és új irányba indulni?
Nagy Attila: Úgy gondolom, a jövedelmezőség növelésének kulcsa az összefogás lehetne. Erre jó példa a mezőgazdaság vagy a korábbi építőipari nagyvállalatok, amelyek 70–100 embert foglalkoztattak, és komplex szolgáltatást nyújtottak a kőművesmunkától a teljes lakásépítésig. Ma a helyi vállalkozások többsége egy-két fős, és így nem tudnak sikeresen indulni közbeszerzéseken: már a létszám vagy a pénzügyi mutatók alapján kiesnek. Ha ezek a kisebb cégek közösségbe tömörülnének, együtt pályázhatnának, és nagyobb eséllyel jutnának munkához. Jelenleg azonban mindenki a saját ügyeit intézi, ami korlátozza a lehetőségeket. Egy multinacionális cég betelepülése ugyan fellendülést hozhatna, de nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg 200–300 fős szakemberigényét helyiekkel fel tudnánk tölteni. Ez is mutatja, hogy a szervezettség és az együttműködés hiánya komoly akadálya a fejlődésnek.
Cívishír: Olyan munkahelyteremtő beruházásokra lenne szükség, amelyek kisebb létszámot, de szakképzett munkaerőt igényelnek?
Nagy Attila: Inkább több kisebb, 15-20 fős vállalkozásra lenne szükség, nem pedig egyetlen nagy cégre. A szakképzett munkaerő biztosítása viszont problémás: jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő létszámban rendelkezésre állnának a szakemberek. Ahhoz, hogy ez megoldható legyen, összehangolt munkára lenne szükség a munkaerőt kereső cégek és a szakképzés között – hasonlóan ahhoz, ahogy például a BMW maga képez szakembereket. Ha több cég előre jelezné, milyen szakmákban és hány főre van szüksége, a helyi szakképző iskola célzottan indíthatna képzéseket. Volt is erre példa már az elmúlt időszakban, de sokkal nagyobb lehetőségek lennének, ha valós igényekkel, valós célokkal települnének ide cégek. Például, ha három-négy vállalat egyszerre érkezne, és igényelne 50 varrónőt, a szakmunkásképző meghirdethetné a képzést. Ugyanakkor ma nem lenne könnyű helyzetben: ennyi jelentkezőt valószínűleg nem tudna beiskolázni.
Cívishír: Nem fenyegeti Hajdúnánást az a veszély, hogy Debrecen gazdasági túlsúlya miatt itt csak a helyi lakosságot kiszolgáló vállalkozások maradnak?
Nagy Attila: Ez reális veszély, és ahogy korábban is említettem, Hajdú-Bihar erősen Debrecen-központú. Egy Hajdúnánás méretű, a megyeszékhelytől távolabb fekvő település számára ez különösen hátrányos. A jó tudású szakemberek, akik nem akarnak külföldre menni, de tisztességes megélhetést szeretnének, kénytelenek lesznek Debrecenben munkát vállalni. Ennek következtében Hajdúnánáson egyre kevesebb lesz a képzett mesterember. Már most is gondot jelent találni jó asztalost vagy vízvezeték-szerelőt, központifűtés-szerelőt és ha a debreceni beruházások elszívják a munkaerőt, ez a helyzet csak tovább romlik.
Cívishír: A kamarának lehet szerepe abban, hogy megakadályozza a helyi munkaerő elvándorlását, és erősítse Hajdúnánás gazdaságát?
Nagy Attila: Van. Jó kapcsolatot ápolunk a szakképző intézményekkel és a vállalkozásokkal, képviseljük az érdekeiket, és igyekszünk olyan rendezvényeket szervezni, amelyek segítik a mindennapi működésüket. Emellett javaslatokat, útmutatásokat adunk a törvényhozás felé is, hogy kedvezőbb szabályozási környezet alakuljon ki egy-egy város vagy régió számára. Célunk, hogy több és nagyobb értékű beruházás érkezzen a térségbe, ezzel munkahelyeket teremtsünk és helyben tartsuk azt, hogy senki ne kényszerüljön elvándorolni. Jövő év elején újra megszervezzük a városban a vállalkozói bált, ezzel is lehetőséget teremtve, hogy kötetlenebb környezetben tudjanak a helyi vállalkozók egymással találkozni, esetleg közösen tervezni.
