Putyin-ügy: Debrecenben hamarosan vodkában fogunk fürödni!

A magyar belpolitikában az Oroszországhoz való viszonyulást rendkívül egyszerű érdekek határozzák meg. Az energiafüggőség okozta állandó kiszolgáltatottság miatt a kormánypártiak előbb-utóbb Putyin keblén kötnek ki, az ellenzékiek pedig Beriját, Rettegett Ivánt vagy vörösterroristát látnak minden oroszban, beleértve Irina Saykot is. Amikor a mindenkori magyar miniszterelnök körbeugrálja Putyin mestert és patetikus nyöszörgéssel tudatja vele, hogy „Barát vagy, tesó!”, akkor az ellenzéke habzó szájjal hőbörög egyet. A szerepek időnként felcserélődnek, legutóbb erre a 2010-es választásokon volt példa.

Hét éve a gyurcsányista-botkaista oldalon van ruszofóbia, előtte nyolc évig az orbánista oldalon volt.

Mi, debreceniek lépjünk túl e kicsinyességen, szigorúan anyagi megfontolásból! Ahogy a szép és gazdag, nagyon demokratikus Nyugat már megtette.

A Temze partja mentén kanyargó dúsgazdag londoni városrészben 2003-ban vadkapitalista, öltönyös üzletemberek adták szeretett klubjukat egy orosznak (Roman Abramovics). Azóta Chelsea időnként levetkőzi angolos eleganciáját, és a puccos utcáin folyik a sör. Vagy a vodka. Siker van és boldogság! Egyszer bajnoki címre, máskor BL-diadalra koccint a „nyugdíjas” kék sereg. Innen hét és fél mérföldre, északra, az Ashburton Grove-on is egészen jól megtűrnek egy másik oroszt (Aliszer Uszmanov), a pénzével együtt. Ott is mindenki boldog. A festői Monacóban is egy ruszki (Dimitrij Ribolovjev) virítja a lóvét, és a hercegségi nagyurakat sem zavarja, hogy a Szovjetunió felbomlása utáni káoszban ki hányszor állt sorba az állami vagyonért, mert a csapat hosszú idő után ismét francia bajnokságot nyert, és egészen a BL-elődöntőig menetelt.

Van még tovább is! A világ legnagyobb „védelmezője”, természetesen a mi demokratikus jólétünk érdekében országokat különösebb ok nélkül lerohanó, kormányokat megpuccsoló, más diktatórikus rendszereket támogató, háborúkat szító, majd ott többnyire totális káoszt hagyó, ám Oroszországgal ellentétben abszolút demokratikus berendezkedésű Egyesült Államoknak is jól jön az orosz lecsó,

mert egy vérbeli demokratának is van az a pénz!

Így a szovjet vagyont privatizáció címén lenyúló orosz oligarchákból lehet NBA-csapat (Mihail Prohorov, Brooklyn Nets), lemezkiadó (Len Blavatnik, Warner Music) vagy éppen az acélbizniszben utazó amerikai nagyvállalat (Alexander Abramov) tulajdonosa, pénzeszsákja.

A német sem annyira finnyás népség, hogy ne fogadja el az ikszedik orosz oligarcha (Mihail Fridman) hétmilliárd dollárját a második legnagyobb német energiatársaság olaj- és gázipari leányvállalatáért, és ezzel megakadályozza a legméretesebb orosz vállalati felvásárlást Európában. Német barátaink a ruszofóbia írmagját is kiirtották, és még az „átkosban”, Mihail Gorbacsov javaslatára létrehozott Gazprom dollárhegyeinek is nagyon tudnak örülni, tekintettel arra, hogy egy kultikus Ruhr-vidéki futballcsapat (Schalke) menekült meg, és azóta is él meg belőle egészen jól.

Summa summarum: a demokratikus Nyugatnak olyan jólesik az "autokrata" Oroszország vastag pénztárcája, mint nekünk a szilvapálinka bográcsozás közben.

Putyin díszpolgári címe befektetés. Valami azt súgja, hogy itt hamarosan vodkában fogunk fürödni! Vagy marad a szegénység és a pálinka.

Cs. Bereczki Attila