Aki otthon van ott, meg aki nincs

Európa bármely népe megirigyelhetné azt a magyar összefogást, ami megnyilvánult az idei csíksomlyói búcsú eseményei során. Kezdve a Keleti-pályaudvartól, ahonnan nagy csinnadrattával indult a Székely gyors és a Csíksomlyói gyors, már olyan összmagyar hangulat uralkodott a zarándokra indulók között, ami könnyeket csalt még a bárgyú szemlélődő szemébe is. Megindító volt az Új-Zélandról érkezett magyar meleg fogadtatása is, de jöttek az Egyesült Államokból, Kanadából és Dél-Amerikából is, csakúgy mint Európa csaknem valamennyi államából. Aztán kint, Csíksomlyón, a „nyeregben” félmillió magyar hallgatta a szentmisét és a székely pünkösd immáron az összmagyar tudat szimbólumává vált. Nem csak azért, mert Erdély összes vallási felekezetének képviselői ott voltak, hanem azért elsősorban, mert a nagyvilág magyarsága nyújtott egymásnak baráti kezet. S erre még a román csendőrök is megemelték süvegüket, hiszen a nagy rendcsinálási igyekezetük hamvába hullt.

Egyébként hála és köszönet a román partnereknek azért, hogy semmiben sem zavarták az emelkedett magyar hangulatot, még a sok nemzeti színű lobogó sem sértette ezúttal a román büszkeséget, csakúgy, mint a pünkösd vasárnapi kirándulás az ezeréves magyar határállomáshoz. Oda is elment cirka 50 ezer ember és az öntudatos csángók karéjában énekelték a magyar és székely himnuszt, dörgött elégszer a Szózat is olyan hangerővel, hogy még a Tatros pataka is belehőkölt kicsikét. Pedig Gyimesbükk Bákó megyében van, de maguk a megyefőnökök is tudják nagyon jól, hogy ez ősi magyar föld, s jobb ott nem okvetetlenkedni. Van rá idejük máskor, nem ilyen ünnepes időben.

Nem részletezem, hiszen aki nem volt ott, az is láthatott mindent a Duna Televízió jóvoltából, no meg a királyi m1 is felvillantotta a fontosabb eseményeket. Tudván tudva, hogy a pünkösdi búcsú a nyárelő legfontosabb magyar eseménye. És, hogy a magyar kormányzat is komolyan vette ezúttal Csíksomlyó üzenetét, azt bizonyította, hogy az ezeréves határon tartott ünnepségen Hende Csaba honvédelmi miniszter tartott becsületes beszédet. (Látod, magyar olvasóm, mégiscsak dobog magyar szív a Fidesz kebelében).

A csíksomlyói nagy összetartozás sugallta nekem az ötletet: mi lenne, ha ilyen, világszerte kibontakozó összefogással követelnénk Romániától a székely autonómiára való bólintást? Nem csúszna le az amerikai magyar ujjáról a gyűrű, ha közösen beadványt intéznének az amerikai kongresszushoz, vagy esetleg személyesen Obama elnökhöz, kérve, hogy szólítsák fel Romániát a regionális önkormányzat világszerte bevett törvényes lehetőségeinek romániai gyakorlatára. Ahogyan megteszi Tőkés László az Európai Unióban, úgy világszerte bontakoztassanak ki a magyarok egy mozgalmat a székely autonómia megteremtése érdekében. Próbálják már értelmes, nyugati szóval is elmondani a román politikai elitnek, hogy a székely autonómia közvetlenül Romániának is hasznot hoz bőségesen. Hiszen senki nem akarja megbontani az ország területi egységét, a schengeni övezetbe lépő Romániában is megszűnnek a határok különben is. A román trikolórt úgyis a középkori erdélyi címer színe kölcsönözte a románoknak, úgyhogy miért bántaná a román gőgöt, ha a nemzeti trikolór és az uniós zászló mellett az intézmények homlokzatán lengene a székely nemzeti lobogó is? És a csíki sört is vedelhetné bátran mindenütt a jámbor román adófizető, építkezhetne a székely fenyőfából s ihatná a világhírű borvizet. Mondjuk barterban. A székely pityókáért adnának román kukoricát, Székelyföldre pedig jutányos áron utazhatnának a román turisták.

Csak azt kellene már a román iskolákban megtanítani a felnövő nemzedéknek, hogy a székelyeknek ezeréves autonóm hagyományaik vannak és csak az övéket követelik vissza. Ha már az érett korú románt nem lehet megtanítani arra, hogy Székelyföldön nem otthon van... Miért ne fordítanánk le románra (mellesleg a székely uniós irodában több nyelven is terjeszthetjük) a gyergyóalfalvi templom falán lévő feliratot? Vándor, vésd eszedbe: ez a föld székely volt és az es marad!

Bereczki Károly