A fülöpi összefogás sikere: Tifani egy éve tünetmentes

Egy évvel ezelőtt megváltozott a fülöpi család élete: a könnyeket felváltotta a nevetés, a kórházi szobák csendjét pedig az otthon melege és a közös tervezgetés izgalma. 2025 elején számoltunk be legutóbb Tifaniról, akiről 2018-ban derült ki, hogy súlyos nyirokcsomó- és nyálmirigydaganattal küzd. A fülöpiek összefogásának köszönhetően a ma 14 éves lány eljutott egy bécsi kórházba, ahol a célzott sugárterápia meghozta a várva várt eredményt: tünetmentesen élheti a kamaszok mindennapjait.

– Egy éve kaptam utoljára sugarat, kemót; semmilyen gyógyszert nem kell szednem. Havonta egyszer járunk kontrollra. Elvégzik az ultrahangvizsgálatot, vesznek vért, de szerencsére minden rendben van. A nyirokcsomót nem műtötték ki, a duzzanat még látszik, de folyamatosan csökken a mérete – kezdte beszélgetésünket Tifani, aki a legutóbbi találkozásunk óta rengeteget változott. A korábban csendes, visszahúzódó lány, aki kerülte a szemkontaktust, most egyenes háttal ült a család új otthonának nappalijában, és felszabadultan mesélt. Fél szemét most is a testvérein tartotta. A ma 3 éves Linett-tel akkor volt várandós édesanyja, Ruha Nikolett, amikor pár év tünetmentesség után ismét kiújult a daganat.

Tifani akkor megfogadta: nem adhatja fel a harcot, mert meg kell tanítania járni a húgát. Így is lett.

A családban azonban nemcsak Linett cseperedik mellette: ott van Norbika is, Tifani öccse, aki csendes figyelemmel élte meg a nehéz éveket. A testvérek ma már együtt tanulnak, nevetnek, civódnak. Olyan hétköznapi jelenetek ezek, amelyekért korábban nap mint nap meg kellett küzdeniük.

Segíteni szeretne másokon

– Az elmúlt tizenkét hónap nagyon izgalmasan telt – vette át a szót Nikolett. – A kórházi leletek elemezgetése helyett végre igazán jó dolgokkal foglalkozhattunk. Bacilusoktól való félelem helyett önfeledten mehettünk a strandra havonta többször is, nyugodtan nyaralhattunk a Tiszánál, és esténként nem a gyógyszerek bevételének időpontjához igazítottuk a vacsorát – mondta.

Tifani betegsége alatt Nikolettnek hatalmas támasza volt testvére, Eszter, aki két gyermekével hozzájuk költözött, hogy segítsen a mindennapokban. Ő vitte rendszeresen a kezelésekre a lányt, miközben otthon a többi gyerekről is gondoskodni kellett. A család életében azonban egy másik csendes hős is jelen van: Tifani mostohaapja, aki külföldön vállal munkát, hogy biztosíthassa a megélhetéshez szükséges anyagi hátteret. Olykor hosszú heteket tölt távol a családjától, de minden keresetével és minden hazatérésével a családot erősíti.

Néhány hónappal ezelőtt Nikolették új házat vásároltak, és a falu másik végébe költöztek. – Nagyon furcsa az új helyzet, Tifaninak és a testvéreinek is hiányoznak az unokatestvérek. De azt mondják, így igazán tiszta lappal indul az új életünk. Napi kapcsolatban maradtunk a húgommal, természetesen a gyerekek sem szakadtak el egymástól, de most Tifaniék közelebb vannak az iskolához, a sportpályához, a barátokhoz. Igyekszünk magunk mögött hagyni a múltat, és csak előre tekinteni. A lehető legkevesebbet beszélünk a betegségről, de természetesen követjük a kórházban megismert családok helyzetét. Továbbra is nehezen viseljük, ha egy-egy ismerős gyerek visszaesik, mert tudjuk, mekkora fájdalom.

– A múlt helyett a jövőre koncentrálunk – erősítette meg édesanyja szavait Tifani. – Hetedik osztályos vagyok, az elsőt meg kellett ismételnem a betegségem miatti hiányzások okán. Vagyis jövőre ballagok, és az a tervem, hogy orvos leszek. Hogy segíthessek másoknak. Érdekes, de a sok rossz ellenére ma is szeretek visszamenni az onkológiára. Igaz, leginkább az orvosok és az ápolók miatt. Tudom, hogy mindent megtettek értem, és ezért hálás vagyok. Kisebb koromban elvesztettem egy sorstársamat, emiatt a beteg gyerekek felé nehezen nyitottam. Ma is nehezen élem meg, ha egy-egy ismerősről rossz hírt kapok.

Nikolett is hálával gondol vissza az orvosokra és az ápolókra, akik a kórházban töltött hosszú hónapok alatt igyekeztek otthoni hangulatot teremteni.

– Emlékszem, először még rácsos kiságyban volt Tifani. Mindig ki akart jönni, én pedig le akartam húzni a rácsot, hogy minél közelebb legyek hozzá. Lehetetlen pózokban feküdtem egy kényelmetlen fotelágyon, sokszor elzsibbadt a karom, mégis örülök neki, hogy ott lehettem, és köszönöm, hogy megengedték.

A betegség összekovácsolta a családot

A beszélgetés az elmúlt év örömeiről szinte észrevétlenül kanyarodott át a hétköznapok apró, mégis sokatmondó részleteire. – Szeretek anyával turkálókba járni, kutatni a kincsek után. Sminkeket is készítek, olykor az internetről lesem a lépéseket. És mostanában anyával török sorozatokat nézünk – nevetett fel Tifani. – Annyira belemerülünk, hogy azt se vesszük észre, hány óra. De ha suli van, akkor este nyolc-kilenc óra körül megyek lefeküdni, kilenckor a telefont is letesszük.

Nikolett szerint ha nem így lenne, nyűgösen indulna a másnap. A gyerekek megtanulták, hogy a szabályok szeretetből születnek. Az elmúlt évek megtanították őket a rendre. – A betegség összekovácsolta a családot. A gyerekek nem hisztiznek, szófogadóak; tudják, minden döntésünkkel csak jót akarunk nekik. Szerencsére a tanulással sincs probléma. Tifani kedvenc tantárgya a történelem, és már a középiskola is szóba került a családi asztalnál. A legközelebbi lehetőség Debrecenben van, ami napi 2 óra ingázást jelent. Szeretném, ha minden nap hazajárna, de ha neki kényelmesebb lesz a kollégium, akkor azt választjuk. Rengeteget köszönhetünk a fülöpi tanároknak, leginkább az igazgatónőnek, aki házhoz jött a lányomat korrepetálni, ha épp arra volt szükség. De hegedülni is megtanították. Én ugyan még nem hallottam játszani, mert szégyellős, de azt mondják, nagyon tehetséges – mondta.

Ma már az étkezések terén is visszatért a régi rend. Tifani a kezelések alatt számos ételt nem evett meg, ma viszont már csak a haltól irtózik. – Érdekes, korábban imádta a halat. Ám az egyik kezeléskor halat vittem neki krumplipürével. Megette, és onnantól kezdve soha többet. Azt mondják, ilyenkor az ízek összekapcsolódnak a rosszulléttel. Vagyis az emlékek egészen apró részletekben élnek tovább.

Ma már Tifani sűrű, dús haja is visszanőtt, egy apró terület kivételével.

Nikolett felidézte, amikor utoljára hullani kezdett a lánya haja, számos interneten fellelhető praktikát kipróbáltak. Néha egészen különlegeseket is. – Anyatejjel és vajjal kentük. Meglepő, de tényleg használt – nevetett fel. Az anyatej története külön fejezet a család életében. Amikor a betegség kiújult, a stressz miatt Nikolett teje elapadt, nem tudta táplálni újszülött kislányát. – Különböző teákat ittam, mindenféle praktikát bevetettem. Végül visszatért a tejem, és akkor tanultam meg, a lélek mennyire összefügg a testtel.

Szavakkal ki sem fejezhető hála

A beszélgetés végén ismét visszakanyarodtunk a bécsi útra és a fülöpiek összefogására. – Számos apró öröm ért minket a külföldi gyógykezelés előtt is. A Cívishíren több cikket is közöltetek rólunk, és ennek köszönhetően, amikor mentünk ügyet intézni, már tudták, kik vagyunk. Rengetegen követték a történetünket, és talán ők nem is gondolták, mennyit jelentett nekünk egy-egy jó szó – csuklott el Nikolett hangja. Felidézte, hogy szeretett településük egy emberként izgult a lányáért. Jótékonysági bált szerveztek, egy elszármazott vállalkozó fizette a bécsi utazásukat és a szállásukat, egy 16 gyermekes családban élő tini pedig a zsebpénzét ajánlotta fel Tifani gyógyulására. Nikolett ma is úgy érzi, ezt a szeretetet soha nem lehet elfelejteni. Míg él, hálás lesz minden imáért, amit a lányáért mondtak.

Fogarasi Renáta