Meggyógyították a Balmazújváros melletti szikest
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak vizsgálata bebizonyította, hogy az élőhelyek helyreállítása a helyszín valamennyi lakójára hatással van, nemcsak a megcélzott közösségekre. A Balmazújváros melletti Nagy-szik rehabilitációja például nemcsak a madarak életkörülményein javított, de lényegesen megváltoztatta a nagyobb vízi gerinctelenek életét is.
A szikesek Magyarország legfontosabb élőhelyei között
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleménye szerint eddig négy-öt helyszínen került sor szikesrehabilitáló programokra. Ezek egyike a Balmazújváros melletti Nagy-sziken zajlott, egy Life+ projekt részeként. E rehabilitáció különlegességét az adta, hogy az ökológusok már a tervezés fázisában bekapcsolódhattak a munkába, hogy végigkövessék, hogy a beavatkozás milyen következményekkel jár a szikes kevésbé szembetűnő életközösségeire nézve. A rehabilitáció célja elsősorban az élőhely helyreállítása, illetve a madarak és a növények életfeltételeinek a javítása volt - írják az csütörtöki beszámolóban.
A szikesek jelentőségét különleges élőviláguk adja, amely erősen hozzájárul a helyi biodiverzitáshoz. Olyan sótűrő állat- és növényfajok élnek a szikesekben, amelyek máshol egyáltalán nem fordulnak elő
- magyarázta a beszámolóban Boda Pál, az ÖK Duna-kutató Intézetének kutatója, a vizsgálat vezetője. A szikes tavak Európában nagyon ritkák: Magyarországon található az európai szikes tavak 90 százaléka. Ezért történtek törekvések az elmúlt húsz évben a degradált szikesek rehabilitációjára, és az eredeti állapotukat helyreállítására. Mint írják, a nagy testű vonuló madaraknak nagy szükségük van a szikesekre, hiszen itt tudnak pihenni, táplálkozni és szaporodni. Megfelelő vízellátás esetén itt tavasszal és ősszel is biztosított az ehhez szükséges nagy kiterjedésű vízfelület. E beavatkozás azonban alapjaiban változtatja meg egy másik közösség, a vízi makrogerinctelenek - a szabad szemmel látható gerinctelenek - életfeltételeit is. Ebben a vonatkozásban a kutatók azt vizsgálták meg, hogy ezek az élőlények miként reagálnak az átalakításokra.
Cél az első világháború előtti állapot
A beszámoló szerint az átalakítás az első világháború előtti állapotok visszaállítását célozta meg. A két világháború közötti időszakban ugyanis csatornákat vájtak a szikesekbe, hogy elvezessék a területet időszakosan (tavasszal és ősszel) elöntő vizet. Ezért a rehabilitáció fő lépését e csatornák betemetése jelentette, annak érdekében, hogy megszüntessék a csapadékvíz kontrollálatlanul gyors elfolyásának a lehetőségét. Ezzel párhuzamosan a szikes szélén átfutó felszíni vízfolyásból zsilipek segítségével időről időre vízzel lehet elönteni a területet, biztosítva ezzel a megfelelő vízháztartást. Hasonlóan fontos lépés volt a projekt során a hagyományos legeltetés visszaállítása, hiszen a legelő állatok (főként mangalicák) jelentős szerepet játszottak korábban az élőhely stabilitásának fenntartásában azáltal, hogy nem engedték egyik vagy másik növényfajt túlszaporodni.
Boda Pál szerint egyértelmű, hogy a rehabilitáció kiválóan sikerült, azóta hatalmas madártelepek lakják időszakosan a területet, a növényvilág pedig olyan szép mozaikos lett, amilyennek egy igazi szikesnek lennie kell.
"A beavatkozás tökéletes eredménnyel járt, és visszaadta a korábban degradált szikes valódi természeti értékét, amely miatt a magyar szikesek védetté váltak"
- összegezte az ökológus. A kutatók tanulmánya a Hydrobiologia című szakfolyóiratban jelent meg.
