Enyhítették a milliókat sikkasztó hajdúszoboszlói pénztáros büntetését

A másodfokú bíróság enyhítette annak a vádlottnak a büntetését, aki pénztárosként elsikkasztotta a gondozottak pénzét egy hajdúszoboszlói idősotthonban. A Debreceni Törvényszék január 23-án a vagyon elleni bűncselekmény minősítését korrigálva a vádlott 7 éves börtönbüntetését 2 évre enyhítette, végrehajtását a törvényi maximumban meghatározva 5 évre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást pedig mellőzte. A bíróság a vádlottal szemben 15,7 millió forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta.

A büntetőtanács elnöke hangsúlyozta, a bűncselekmény elkövetését nem a gondozottak kora tette lehetővé, nem annak kihasználásával történt, hanem az intézmény működési rendje, az ellenőrzés hiánya is elősegíthette. Ezt a törvényszék további enyhítő tényezőként értékelte.

Az ítéleti tényállás szerint Sz. É. gazdasági-ügyintézőként és pénztárosként dolgozott egy hajdúszoboszlói idősek otthonában. Ő bonyolította többek között a készpénzes ki- és befizetéseket, átvette a pénzküldeményeket, kezelte az idősek nyugdíját, zsebpénzét. Feladata volt az is, hogy az ellátottak által megőrzésre átadott betétkönyveket, értékpapírokat, készpénzletéteket kezelje, de neki kellett adminisztrálnia és átadnia a hagyatékokat is az örökösöknek. A papíralapú ügyintézés mellett egy pénztárprogramban és egy számítógépes programban is rögzíteni kellett volna a pénzmozgásokat, ezt azonban a vádlott igen hiányosan tette meg, így leplezve az általa elkövetett bűncselekményeket.

A vádlott tevékenységét részben az otthont működtető kft. pénztárellenőrének, részben az intézmény vezetőjének kellett volna ellenőriznie, helyszíni és átfogó ellenőrzésre azonban nem került sor.

A vádlott kilenc idős asszony pénzét sikkasztotta el. Egy 78 éves néni például a temetésére fizetett be a házipénztárba 500 ezer forintot, 800 ezer forintot pedig az otthon alapítványának akart adományozni, de a pénz megakadt a vádlottnál. Több esetben látra szóló betétkönyvekből vett ki százezreket, az érintettek hozzájárulása és tudomása nélkül. Volt erre lehetősége, hiszen általános meghatalmazással rendelkezett. Egy 80 éves gondozottól 1,1 millió forintot szerzett meg így, de ezt követően még az idős asszony 220 ezer forintos zsebpénzét is magához vette. Egy másik bentlakó számlájáról több részletben másfél millió forintot vett ki, amelyben a sértett temetésére félretett félmillió forint is benne volt – részletezi a vádirat. A 85 éves asszonyt 2015-ben végül az otthont működtető kft. költségén temették el. Sz. É. két alkalommal felvette az elhunyt gondozottak nyugdíját is, máskor pedig nem adta át a hagyatékokat. Az egyik esetben három örökös 5 – 5 ezer forintját tartotta vissza. Az otthont is megkárosította, több mint 2 és fél millió forinttal. Az intézménynek kiszállított gyógyszerek, és gyógyászati segédeszközök árát ugyanis csaknem egy éven át nem továbbította a beszállítónak, ez a végén majdnem 6,5 millió forintot tett ki. Ezen felül 2014-2015-ben a külsős ebédelők befizetéseit és a büfé bérleti díját sem tette be a házipénztárba. Az intézmény csaknem kétmillió forint plusz anyagi terhet vállalt a vádlott miatt, Sz. É. az elsikkasztott 16,4 millió forintból 3,3 milliót térített meg. Bűntette úgy derült ki, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kereste az elhunyt gondozottaknak tévesen kifizetett nyugdíjakat, a pénz visszautalását pedig egy összefénymásolt hamisítvánnyal akarta igazolni, ez azonban a NAV figyelmét nem kerülte el.

A törvényszék eltúlzottnak tartotta az elsőfokú ítéletet

A tanács elnöke január 23-i indokolásában elmondta, az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta, ügyfelderítési és indoklási kötelezettségének eleget tett, a tényállása túlnyomórészt megalapozott, kisebb kiegészítést igényelt. Az ügyészi fellebbezéssel szemben további bűnösnek nyilvánításnak nem volt helye. A vádlott részben beismerő vallomást tett. Kifejtette, a cselekmény 2012-ben kezdődött és 2015 augusztusában befejeződött és a középkorú, büntetlen előéletű nővel szemben újabb büntetőeljárás nem indult. A büntetés kiszabásának elveit megvizsgálva, a büntetés céljait szem előtt tartva a bíróság a fokozatosság elvét is követte, így az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott büntetést eltúlzottnak tartotta a törvényszék. Azt is vizsgálnia kellett a másodfokú bíróságnak, szükséges-e a törvényi minimumnál (2 év) hosszabb tartamban meghatározni a szabadságvesztést. A Debreceni Törvényszék úgy ítélte meg, döntően a büntetlen előélet, valamint a nagyobb mérvű időmúlásra tekintettel szükségtelen a végrehajtandó szabadságvesztés, a törvényi maximumban felfüggesztett büntetés a célt el fogja érni.

---

IDE VÁG!

Marad-e a 7 év a sikkasztó hajdúszoboszlói pénztárosnak? Első fokon letöltendőre ítélték. Debrecenben folytatódik az ügy.

---