Hogyan tovább, DVSC? Vannak ötletek, hogy megnyíljanak a pénzcsapok!
Aludtunk rá kettőt, talán most már van esély higgadt polemizálásra és helyzetértékelésre DVSC-ügyben. Hogy jutottunk idáig mi, debreceniek? Elsőként kaptunk stadiont állami pénzből, és alig hat NB I-es évet töltött benne kedvenc csapatunk, melynek lassú, de biztos leépülése a sors furcsa fintoraként éppen akkor kezdődött, amikor a 2014-ben stadionlázban égtünk. Amikor Andó-Szabó nem adta meg Dombi Tibinek a nyilvánvaló tizenegyest,
és amikor bár bajnok lett a DVSC, a katarzis elmaradt.
A tavalyi bronzérem csak hamis illúziókat keltett, a Loki ugyanis pontszámban jóval közelebb volt a kieső MTK-hoz, mint a bajnok Ferencvároshoz, és összességében a 33. forduló során csak 12 ponttal gyűjtött többet, mint most.
A Lokomotív már akkor is lejtmenetben zakatolt, ami különösen annak tükrében fájó, hogy messze a legtöbb saját nevelésű játékost adta az NB I. mezőnyében. Ez ugyanis szembesít minket a kegyetlen valósággal: a debreceni utánpótlásnevelés a jelenlegi formájában nem tud élvonalbeli játékosokat kinevelni, legalábbis nem eleget. A pallagi akadémia malmai lassan vagy gyengén őrölnek, és nem lehet mentség az, hogy a Barcelonában sem játszik tíz saját nevelésű futballista, mert itt az ellenfél nem a Real Madrid és a Valencia, hanem a Paks, a Kisvárda meg a Kaposvár. A mögöttünk hagyott szezon során világosan kiderült: momentán nem lehet debreceniekből egy NB I-es szintű csapatot kiállítani. Hogy aztán két NB II-es gárda miként jön össze légiósok nélkül, az egyelőre nagy rejtély, de bízzunk a szakembereink felkészültségében, és abban, hogy nem ér utol minket a Balmazújváros-szindróma!
Ez már sokkal több mint presztízsveszteség!
Az NB I-es búcsú legnagyobb vesztese mindenképpen a többségi tulajdonos, aki ha a hetedik bajnoki címnél elegánsan távozik, ma szobra lenne a belvárosban, így azonban bizonyos körökben szitokszó a neve. Ez már sokkal több mint presztízsveszteség! Elmúlt a világ dicsősége. Valahol érthető, hogy hozzátartozójánál elszakadt a cérna szombaton este, túl sok veszett azzal a kapufával a végén, de inkább az elmúlt 33 fordulóval. A kiesés katasztrófája is elévülhetetlen, nehéz ezt tudomásul venni.
Kétségtelen, hogy a többségi tulajdonos szenvedélyesen, a rajongásig szereti a futballt, a DVSC-t és a játékosokat, még a kétballábas Garbát is őszintén dicsérni tudta egy szezon közbeni sajtótájékoztatón. Sohasem feledjük: merész húzásai korábban sokat értek a Lokinak, bajnoki címek egész sorát és BL-részvételt. A francia nihilben találta meg Rudolfot, majd Bouadlát, akik talán minden idők legjobb DVSC-futballistáivá váltak, de Peugeot-gyári targoncásból kétszeres gólkirályt sem akárki csinál az európai labdarúgásban. Éppen ez az érzéke hagyta cserben az utóbbi években. A legújabb szerzeményeitől sír a labda, és ami már évek óta látszik: vagy nincs elég pénze, vagy nem hajlandó annyit áldozni a Lokira, amennyi manapság szükséges lenne a piros-fehér tábor lelki üdvösségéhez az NB I-ben.
Adjunk még neki időt a trauma feldolgozására, de kíváncsian várjuk, hogy felelősségteljes önvizsgálat benyomását keltve mivel áll ki a piros-fehér tábor színe elé. Ha minket kérdez: húsz év kemény munka és a DVSC-ért tett szolgálatai után megérdemel egy hosszú pihenőt, anyázzanak mást az NB II-ben!
Miért nincs több pénz a Lokira a BMW városában?
A debreceni futballbarátokat régóta foglalkoztató kérdés az, hogy a helyi gazdasági szereplők miért nem támogatják a DVSC-t? A multinacionális vállalatoktól nem is várhatjuk el, hogy a társadalmi szerepvállalás e magas szintjére emelkedjenek, egyszerűen nem az a küldetésük, hogy a profit és az adótrükkök bűvköréből kilépjenek. No de mi van a helyi gazdagokkal, ők miért tartják távol magukat a DVSC-től?
A kérdésre leginkább az a válasz, hogy rossz a jelenlegi Loki-koncepció. Hallottuk már ezt lokálpatrióta milliárdostól és városvezetőtől egyaránt. Magyarán: egy ember birtokolja a DVSC-t, a sajátjaként kezeli, nem enged beleszólást, hiába a 25 százalékos önkormányzati tulajdonrész. A Ferencváros a leggyakoribb példa, amely ismét a nép csapataként tetszeleg, és nem köthető egyetlen emberhez. Az FTC Labdarúgó Zrt. legnagyobb tulajdonosa a FTC sportegyesület, amelyet bár állami pénzzel dagadtra tömnek, azért ténylegesen piaci forrásból is többet kaszál, mint Szima Gábor DVSC-je. Debrecenben is jól jönne a Provident 150 vagy a Telekom 130 milliója évente.
Felmerült, legyen nyilvános részvénytársaság az üzemeltető, és 5 százalékban határozzák meg az egy embernek vagy jogi személynek megengedett legnagyobb tulajdonrészt, továbbá a szurkolók is lehessenek tulajdonosok, ahogy a Fradinál, így is erősítve a közösségi élményt. Állítják, akkor megnyílnának a pénzcsapok Debrecenben. Hisszük, ha látjuk!
A DVSC üzemeltetése mindenesetre változásért kiált. Vagy sokkal több pénzért.
Cs. Bereczki Attila
