Az osztrák orvosokat is megdöbbentette Tifani életereje

Kevés nagyobb fájdalom van a világon annál, mint amikor egy édesanya szenvedni látja gyermekét. Amikor úgy érzi, hiába tesz meg minden tőle telhetőt, a dolgok csak egyre rosszabbak lesznek körülötte. A szerencsésebbeket felkarolják, a szerencsétlenebbek egyedül – vagy családtagjaikkal közösen – cipelik tovább a terhet, várva a csodára.

Jelen állás szerint Fülöpön egy édesanya fellélegezhet, reméljük, élete végéig.

Mint arról többször beszámoltunk, a 13 éves Tifani már nyolc műtéten esett át nyirokcsomó- és nyálmirigydaganat miatt. Az édesanyja, Ruha Nikolett januárban kért segítséget a Cívishír olvasóitól. Egy bécsi terápiára gyűjtöttek, és a jó lelkű, segíteni akaró embereknek köszönhetően március elejére már össze is jött a kint tartózkodáshoz szükséges forrás. Fülöp polgármestere, Hutóczki Péter jótékonysági bált szervezett, ahol a gyerekek zsákbamacskát árultak, a helyiek és a meghívottak zenés-táncos produkciókkal készültek. Egy elszármazott vállalkozó, Nagy Zsolt, a Cívis Szociális Étkezési Központ menedzser igazgatója is olvasta a Cívishír cikkét, és vállalta Tifani és kísérőinek ki- és hazautaztatását, valamint a szállás teljes költségét.

Szeptember elején újra ellátogattunk Fülöpre, hogy megtudjuk, a kezelések után hogy van Tifani, milyen változást hozott a célzott sugárterápia, és mi várható a jövőben.

Örömmel nyugtáztuk, hogy Tifani bármennyire is visszahúzódó lány, széles mosollyal üdvözölt minket. Édesanyja nagy sóhaj kíséretében mondta ki a legfontosabbat: jók az eredmények és úgy tűnik, nemcsak a daganat tűnt el, de még a korábbi műtétek hegei sem látszanak! Nem szeretnék elkiabálni, hiszen többször kiújult már a daganat, de most a korábbiaknál jobbak az előjelek a teljes gyógyulásra vonatkozóan. – Harminc sugarat kapott, csaknem két hónapot vett igénybe a terápia, és úgy tűnik, fellélegezhetünk. Hamarosan megyünk a debreceni klinikára kontrollvizsgálatokra, nagy valószínűséggel fenntartó gyógyszereket fog kapni Tifani – kezdte beszélgetésünket Ruha Nikolett. Ő maga nem tudott kint lenni lányával Bécsben, mert két másik gyermekéről – akik közül az egyik még csak egyéves – gondoskodnia kellett. Helyette testvére és lelki támasza, Eszter utazott Ausztriába. – Legelőször július első napjaiban kellett kiutazni, amikor ellenőrizték Tifani állapotát, levették a fejméretét, mert egy speciális sisakot készítettek neki, hogy a sugár a lehető legkevesebb roncsolódást okozza a fejében – folytatta Nikolett. – Pár nappal később indult Tifani és Eszter a nagy útra. Nehezen viseltük mindannyian a távollétet, de egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: a gyógyulás. Ezért mindent megteszünk! Sokszor mondtam már, de most is elismétlem: Tifani egy csoda! – csuklott el Nikolett hangja.

Mint elmondta, lánya és testvére egy apartmanban szálltak meg, ami körülbelül 15 perc sétára volt a kórháztól. Hétfőtől péntekig jártak a kezelésekre, előfordult, hogy naponta többször is. A kezelőorvosuk egy kint élő magyar doktornő volt, aki részletes tájékoztatást adott a sugárterápia menetéről, a várható mellékhatásokról, a gyógyulási esélyekről. Arra is figyeltek, hogy sugárkezelés után nem szabad erős napsugárzásnak érnie a bőrt, így kora reggelre vagy késő délutánra, estére időzítették azokat.

– Napi 20 percet vett igénybe a terápia, így maradt időnk a kikapcsolódásra, sétára is – vette át a szót Eszter. – Tifani olyan, mint a többi kamasz, a telefon bűvkörében él mostanában, sokat nézett sorozatot, de az utolsó két hétvégét egy fürdőben töltöttük. Kiszámoltuk, mennyi pénzünk maradt az ételek és a gyógyszerek megvásárlása után, és úgy döntöttünk, kell egy kis kapcsolódás. Nagyon jót tett Tifaninak, sokat nevetett és kicsit talán el is felejtette, miért vagyunk egy számunkra idegen országban – sorolta. A felajánlásokból csaknem 700 ezer forint gyűlt össze, melynek nagy részéből tartós élelmiszereket vásároltak még itthon. Magukra főztek, igyekeztek a legtakarékosabban élni. – Kint nem költöttünk utazásra, amúgy is egészséges a séta, és szükséges is Tifani állapotában. Annak ellenére, hogy nagyon hiányzott a család, a saját gyerekeim, egész jól viseltük. Ahogy közeledett az utolsó kezelés időpontja, úgy lett egyre nagyobb a honvágyunk – nevette el magát Eszter.

Nikolett nagyon nehezen élte meg ezt a két hónapot. – Sírva keltem, sírva feküdtem. A vége felé már nem lehetett hozzám szólni, feszült, ideges voltam. Többször megbántottam a páromat is, indokolatlanul. Az utolsó héten azt mondtam, utánuk megyek, nem érdekel, mennyi pénzbe fog kerülni, csak láthassam végre! De Tifani azt mondta, "ne gyere anyu, mert nagyon rossz lesz, ha elmész. Most már bírjuk ki." Nyolc nap volt még ekkor hátra. Augusztus 22-én érkeztek meg, úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna, sose fogom elfelejteni. Annyira izgultam, majdnem elájultam. Mikor megláttam az autót, rohantam eléjük. Hihetetlen volt, hogy újra láthatom – elevenítette fel az édesanya, hozzátéve, ha elölről kezdenék, biztosan Tifanival utazna.  

Tifani újra iskolába jár, a család hamarosan költözik

Tifaninak a nyáron pótvizsgát kellett tennie, hiszen a sok hiányzás miatt nem tudott felkészülni az órákra. Ezt az akadályt is sikeresen vette, megkezdte a hatodik osztályt. (Egy évfolyamot – szintén a betegség okán – meg kellett ismételnie). – Eszter évekkel ezelőtt hozzánk költözött a két gyermekével, hogy segítsen nekünk. A gyerekei sokat segítettek Tifaninak a felkészülésben, együtt tanultak, és sikerült behozni a lemaradást. Tifani ismét megmutatta, mekkora harcos, a betegsége és a sok hiányzás ellenére is levizsgázott. Ismerősök, rokonok is segítettek például az angolban – sorolta Nikolett. Hamarosan újabb nagy változás következik be a család életében, hiszen sikerült elintézniük a lakáshitelt, így új helyre költöznek. Jelenleg a falu szélén laknak, messze van az iskola. Az új ház viszont csak pár perc sétára lesz az intézménytől, ez is Tifani érdekét szolgálja. – Többször előfordult, hogy az első óra után felhívtak, menjek érte a suliba, mert nagyon fáj a lába. A betegség, a sok kezelés miatt vissza kell nyernie az erejét, szépen, kis lépésekben fogunk haladni. Közelebb leszek az intézményhez, ha baj van, hamar ott tudok lenni. Nekünk, felnőtteknek és a gyerekeknek is nehéz lesz, hiszen a testvéremék nem jönnek velünk, de természetesen minden nap látjuk majd egymást.

Nikolett most is ódákat zengett a helyi iskoláról. Tifani arcán jelenleg egy nagy folt van a sugárkezelés miatt, de mint mondja, az osztálytársak mintha észre sem vették volna, körülrajongták lányát az első tanítási nap. Nagyon hálás a tanároknak, akik többször tanórán kívül is foglalkoztak Tifanival, igyekeztek pótolni a kiesett tananyagot.

Egy kis fülzúgás még előfordul

És hogy viselte a távollétet Tifani? Nehezen, de csak egy cél lebegett az ő szeme előtt is: a gyógyulás. Hamarosan antibiotikumos kezelésre lesz szüksége, hiszen a kezelés miatt agyhártyagyulladást kaphat, ezt előzik meg a gyógyszerekkel. Mivel a nyak és a fül közötti részre kapta a célzott sugarat, így előre felkészítették őket, hogy átmeneti halláskárosodás léphet fel. – Szinte minden nap kérdezte a doktornő, hogy hall Tifani. Mindig az volt a válasz, hogy jól – mondta Eszter. – A legvégén közölte, olyan, mintha víz lenne a fülében. Ez amiatt van, mert a hallójáratban lévő folyadék megkeményedik a sugár miatt. Nem kell megijedni, rövid idő alatt helyrejön. Tornáztatni kell a száját, nehogy szájzárat kapjon – jelentette ki, Tifani pedig helyeslően bólogatott. A tininek a mostani kezeléstől csak egy kis részen hullott ki a haja, a többi részen már több centisre megnőtt. Jelenleg póthajat visel.

Nikolett felidézte, az osztrák orvosok a leleteket látva nem akarták elhinni, hogy Tifani még él, de most is bebizonyította, élni akar. – A doktornő sem akarta elhinni, hogy Tifaninak nem fáj semmije. Vizsgálgatta, nyomogatta a nyakát, arcát, de fájdalom ekkor sem jelentkezett. Eszter úgy látta kint, a felnőttek sem viselték olyan jól a kezelést, mint a lányom. Hiszem, hogy fejben és lélekben döntöd el, hogy meg akarsz-e a gyógyulni, Tifani pedig kitart a döntése mellett. A két testvérét nagyon szereti, a kisebbet talán az életénél is jobban. Miatta is harcol, mindig azt mondja, még annyi mindent meg kell mutatnia a testvérének, nem adhatja fel! Mindig a Jóistenre támaszkodtunk, ezután is rá fogunk, hiszen hit nélkül már megbolondultunk volna. Szeretjük egymást, nincs számunkra lehetetlen. Minden akadályt le fogunk küzdeni azért, hogy együtt legyünk! Nem tudok elég hálás lenni a felajánlásokért, a rengeteg segítségért! Nagyon szépen köszönünk mindent! Úgy tűnik, még időben sikerült lépi, és Tifaniból egy boldog felnőtt lehet majd.

Fogarasi Renáta